Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-02 / 14. szám

243

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

244

— mint jeleztem — megalakulása óta most tartotta meg első gyűlését Bridgeporton, Conn.

A gyűlés nem annyira számos, mint inkább lelkes tagok jelenlétében folyt le élénk érdeklődés mellett. A gyűlésen megjelentek a now-yorki egyház részéről : Kuthy Zoltán lelkész-esperes és Pethő Bálint vil. tanáosbiró; a phoenixvillei egyház részéről: Bereczky László lelkész s egyházmegyei jegyző és Nagy Lajos gondnok; a pocahoutási részéről : Balogh Gyula lelkész s eh. megyei pénztárnok ; a mount-carmeli egyház részéről : Ujlaky János lelkész a eh. megyei tanácsbiró; a delrayi egyház részéről: Dömény Zoltán lelkész és Czövek János gondnok ; a passaici egyház részéről : Kuthy Elemér lelkész; a woodbridgei egyház részéről : Vajó Sándor lelkész és Bacsó József gondnok ; a cartereti egyház részéről : Fábián István gondnok és Horváth Pál kiküldött; a bridgeporti és vidéki egyház részéről: Komjáthy Ernő lelkész és id. Szabó János gondnok ; a johnstowni és alphai egyházak részéről küldött nem jelenhetett meg.

A gyűlést Kuthy Zoltán esperes buzgó imádsággal nyitotta meg, melyben Istennek áldását kérte végzendő munkánkra. Azután néhány üdvözlő szó kíséretében bejelenti, hogy mélt. Desewffy Tamás new-yorki főkonzal, megválasztott eh. megyei főgondnok a gyűlésen nagymérvű hivatalos elfoglaltsága miatt meg nem jelenhetett s a társelnöki szék elfoglalására felkéri Pethő Bálint eh. megyei vil. tanácsbirót. Ez megtörténvén, rövid keretben ecseteli esperes az e. megye rövid, de küzdelem teljes életét s mivel a gyülekezeteket egyenként még meg nem látogathatta, jelenti, hogy az egyházakról szóló jelentéseket majd maguk a lelkészek fogják megtenni amerikai szokás szerint.

Nagyon érdekes és változatosak az ilyen Írásbeli jelentések, maguk az egyházak lelkészei által felolvasva. Érdekes bepillantást engednek ezek az egyes egyházak beléletébe s valóban érdemes volna ezt a szokást otthon is megvalósítani. Mert mig egyrészt láthatja az ember, hogy lelkésztársa hogyan s miként működött egyházában és sok jót s hasznosat vehet át a hallottakból megvalósítás végett; addig másrészt űzi s hajtja az embert valami belső ösztön, hogy évről-évre több és szebb eredményt, kedvezőbb jelentést mutathasson fel egyházáról. Szóval ezáltal a lelkész munkavágya folyton ébren van tartva, — mert mintegy ösztönöztetik a tettre és munkára, nehogy szégyenben maradjon a jelentésnél, mikor egyháza valláserkölcsi állapotáról, haladásáról kell beszámolnia.

A jelentések után az egyházak templom 8 egyéb építkezési kölcsönei tárgyaltattak. Bizony sok pénz forgott itt szóban, különösen hazai pénzértékben. Az is igaz, hogy csak mint kölcsönök, melyek el nem veszhetnek s visszafizetendők. A hazai egyháznak csak lebonyolításuknál kell segédkezni és pedig a jelen viszonyokat tekintve a számoktól semmi esetre sem szabad visszariadni, mert a kölcsönök biztosítva vannak s illetve lesznek jelzálogilag. Eddig is az itteni missziók végezték ezt itt mindenkor és pedig két százalékos kamattal. Most a csatlakozással ez a kötelesség átszállt a hazai egyházra. A kérvények egyébként pártalólag terjesztettek fel a hazai egyházhoz, mint felsőbb hatósághoz.

Az ezután következő tárgy lett volna talán a gyűlés legfontosabb tárgya, t. i. egy egyházmegyei szabályzatnak a hazai zsinati törvények megfelelelő módosításával való szerkesztése. Ennek elkészítésére már az egyházmegye megalakulásakor lett ki küldve egy bizottság, de a rövid időre s különösen a zavaros viszonyokra való tekintettel annak elkészítése teljes képtelenség volt. Mivel pedig ezt már itthon is várják s itt is kívánatos volna, azért hosszas vita után az határoztatott, hogy egy záros határidőn belől minden egyes lelkész s egyház erre nézve írásbeli véleményét küldje be egy bizottsághoz, amely ezek alapján készítse el a szabályzatot s küldje haza az esperes után, hogy az személyesen előterjeszthesse otthon. Nem hiszem azonban, hogy igy is legyen belőle valami. De nem is érne az ily gyors munka semmit, mert csak fél munka lenne. Hadd alakuljon ki egy kissé a helyzet is még jobban s mindenki gondolkodhasson a dolog felett komolyan ; bizonyos, hogy ekkor munkánk alaposabb fog leoni, ha mindjárt a legközelebbi egyházmegyei gyűlésen lenne is e szabályzat nyélbe ütve. Igen sok mindent figyelembe kell e kérdésnél venni. A zsinati törvényekkel itt nem csak azért nem lehet kormányozni, mert a viszonyok egész mások, mint otthon (pl. egyházi adót nem lehet kivetni, mert azt be nem hajtja senki sem), hanem azért sem, mert O felsége a magyar király által szentesített törvénnyel Amerikában kormányozni nem lehet. Nem lesz baj, ha érik még egy kissé ez a kérdés.

Az amerikai magyar ref. felekezeti iskolák ügyével igen hamar végzett a gyűlés, mert ilyenek tulajdonképpen még nincsenek is, csak majd lesznek. New-York és Bridgeport ajánltatott egyelőre ilyen iskolák létesítésére.

Az újonnan alakult egyházak és Dömény Zoltán delrayi lelkésznek bekebelezése is kevés időtt vett igénybe. Érdekesebb vita folyt a nemcsatlakozottak „Emlékiratára“ adandó válasz megvitatásánál. A nemcsatlakozottak ezen „emlékirata“ — mint tudjuk — megküldetett a zsinat minden egyes tagjának. A „Ref. Lapja“ itt is leközölte s mi onnan ismerjük. Bizony igen sok olyan dolog van abban összehordva, ami a valósággal ellenkezik s egy ellenirat igen kívánatos volna reá. Bár úgy tudjuk, hogy a hazaküldött példányok nem egyeznek meg az itt leközölttel, sőt két lelkész éppen azért, mivel igen elferdített dolgok voltak benne, alá sem irta s mégis alá lett nevük nyomatva. A gyűlés Komjáthy Ernő bridgeporti és vidéki lelkészt bízta meg a válasz megírásával, de ő hivatkozván az egyházánál való roppant elfoglaltságára s arra a körülményre, hogy a hivatalos lap szerkesztését is elvállalta, mig az esperes távol lesz, a megbízást nem fogadta el, hanem ajánlotta maga helyett Dömény Zoltán delrayi lelkészt, ki a megbízást el is fogadta. Ma már felmerült azonban az a kérdés is, hogy talán szükségtelen is