Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-09 / 15. szám
261 DUNÁNTÚLI PKOTESTaNS LAP 262 Egyik megbiz egy arra illetéktelen egyént; a gondnokát, hogy ossza ki helyette az úrvacsoránál a kenyeret ; a másik palást nélkül szolgáltatja ki a sákramentomokat. Az egyik „kőmives legény“, a másik „pedléros“ (házalóféle), a harmadik „ kuruzsló“ és a negyedik tudja a jó ég mi nem volt még, s most „ev. ref. lelkész. Hiszen igy a papi méltóságot alacsonyítja le az a misszió. Errol kell hát a missziót felvilágosítani, hogy lássa tisztán, mint éltek vissza jóhiszeműségével. Egyébként az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Felhivatott még a hazai egyház arra, hogy — miután New-Yorkban majd minden nemzetnek van egy kikötő misszionáriusa — szerveztessék egy ilyen állás magyar részről is, annyival is inkább, mert már a presbiterián misszió ide is akar állítani valami jött-ment fickókat, a new yorki lelkész pedig képtelen e munkát is elvégezni. Felkéretett még arra is, hogy az esperes mellé szervezzen egy segédlelkészi állást. Ez annyiban szükséges, hogy mikor az esperesnek hivatalos ügyei miatt távol kell lennie egyházától, néha ezer mérföldre, legyen mindig, aki helyettesítse. Másrészt pedig ha valahol új egyház alakulna, azonnal akadna oda olyan ember, aki nem ismeretlen teljesen a viszonyokkal. A jelen ecetben ez állás összeköthető volna a kikötői lel* készi állással is, bár erre feltétlenül szükség van New- Yorkban egyéb esetben is. Mire pedig mindezekkel végzett a gyűlés, már öreg este lett. Az előleges megállapodás szerÍDt ekkor templomba mentünk, hol ünnepélyes istenitisztelettel záratott be a gyűlés. A Hancock Ave és State Str. sarkán lévő angol episzkopális templom. — hol a bridgeporti és vidéki magyar ref. egyház ez idő szerint istenitiszteleteit tartja, — akkorra már majdnem zsúfolásig megtelt hívőkkel. Elhelyezkedvén a gyűlés tagjai az egyház lelkészének orgona kísérete mellett fennálló éneknek elénekeltetett a 37. dicséret. Majd pedig követte ezt a 137. dicséret 1. 6. és 7. verseinek eléneklése, mely után Dömény Zoltán delrayi lelkész emelte ég felé a lelkeket gyönyörű szép alkalmi imádságával. Utánna pedig Bereczky László phoenixwillei lelkész, egyházmegyei jegyző tartott egy szép hatalmas beszédet, melyből sokat tanulhattak volna ellenfeleink is. Az ÍBtenitieztelet szertartásos része befejeztetvén, a 137. dicséret 15. versét énekelte a gyülekezet, mialatt a persely összeszedetett, mely az egyházmogyei gyűlés tagjai által adott 15 dolláron kiviil még 6 dollár s néhány centet tett ki. Ezután az egyház lelkésze szép szavak kíséretében üdvözölte és bemutatta az egyházmegyei gyűlés tagjait gyülekezetének, amit meg-megújuló ovációk kisértek minden egyes alkalomnál. Végül még Kuthy Zoltán esperes tartott szép lelkesítő beszédet, a szülő hazai egyház melletti lelkes kitartásra buzdítván a híveket. A 75. dicséret 3. versének elénekléBe után azzal a biztos hittel oszoltunk szét, hogy szép és hasznos munkát végeztünk. Komjáthy Ernő, bridgeporti és vidéki magyar ref. lelkész. Az egyetemes zsinat ülései. (Folytatás.) A 347. § ban, a hol a bírói eljárás megindításáról van szó, kimondatott, hogy ez nem indítható meg „bármelyik választó panaszára“, hanem csak „10 választó panaszára“, hogy esetleg egyetlenegy ember föl ne forgathassa a gyülekezet nyugalmát. A 348 - 354. §-ok némi, inkább stiláris módosításokkal elfogadtattak. A 355. §-ba, Mórocza Kálmán indítványára a d) pontba betoldották, hogy „előkészítésében“ ; nevezetesen a §-nak eredeti szövegezése szerint azt is lehetett volna gondolni, hogy az alsóbb bíróság elnöksége, a mely itt nem szavaz, az ügynek felsőbb bírósági eldöntésében részt vehet. A 356—365. §-ok módosítás nélkül fogadtattak el. A 366. § nál Mórocza Kálmán indítványára kimondta a zsinat, hogy a „a panasz vagy jelentés az első fokú bíróság egyházi elnökéhez adandó be“ ; ugyan e §. b) pontjában Padrah S. indítványára a „tárgyilagos“ szó helyére „tárgyi“ tétetett. A 367 — 375. § okát, Mórocza Kálmán indítványára, együttesen tárgyalta a zsinat. Mórocza perhorreskálja ezt a rendszert, a mely itt tervezve van, t. i. hogy az elnök, mikor a panasz hozzá beérkezik, ha szükségesnek látja, békéltetési kísérletet tesz, egyezség is jöhet létre, az egyezséget közli az ügyésszel, az ügyész pedig, dacára annak, hogy az elnökség az egyezséget csak akkor kísérelheti meg, ha nézete szerint a panasz állami közérdeket nem sért, vagy tiltó törvénybe nem ütközik, mégis felforgathatja ezt, hozzá nem járulván az elnök intézkedéséhez, desavuálván azt. Perhorreskálja továbbá azt a rendelkezést, hogy mikor a békéltetési eljárás megtörtént, akkor volna nyilatkozatra felhívandó a panaszolt, a helyett, hogy, mint minden eljárásnál, első sorban őt hallgatnék meg. A. zsinat a Mórocza által benyújtott indítványt elvben elfogadta, de hogy a szövegezésbe valami hiba be ne csuszhassék, szövegezés végett kiadta a törvénykezési bizottságnak. A 375 — 378. §-okat változatlanul fogadták el. A 379. §-ban Kozma László indítványára, több célszerűségi és költségkímélési okból a zsinat úgy határozott, hogy „az elrendelt vizsgálat teljesítésére az. elnökség egy lelkészi, vagy egy világi tagot küld ki. Ha ezt az ügy természete kívánatosnak mutatja, a vizsgálat foganatosításával egy lelkészi és egy világi tag együttesen is megbízható.“ A 380—414. §-ok hozzászólások után is, úgy szólva változatlanul fogadtattak el. A 415. §-nál Mórocza Kálmán képtelenségnek mondotta azt, hogy „a kellő időben, de nem illetékes helyen beadott felebbezés az illetékes elnökhöz hivatalból teendő át“, mert e szerint azt, hogy kellő időben adatott-e be a felebbezés, a nem illetékes helynek hatósága bírálná meg, mely pedig nem rendelkezik a szükséges eszközökkel. A következő szövegezést ajánlotta : „A nem illetékes helyen beadott felebbezés az illetékes egyházi bíróság egyházi elnökéhez nyomban hivatalból
