Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
425 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 426 kussziót, mely bőven foglalkoztatta aztán a politikai sajtót is. A vallástanárok minősítésére vonatkozólag, ellentétben az eredetileg tervezett szöveggel, mely csak a két lelkészi vizsgálatról szóló jeles osztályzatú bizonyítványt, vagy csak theol. magántanári oklevelet kívánt volna a vallástanártól,— a zsinat kimondotta, hogy a vallástanárok minősítése jövőre, a theol. magántanári vagy a középiskolai tanári oklevelet is involválja. Hát hiszen szép-szép, nagyon szép, — de ez a dolog megint egy bomlókedvü humorista (Kassay Vidor) szavait juttatják az eszembe: «az ugoikát — mondja ő, — éretlenül eszik, a dinnyét nem, holott pedig éretlenül a dinnye is csak ugorka.« Mert, lássuk hát csak, hogy mi is tulajdonképen az a papi diploma? Egykor, még nem is oly régen, a református egyház előtt a legnagyobb képesítési fok volt a lelkészi oklevél, mellyel a közszokás szerint a «T i sztélé tes» cim mellett, a «Tudós» cim is megjárt. Kitűnő, jeles képzettségű lelkészekből kerültek ki a gimnáziumi és theologiai tanárok is. Például, hogy hamarjában, csak néhányat is említsünk: a néhai Kévész Bálint, Heiszler József, Mitrovics Gyula, vagy Balogh Ferenc liaksay Sándor, Antal Gábor s a legújabb! időkből a két nem rég megválasztott új budapesti lelkészek: Petri Elek és Szabó Aladár. És ha végig tekintünk a letűnt évtizedek során: az alsó, közép és felső iskoláinkban oly sok kimagasló tanárral találkozunk, hogy azokat a mostaniak jó része, — sérelem hijjával legyet, mondva, — a sokféle képesítés dacára is, nem mondjuk, hogy meg nem közelítik, de kétség kívül felyül nem múlják. Pedig azoknak nem volt más oklevelük, mint lelkészi diplomájuk. De ha már meg kell is szívlelnünk, hogy a lelkészi oklevél érvénye az alsó, közép és felsőbb iskolákban az állami törvények erejénél fogva érvényteleníttetett: azután mégis csak különös, hogy éppen a mi zsinatunkon érveltek azzal, hogy azért is le kell tétetni a vallástanárral a tanári vizsgát, hogy az által egyenlő rangú legyen a többi tanárokkal. Különös dolog, hogy: papi oklevéllel lehet valaki lelkész, esperes, püspök, — de nem lehet egy kis gimnázimban vallástanár. Beánk is förmedt aztán megint a kedves «Egyetértés.» Förmedvénye nem tartoznék tulajdonképen ide, de tanulság okáért még sem árt, ha a közleményt szóról szóra leidézzük. «Csak nyomjátok, szorítsátok — mondja, — lejebba református papok társadalmi állását és tekintélyét. Hiszen a kopott kabátu tiszteletesek jugyis nagyon felemelték már az orrukat, «demagógok» rakoncátlan, engedetlen, dologkerülő nép lettek» . . . (Folyt, köv.) Barakonyi Kristóf, zsin. képv. Végszó a Csukás-féle indítványhoz. Észrevételeimre Csukás Endre nehány szóval válaszol és tudatja, hogy indítványát fenntartja. Sajnálom, hogy indítványozót nem sikerült meggyőzni s a helyes útra térítve, egy személyes hajsza megindításától visszatartani. Hiszem, hogy az értekezletek az ügy tárgyalásába belebocsátkozni egyátalán nem fognak, hanem egyszerűen napirendre térnek felette. És ha úgy járnak el, nagyon helyesen cselekesznek először azért, mert olyan helyen támadni valakit, ahol nincs jelen s igy nem védekezhetik, nem férfias, 2-szor azért, mert indítványozó indítványát kellőleg indokolni sem tudja s oly szüklátköre van, hogy még azt sem tudja, miszerint a tatai egyházmegye lelkészi értekezletének nem Czike Lajos, hanem Barsi Sándor az elnöke s a kérdéses feliratot is Barsi Sándor és Gyalókay Béla lelkészek szerkesztették. A kerületi névtárnak, Kollega Uram ? az is ám a rendeltetése, hogy abból egyesek, helyes adatokat merítsenek. De ez csak úgy lehetséges, ha valaki azt el is olvassa. Ne féljen Kollegám, a betű nem mindig öl, s a névtár adatai köimyen felfoghatók. Ily fogyatékos ismeret mellett nem csudálom, ha Csukás Endre érezve gyengeségét, Czike Lajos palástjába kapaszkodott bele. Azt ajánlom Csukás kollegának egész jóindulatulag, hogy mielőtt hírlapba ir, avagy indítvánnyal lép fel, előbb helyes adatokat szerezzen és esperese avagy legalább nehány lelkésztársának véleményét kérje ki. Ha majd idővel olyan javaslatot terjeszt elő, amely nem személyeskedik, hanem egyházi közügyet alaposan tárgyal, készséggel fogom észrevételeimet ismét megtenni, szalmacséplésre azonban tovább nem vállalkozom. Ha Kenessey Béla. zsinati ülésen tett megjegyzései kellemetlenül érintik a mezőföldi és tatai egyházmegye lelkészeit, méltóztassanak Czike Lajos’^ és Medgyasszay Vince zsinati tagokat az elégtétel megszerzésére felkérni. Ne bántsuk egymást ok nélkül, ne hurcoljuk meg felsőbbségeinket! Ha nem jól, nem helyesen cselekednének, én is tudnám, mi a teendő, mert éppen nem vagyok az, aki térdet, fejet hajtok mindenki előtt. Somgyhatvan. Seregély Dezső, közpap. Kanonika vizitació a mezőföldi egyházmegyében. Mivel Szerkesztő Urnák az az óhajtása, hogy Protestáns Lapunk lehetőleg hű tükre legyen egyházi életünknek : azt hiszem tehát, ennek a célnak teszek eleget, amidőn az olvasók tudomására hozom az alábbiakat. Midőn két évvel ezelőtt Kenessey Miklós úr a mezőföldi egyházmegyének gondnoki székét elfoglalta, 24*
