Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-03-26 / 13. szám

225

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP.

226

latnak tárgyalását kellene most megkezdeni. Azután célszerűségi szempontból indítványozza, bogy a tárgyalás megkezdése előtt alakuljon át értekezletté és ezen beszélje meg a további eljárást. Koncz Imre e tárgynak, az egyházi adóval túlterhelt gyülekezetek terheinek könnyítését célzó javaslatnak a napirendről levételét indítványozza azért, mert a könnyítéshez pénz kell, a pénzt a zsinat az államtól várja, az állam pedig a mai zavaros viszonyok folytán nincs abban a helyzetben, hogy megmondhatná, mit adhat e célra. Ha pedig pénz nélkül belemennénk és határozatot hoznánk, akkor egyházainkat mintegy felizgatnék, mert előállana az az eset, hogy nem tudnánk ígéreteinket beváltani s nem csinálnánk egyebet a magyar példabeszéd szerint, mint szalmát csépelnénk. Báró Bánffy indítványára Koncz Imre indítványának tárgyalása előtt a zsinat értekezletté alakult át. Az értekezlet után a zsinat ismét megkezdvén munkáját, Czike Lajos indítványozta, hogy az egyházi adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása folytattassék, de a 282. és 283. §ok, a már beadott módosításokkal és kérvényekkel együtt adassanak ki az adóügyi bizottsághoz feldolgozás és javaslattétel végett; a tárgyalást pedik kezdjék meg a 284. §-sal. A zsinat Koncz indítványának mellőzésével Őzikéét fogadta el.

Az ülések idejét illetőleg báró Bánffy indítványára elhatározták, hogy d. e. 10 órától d. u. 2 óráig tárgyalnak s a tárgyakat a következő sorrendben veszik elő : egyházi adózás, közalap, egyházi bíráskodás, majd a pap-választás s végül a tanügy. Ezekből fog állani ezen ülésszaknak főanyaga. Előveszik azonban az egyes bizottságok javaslatait, jelentéseit s ezek között első sorban az 1848: XX. t.-c. vonatkozó jelentést is. Az első ülés ezzel véget ért.

Második napon az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után tárgyalásra került a 284. §., mit némi stiláris módosítással elfogadtak. A 285. §-t pedig Garzó Gyula következő szövegezésében fogadták el: „Ha valamely egyházközségben nagyobbmérvü javítás, vagy újból való építkezés vagy egyéb rendkívüli intézkedés szüksége mutatkozik s ha e javítást vagy építkezést az illető egyház nem képes teljesíteni, sőt önkéntes adakozás, vagy közmunkavállalás igénybevételével sem segíthet magán : beterjesztett indokolt kérelme alapján a felettes hatóság feljogosítja a kérelmező egyházközséget, hogy a szükséges összeg még hiányzó részének fedezése céljából a hivekre egy vagy több év tartamára, osztályba sorozás alapján, rendkívüli adót vethessen ki". A 286. §-t Molnár Béla által kívánt azon kiegészítéssel fogadták el, hogy „ezen költségvetés közlendő azon birtokosokkal, akik az illető egyházközségben állandó lakással nem birnak.“ A 287., 288., 289., 290., 291., 292. és 293. § oknál sok csekélyebb jelentőségű indítványt tettek, de a szakaszokat jórészt minden változtatás nélkül fogadta el a zsinat.

Az egyházi adózásra vonatkozó szakaszok tárgyalása véget érvén, következett a közalapra vonatkozó javaslat, mit Kenessey Béla előadó ajánlott elfogadásra. A 295. §-nál gróf Dégenfeld J. indítványozta, hogy az a)

pont második bekezdését hagyják el, mert a kongruatörvény segített az abban jelzett bajon. Búza János a c) pontnál a segélyezendők közé a tanítókat is bevenné. Erre vonatkozólag Kenessey előadta, hogy itt csupán oly 32 esztendőre szóló segélyezésről van szó, ami már a kongrua-törvény létrejötte előtt a lelkészi javadalmak emelése céljából biztosíttatott 156 gyülekezetnek; amíg a 32 év el nem telik, fizetnie kell a domesztikának az évi kamatot; újabb ilyen segély azonban senkinek se adatik. Ez tehát csak a régi kötelezettségek beváltására szükséges. Nagy Károly felhívja a zsinat figyelmét azon tanítókra, akik bizonyos helyeken alsóbbrangú feladatokat teljesítenek s akiket régebben lévitáknak neveztek. Ezek működése a kisebb szórványokban levő híveink lelki gondozása tekintetében igen fontos. Pld. ahol állami iskola van s abban református tanító, ezt igen jól fel lehetne használni az egyház érdekében, ha volna valami alap, amiből munkájáért jutalmazni lehetne. Óhajtja, hogy a közalap jövőre ezt a célt is szolgálja. Sulyok István indítványozza, hogy a gócpontokon levő olyan gyülekezeteket is segélyezze a közalap, amelyeknek nincs felekezeti iskolájuk, de azért a tanuló növendékek igen nagy számát látják el vallásoktatással és pedig nemcsak abban az egyházközségben született és ahhoz tartozó, hanem a vidékről ott lakó növendékeket is. E vallástanítás óriási terhet ró az illető egyházközségekre, úgy, hogy kívülről jövő segély nélkül el nem viselhetik.

A zsinat gróf Tisza István és Antal Gábor püspök felvilágosító hozzászólása után gróf Dégenfeld indítványát elfogadta, Búzáét, Nagy Károlyét elvetette, Sulyokét ismét elfogadta.

A 296. § nál Kiss Albert indítványozta, hogy a jövedelem 25°/0 az e) pont alatt felsorolt célokra fordíttassék, t. i. az országos lelkészi özvegy-árva gyámintézettel kapcsolatos országos lelkészi nyugdij intézetnek segélyezésére. Ez indítvány körül hosszabb vita fejlődött ki, amelynek végén Kiss Albert indítványát visszavonta. Antal Gábornak azon idítványát pedig, hogy tőkésítésre ne 25°/0, hanem csak 20°/0 fordíttassék, hogy a 296. §-nak harmadik bekezdésében foglalt célokra 50°/0 helyett 55°/0 ‘jusson, a zsinat elfogadta.

Hosszú vitát keltett Czike Lajosnak következő indítványa : „A magyarországi országos református közalapról szóló törvénybe a 297. §. pótlásaként, vagy önálló szakaszban vétessék fel a következő rendelkezés: Az egyetemes konvent felhatalmaztatik, hogy a közalap tőkéjéből ugyanazon kamatláb mellett, amelylyel a földhitel-intézet a közalap tőkéjét gyümölesözteti, egyes egyházaknak az egyházmegyék és egyházkerületek, mint felsőbb egyházhatóságok jóváhagyása és garantirozása, valamint a tőkék pontos törlesztése, a kamatok rendes fizetése felöli felelősség elvállalása mellett, rövid lejáratú, vagy törlesztéses kölcsönöket adhasson állandó beruházásokra és maradandó alkotásokra, amely kölcsönök azonban folyó szükségletek fedezésére soha sem fordíthatók.“ Az indítványt jó érvekkel támogatta az indítványozó is, meg Kis József és Barthalos István is,