Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-04 / 23. szám
Tizenötödik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1905 juníus 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A 55 EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények r Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. —:. . ... főmunkatárs czimére küldendők. ===== Zsinati beszámoló. ii. Hogy a magyar kálvinista egyház talán még soha sem várta legfőbb törvényhozó testületének összeülését oly felcsigázott érdeklődéssel, mint a múlt évben, annak magyárazata az, hogy a törvényhozás szüksége sohasem is volt sürgősebb, mint éppen a mai időben. Tagadhatatlan, hogy többféle nehéz viszonyaink között, meghanyatlott a vallás iránt való buzgalom s csökkent a hitbeli meggyőződés ereje is. Ellenséges viszonyok, ellenséges áramlatok környezik a protestantizmust, a híveket pedig nyomja az anyagi terhek sokasága. Ily körülmények között szintén természetes, hogy az egyház, az anyagi és erkölcsi téren egyaránt, a reformok egész sokaságát várta és várja a megnyílt s folyamatban levő zsinattól. A zsinat — köztudomás szerint, — az 1848: XX. t.-c. végrehajtása jegyében jött össze a múlt őszön, s köztudomású az is, hogy a prot. egyház történelmi igényeinek teljesedéséhez vezető út küszöbén állottunk akkor. Nem a zsinaton, nem is az 1848 : XX. t.-c. végrehajtását kormányprogrammba vevő kormányon múlt, hogy ezek a remények nem teljesültek. A politikai viszonyok összekuszálódása tette bizonytalanná a jövőt és senki sem tudja még ma sem, hogy mi következik ezután. Ily körülmények között nem tehetett egyebet a zsinat, minthogy megalkotta az adókulcsot és hangsúlyozta azt, hogy az egyház törvényes jogainak teljesüléséhez ragaszkodik. Lehet, hogy vannak, kik csalódásról panaszkodnak, azt vetve a törvényhozás szemére, hogy talán többet törődött a paragrafusokkal, mint a lényeggel, hogy sok volt a szónoklat, de kevés a lendület — az igaz lelkesültség. De nincs igazuk. Ki figyelemmel kisérte a lapok tudósításait, láthatta, hogy a zsinat a legjobb igyekezettel kereste a legjobbat, elérni akarván a legcélszerűbbet. Hiszen a végzések java része feltétlenül olyan, mely csak javára s további előhal adására fog szolgálni az egyháznak. Egyébként, mint Combes E. a franciák volt miuiszterelnöke mondta nem rég a szenátusban: «Egy törvény sem örökös alkotás. Minden esetre azonban legjobb a gyakorlatra bizni annak megjelölését, hogy a hozott törvény, mely pontokban szorul módosításra». Ha a jövő jobbat hoz, hát a ki éri, a jó szerencsének idején éljen a jóval. (Pred. 7 : 14.) . . . A zsinat Il-ik cikklusa, mint méltóztatnak az olvasók tudni, f. évi márc. 16-án uyillott meg s április 7-ig 19 ülést tartva, letárgyalta az adóügyet, a közalapot, az egyházi törvénykezés, a lelkészválasztás, a köznevelés és közoktatásra vonatkozó törvénytervezetet s az 1848 : XX. t.-c. végrehajtására vonatkozó bizottsági jelentéseket. Kis kitéréssel meglehet említeni, hogy mert egy időre, az ügyvédi kamara Szemere utcai díszterméből kiszorultunk : néhány napig az építész és mérnökegyiet helyiségében is üléseztünk. S im ez a kis bolyongás — ami tagadhatatlan, hogy szegénységi bizonyítvány a hajléktalan kálvinista egyházra, — alkalmat szolgáltatott egypár fővárosi napilapnak arra, hogy megrójja a zsinatot — a más házán való «k i 1 i n c s e 1 é sért». Sőt akadt olyan is, mint az «Egyetértés», mely műdörgedelemmel rontott a zsinatra — a tárgyalási termek szűk volta miatt — a nyilvánosság korlátozásáért. Igaz, hogy szűk helyiségbe jutottunk, de hát egy kis politika játszik be abba, hogy az országházhoz közei eső s oda könnyen átszaladható kamarai épületben szorongunk, de tán jövőre, talán egy évtized múlva, másként lesz ez is, ha a lutheránusok és az unitáriusok példáját követve, az egyetemes református egyház céljaira, alkalmas otthont épí-23