Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-02 / 14. szám
245 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 246 lesz ez az ellenirat, mivel az illetékes helyen úgy is eléggé ismerik a viszonyokat ennélkül is hivatalos lapunk és jelentéseink, valamint gróf Dégenfeld jelentései után. (Folyt, köv.) Komjáthy Ernő, bridgeporti és vidéki magyar ref. lelkész. Az egyetemes zsinat ülései. (Folytatás.) A törvénykezésről szóló részt dr. Nagy Dezső előadó szakszerű, derék beszéddel vezette be. Úgy a közigazgatási, mint a fegyelmi bíráskodásra vonatkozó részt — úgy mond — az érvényben levő törvény elvi alapjának érintetlen hagyása mellett teljesen átdolgozták aképen, hogy minél egyszerűbb legyen az eljárás úgy a vizsgálatot, mint a tárgyalást illetőleg. Az egész törvénykezést oly rendszerbe öulötték, amely mellett az könnyen áttekinthető és laikus bírák által is könnyen kezelhető. Alapul vették az eljárás menetét és igy a törvény az eljárásunk egyes stádiumait követi, egész a végrehajtási eljárásig. Az elnöklés kérdésében az a nevezetes változás történt, hogy bár megmaradt a kettős elnökség, valamint az az elv is, hogy a hivatalára nézve idősebb elnök vezeti a tárgyalást: a másik elnöknek épen olyan joga van a szavazásnál, mint a tanács bármely tagjának ; a tanácskozást vezető elnöknek pedig akkor van szavazata, hogyha a szavazatok egyenlően oszlanak meg. Lényeges újítás az is, hogy a fegyelmi ■eljárás jövőre nemesak az egyházi tisztviselőkre, de az egyháztagokra is kiterjesztetik, ha az egyháztag egyháza érdekei ellen cselekszik, vagy pedig olyan dolgot követ el, ami nyilván beleütközik a hithűségbe. Büntetésül azonban nem az intés, feddés, rosszalás alkalrnaztatik, hanem az alkotmányi jogoknak bizonyos időre való megvonása. Sok gondot okozott a törvényjavaslat készítőinek, hogy vájjon megtartsák-e jövőre is harmadfokú büntetésnek a pénzbüntetést, vagy pedig ejtsék el ? ! Nem lehetett eltörölni. Újítás az új törvényben az is, hogy a tisztviselők oly kisebb rendetlenségeit, amelyek nem teszik indokolttá, hogy mindjárt diffamáló fegyelmi eljárás indíttassák nagy apparátussal, az illető egykázmegyének, vagy egyházkerületnek elnöksége rendbüntetéssel sulythatja, saját hatáskörében megintheti. Ez általában sokkal jobb s üdvösebb hatással lehet az illető rendetlenkedőre, mint bármilyen szigorúan alkalmazott fegyelmi eljárás. Ezért jövőre az intés rendbüntetésként használtatik ; a fegyelmi büntetés fokai pedig ezek lesznek : rosszalás, feddés, pénzbüntetés, az elmozdítás. Mivel pedig a gyakorlati élet megmutatta, hogy egyszerre alkalmazott főbb büntetésekkel a fegyelmet kellőképpen feutartani nem lehet: a javaslat fölállította azt az elvet, hogy mellékbüntetésképpen alkalrnaztatik a választhatóságtól és az aktiv választói jogtól bizonyos időre való megfosztás. Az eljárást illetőleg az az elv érvényesül, hogy lehetőleg tagoztassék az eljárás. Nevezetesen, hogy az eljárásnak minden egyes stádiuma külön fejezetben legyen feltüntetve. így p, o. az aljárás megindítása, a birói illetékesség, a képviselet, az érdekeltség, az előkészítő eljárás, a vizsgálat, a tárgyalás, az Ítélethozatal, jegyzőkönyvelés stb. mind külön fejezetbe foglaltattak. Ez által sokkal könyebben kezelhető a törvény. A közvádló hatáskörét is a tudomány megállapodott elveinek megfelelően sokkal világosabban, élesebben kidomborítja a javaslat, mint a régi törvény. A felebbezést illetőleg marad a régi rendszer. Nagy baj volt eddig, hogy se a jegyzőkönyvek, se az ítéletek nem voltak kellő szakszerűséggel szerkesztve. E hiányt is orvosolni kívánja a javaslat az által, hogy a jegyzőkönyvek és ítéletek szerkesztésére laikusok által is könnyen megérthető pontokba szedett részletes utasításokat tartalmaz. Az ügyviteli szabályokat is, miket eddig a kerületek készítettek, jövőre a kouveut készíti el egységesen. A törvényjavaslat utasítást tartalmaz arra vonatkozólag is, hogy az ügyviteli szabályokhoz még iratminták is szerkesztesseuek ; ez szerfelett megkönnyíti a kezelést. A zsinat élénk helyesléssel jutalmazta az előadó beszédét, mellyel a javaslatot elfogadásra ajánlotta. A javaslat tárgyalása 4 napot vett igénybe. Ebből látható, hogy a részletekben sok indítvány adatott be. Azonban ezt valamenynyit ismertetni nem lehet feladatunk. Megemlítjük a sok közül, hogy a 323. §. b) pontjába fölvétetett, hogy első fokú Ítélet alá tartoznak „az egyházközség, egyházmegye vagy a pártfogóság részéről fentartott tanintézetek tanítói és a középiskoláknak tanárai.“ Bartók György püspök e §nak későbbi tárgyalásakor indítványozta, hogy „az egyházmegyék területén levő összes egyházközségek lelkipásztoraira, az összes iskolák és középiskolák tanítóira és tanáraira nézve az első fokú biróság az egyházmegyei bíróság legyen. Ekkor azonban ez az indítvány érdemileg már nem volt tárgyalható ; de ha tárgyalható lett volna is, nyilván való volt. hogy nem fogadtatott volna el. A fegyelmi vétségek meghatározásánál a kazuistikát úgy az előadó dr. Nagy Dezső, mint Mezey Albert minden áron kerülni óhajtják ; mert szinte képtelenség minden törvénysértést, kötelességmulasztást egyenként felsorolni. A fegyelmi vétségek megállapításánál az a főcél, hogy semmi mulasztás se maradjon megtorlatlanul és legyen olyan §, a melyet általánosságban valamenyi cselekményre rá lehet húzni. A zsinat többsége azonban nem osztotta ezt a nézetet és bár szintén múlhatatlanul szükségesnek vélt egy általános kijelentést, ami úgy szólva minden fegyelmi vétséget magában foglal, mégis szükségesnek tartotta, hogy a kiemelkedőbb eseteket külön is megnevezze. Szádeczky Lajos dr. indítványozta, hogy az egyházi hivatalnokoknak az iszákosságból eredő, közbotrányt okozó eseteit is vegyék fel a fegyelmi esetek közé. Erre azonban szükség nem volt, mert úgyis ott van az esetek közt: „az egyházias tekintélyt lealacsonyító, közbotrányt okozó“ eset. Hosszabb, érdemleges vita fejlődött ki Fekete Mártonnak azon indítványa fölött, hogy a régi törvény 301. §-nak 5. p., amely következőleg szól : „Nyilvános kigúnyolása Írásban, szóval és képes ábrázolásokban vagy nyomtatásban az egyházi hatóságoknak és egyházhatósági határozatoknak." Az indítványt, bár Mezey, Révész K. és az előadó ellene érveltek, a zsinat mégis elfogadta és beiktatta.
