Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-26 / 13. szám
223 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. terhet ró ránk, amelyet eddigi és jövőben várható megterheltetésünk mellett el nem bírhatunk, s amely alól gyülekezeteink is szívesen felmentenének, jól tudván azt, hogy egy jó lelkipásztor a népnek valóságos atyja, aki nem csupán a szorosan vett kötelességeket, de azon felül is teljesít velük szemben. Amidőn minden téren azt látjuk, hogy a hivatalnokok fizetési kedvezményekben részesülnek, mi fizetésünk csekélyebb volta mellett is csak újabb és újabb terheket vagyunk kénytelenek venni vállainkra s ha az orsz. gyámoldával kapcsolatosan a nyugdíjintézet is felállíttatik, az innét reánk háramló terhek már oly súlyosak lesznek, hogy lehetetlen, hogy ennyit elbírjanak magunk s osaládunk jól felfogott érdekének világos megrövidítése nélkül vállaink. Nekünk a magunk tudományos színvonalának emelése és osaládunk tagjainak neveltetésére vonatkozólag is oly kötelességeink vannak, melyek ma több költséggel járnak, mint a régebbi időkben. És e költségek előteremtésére mi sátor-csinálással, mint Pál apostol hajdan, egyáltalán testi munkával nem foglalkozhatunk, mert ezen híveink megbotránkoznának és nekünk nem is adatott a Szentlélek kettős ajándéka, hanem ama közmondásnak kell érvényesülni ránk nézve : „jó pap kezdi s holtig tanul.“ Mi lesz annak főt. zsinat a következménye, ha a belhivatalnokok terhe folyton szaporodik és „post equitem sédét atra cura“ ? Az, hogy a templom és az iskola annál kevésbbé fog megfelelni hivatásának, mert azok, akik azt kedvelté tartoznának tenni, a megélhetés nehéz gondjai miatt kénytelenek világi foglalatosságba merülni és azokkal tartanak, akik igy szólanak : „Szántóföldet vettem, kell hogy azt megnézzem, 5 igavonó barmot vettem, kell hogy azt megpróbáljam.“ Elismerjük azonban, hogy Istenországa érdekében nem ilyen, hanem ennél is nagyobb áldozatot is meg kellene hoznunk, s ha már akadtak olyanok, akik a századok óta fennálló ama szokásjogban, hogy a belhivatalnokok egyházi adót nem fizettek, a botránkozás kövét szolgáló okot láttak, hogy a botránkozás kövét eltávolítsuk, szívesen tartunk Idvezítőnkkel, aki bár a templomnak ura volt és világosan megmondotta, hogy a „fiák szabadosak“, nem tartoznak adót fizetni, mégis hogy másokat meg ne botránkoztasson, megadta az adó drachmát (Máté 17 : 24—27.) Mi is szívesen megfizetjük a tempiom számára is az adó drachmát, csak találkozzék Péter, aki számunkra is megfogja azt a „halat“, amelynek szájából a fizetésre szükséges „stater“ kikerül Ezt a „halat“, a korpótlékot várjuk mi a főtiszt, zsinat bölcsességétől s ha ezt elnyerhetjük, szívesen megyünk elől a jópéldaadás terén. És ha a munkánkban az „atra cura“ akadályozni nem fog, a sötét gondoktól menten fokozottabb erővel hirdetjük az Isten igéjét és ennek hasznát veszi majd a társadalom is, melyben majd a szegény és gazdag összetalálkoznak és a gazdag szívesen teljesíti majd amaz evangyéliomi törvényt: „egymásnak terhét hordozzátok, amint kiki vette az ajándékot, akként sáfárkodjék“, a szegény pedig nem irigykedik a nálánál jobb létben levőre s nem kívánja 1 azét, hanem szívesen munkálja annak, javát. Hogy a társadalom ezen harmóniáján a ref. belhivatalnokok%gjobb meggyőződésük szerint munkálkodhassanak, tisztelettel kérjük a főtiszt, zsinatot, hogy a belhivatalnokok megadóztatása tárgyában hozott határozatát, amely a felhozott okoknál fogva ránk nézve sérelmes és méltánytalan, akkor midőn Ő Felsége elé szentesítés alá kerül, a szövegből törölje. Ha pedig ezen határozat törlését keresztül vihetőnek nem tartja, hasson oda, hogy a lelkészi és tanítói díjleveleken s illetve javadalmazásokon esett eme csökkenés az állam által kiutalványozandó korpótlék által rekompenzáltassék. Kérésünket megújítva vagyunk az 1905 márc. 8. Tatában tartott lelkészértekezletünk megbízásából alázatos szolgái Barsi Sándor, Gtyalókay Béla, leik. ért. elnök. leik. ért. jegyző. Az egyetemes zsinat ülései. Egyetemes zsinatunk március hó 16-án megkezdte második ülésszakát. Kun Bertalan püspök egyházi elnök buzgó imája után báró Bánffy Dezső világi elnök megnyitottnak nyilvánította a második ülésszakot. Ezután bejelentette, hogy Bencsik István és Doroghy Lajos esperesek, a tiszántúli egyházkerületnek képviselői időközben elhaltak s kérte, hogy emléküket a zsinat jegyzőkönyvében örökítse meg. Megtörtént. Miután a rendestagok és póttagok egymást helyettesítő behívása kérdésében nézeteltérések vannak az egyes egyházkerületek és a zsinati elnökség felfogása között: báró Bánffy kérte a zsinatot, hogy a kérdést tanulmányozás és jelentéstétel végett utasítsa az egyházalkotmányi bizottságsághoz. így történt. Most az igazoló bizottság terjesztette elő jelentését s aztán felolvastatott a tagok névsora s megállapíttatott, hogy a zsinat határozatképes. Az elnökség jelentette, hogy két levél, illetőleg kérvény érkezett a zsinathoz, igy : a skótországi presbiteri rendszert követő két református egyház elhatározta, hogy Knox János születésének négyszázados évfordulóját f. évi május hó 21-én megüuneplik, egyszersmind a presbiteri szövetséghez tartozó minden egyházat megkeresnek, hogy ez ünnepléshez csatlakozván, valamelyik vasárnapon adjanak hálát a Mindenhatónak a Krisztus vallásának eme hív szolgájáért. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése felterjesztést intézett a zsinathoz a lelkészi és tanítói javadalmak korszerű rendezése tárgyában. Mind a két beadvány kiadatott a kérvényi bizottságnak. A két protestáns felekezetet közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottsággal egyetértőleg a zsinat elnöksége felterjesztést intézett a kormányhoz az 1848 : XX. t. c. végrehajtása kérdésének minden részletére. A felterjesztés kiadatott az adóügyi bizottságnak jelentéstétel végett. Az adózás kérdésével kapcsolatban az egyes egyházközségek 52 kérvényt adtak be. E kérvényeket is az adóügyi bizottsághoz utasította a zsinat. Báró Bánffy elnök emlékezteti a zsinatot a novemberi ülésszakban hozott azon határozatára, amely szerint az adózásra vonatkozó s akkor függőben hagyott javas
