Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-03-26 / 13. szám

227

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

228

de dr. Darányi Ignác, dr. Bartók György, báró Bánffy elnök, gróf Dégenfeld, Hegedűs Sándor, Sándor József, Domby Lajos és Széli Kálmán, Kenessey Béla előadó ellenzése folytán a zsinat nagy többséggel elvetette.

Dányi Gábor nem tartja megengedhetőnek, hogy „a domesztikai járulék a családfő bárhol fizetett öszszes egyenes állami adójának U/Wo ^nál kevesebb nem lehet“. A domesztika u. i. egyátalán nem népszerű intézmény ; a nép megalkotása óta máig is idegenséggel viseltetik iránta. Az 50°/0 emelés még inkább növelné népszerűtlenségét. Dr. Baksa Lajos indítványa folytán a zsinat ezt a §-t és a következő ötöt visszautalta az adóügyi bizottsághoz, valamim a 305-iket is. A 304. §. hozzászólás nélkül elfogadtatott. A 307. §-nál Révész Kálmán indítványára elhatározták, hogy a közalapi végrehajtó bizottságba nem egy, hanem két póttagot választanak. Különben az egész § t, a benne lévő sok erős magyartalanság miatt, Szádeozky Lajos indítványára a szövegező-bizottsághoz utasították. Ezzel a domesztikát is letárgyalta a zsinat. Következik a bíráskodásról szóló rész.

(Folyt, köv.)

Válasz Nt Somogyi Gyula esperes úrnak.

Nagy tiszteletű Esperes űr ismét rosszul hagyta magát informálni. Éppen nt. Esperes úr érzékenykedésére volttink tekintettel, amidőn a nyílt kérdésben hangsúlyoztuk, hogy a szóban forgó határozat minden hozzászólás és ellenmondás nélkül hozatott; ezzel nyilván el van ismerve, hogy erőszakról vagy más ilyen féléről szó sem lehet. Az indítványozó világi tanácsbiró urat is felesleges ellenünkbe védelmezni, mert mi is tudjuk, hogy világi uraink munkássága más téren van teljes mértékben ígénybevéve és így tőlük nem követeljük azt, hogy az egyházi ügykezelésnek minden csínját-binját ismerjék. Mi tudjuk azt, ha az illető vil. tanács-biró úr fel lett volna világosítva arról, hogy indítványa törvényt, statútumot sért: azonnal vissza vonta volna indítványát. Itt csupán az egyházmegyei közgyűlés egy tévedéséről van szó, melyet minden személyeskedés nélkül reparálni lehet. És miután sajtószabadság van, azt hittük, hogy egy ilyen egyházjogi kérdésnek felvetése az őrségi papoknak is meg van engedve. Csak sajnálnunk lehet, hogy nt. Esperes úr — ahelyett hogy érdemlegesen nyilatkozott volna: a személyeskedés terére kívánja terelni a dolgot és gyanúsítással felel. Miután tudjuk, hogy a gyanúsítás a rósz információból származik, a Zoltánok ezen divatos fegyverére niuos semmi megjegyzésünk. Nyilatkozatának a saját szeméjére vonatkozó részéhez pedig — legyen meggyőződve — a legőszintébben gratulálunk !

Több érdeklődő.

jegyes közlemények.

— Lelkész választás. A tisza-becsi ev. ref. egyház márc. 19-én G. Szabó Mihály mezőlaki lelkészt egyhangú meghívással lelkészévé választotta. Sajnáljuk buzgú munkatársunk távozását, de viszont örvendünk a szép kitüntetésen, mely őt érte.

— Lelkószválasztás. A komáromi ref. egyház f. hó 19 én tartott közgyűlésén az újonnan szervezett hitoktatólelkészi állásra egyhangúlag megválasztotta Varga Sándort, aki mint segédlelkész már évek óta ott működik s kiváló buzgalmával és tehetségével megnyerte az egész gyülekezet rokonszenvét. Mi is üdvözöljük Őt szép állásában s kívánunk erőt s kitartó munkakedvet.

— Kérelem azokhoz a nt. lelkész urakhoz, akik a kér. Névtár összeállításához szükséges adatokat még ez ideig sem küldöttek be, szíveskedjenek a kér. pénztári hivatalhoz azt minél előbb elküldeni, mert különben a múlt évi adatok kerülnek nyomatáé alá.

— Egy észrevétel. E b. lapban több közleményben volt már szó a lelkészek megadóztatásáról. E dologra nézve megjegyzésem az, hogy van a lelkészi kar mellett egy, az egyház szolgálatában álló hivatalnok sereg is — és ez a ref. tanítóság, akikről óvás esetéu a lelkészi kar nem feledkezhetik meg s hiszem, uem is fog megfeledkezui, hiszen ha a lelkészi kar, a tanítóság eme hivatalos fóruma, az ő munkatársairól megfeledkeznék, ki fog róluk gondoskodni ? Hiszen az ő anyagi helyzetük bizonyára épp oly nyomasztó, mint a ref. lelkészeké ! De különös is az, hogy a lelkész és tanító, amiért a gyülekezetben szolgál, azért fizessen. És különös azért is, hogy a mai nyomasztó körülmények között jön ez létre ! Bizony-bizony nemsokára megérjük, hogy a lelkész, amiért prédikál, fizessen önmagának párbért, a tanító, amiért saját gyermekeit oktatja, fizessen önmagának tandíjat, hogy ezáltal a hivek egyházi adója kevesbedjék, a hivatalnok terhe pedig nehezbedjék, sőt még megérjük azt is, hogy a lelkész és tanító, ha a gyülekezetben megfutott tövises pályája végéu az árnyék-világba költözik, — harangpénzt is fizessen, amiért a siró harang őt elzokogja ! Darab Lajos.

— Vettük az erdélyi és tiszáninueni ev. ref. egyházkerületek 1905-ik évi Névtárát. Az elsőt az erdélyi ev. ref. püspöki hivatal, a másodikat pedig dr. Tüdős István theol. akad. tanár adta ki. Mindkettő gondos szerkesztő kézre vall, az erdélyi az egyházházkerület névtárán kívül a magyarországi prot. főhatóságok kimutatását is közli, valamint a magyar országgyűlés elnökségének, a magyar minisztériumnak, az erdélyrészi közhatóságok névsorát, az egyházi és iskolai rendeletek tárát is. A tiszáninneni névtárt pedig az egyházi élet minden mozzanatára kiterjeszkedő statisztikai kimutatások teszik értékessé és érdekessé.

—■ Irodalmi értesítés. Evangyéliomi Keresztyén Tanítások c. munkám III, kötete elhagyta a sajtót s a megrendelőkhöz elküldtem. Ha valaki nem kapta meg, értesítsen. Tudatom, hogy az I. kötet elfogyott, a II. kötetből még 20 példány van. Megrendelhető a II. és III. kötet 2—2 koronáért. Szalay József nagybecskereki ev. ref.. lelkész.