Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-26 / 13. szám
221 DUN AIS TÜLI PROTESTÁNS LAP 222 vében tisztulnak az eszmék, érnek az elvek és jut kifejezésre a legjobb álláspont, azért azt a célt óhajtottam ezolgálni : „Győzzön a jobb !“ Berhida. Vargha Kálmán, ev. ref. lelkész. A tatavidéki ev. ref. egyházmegye lelkészértekezletének felirata a magyarországi ev. ref. országos zsinathoz. Főtiszteletü és Méltóságos Zsinat 1 Nagy reménységekkel tekintett egész református Sionunk a most összeült zsinat elébe, mert az országszerte megindult mozgalom az 1848 : XX. t. c. 2. és 3. §-ainak valósítását oly kedvező kilátásba helyezte, hogy méltán hihettük és remélhettük — különösen az államkormányának az idézett törvénycikk valósítása ügyében történt állásfoglalása folytán, — hogy a zsinat minden téren orvosolni fogja anyaszeutegyházunknak az igazságtalan múltból származó bajait, még pedig orvosolni fogja úgy, hogy sem népünknek, sem lelkészi karunknak panaszszó nem kelhet ajkain. így adófizető népünkre vouatkozólag reméltük, hogy a zsinat nemcsak a túlterheltség megszüntetésére és egy kis államsegély igénybevételére fog törekedni, hanem egy egységes, egyetemesen kötelező oly adókulcsot íog megállapítani, amelynek alapján minden egyes adótfizető gyülekezetünk részesülhet a teherkönnyebbítés áldásaiban. E végből elégnek tartottuk volna a következő adókulcsot: 1. Egységes (egyetemlegesen kötelező) adókulcs az egész magyar reform, egyházban. 2. Az állami adó 10%-a. 3. Személyi adó. Állami adót fizetők részéről 2 kor., semmi állami adót nem fizetők részéről 1 kor. 4. A hiányt fedezi az állam. Tudjuk azonban, hogy a zsinat már ez ügyben döntött s Padrah Sándor adókulcs javaslatának elvetése által az egységes adókulcs ellen állást foglalt s bár megvagyunk győződve, hogy az egységes egyetemesen kötelező adókulcs zörgetni fog a következő zsinatok ajtaján, mégis most le kell tennünk a reményről, hogy ezen mi adókulcs javaslatunk elfogadását kérhessük a főtiszt, zsinattól. E helyett ráhelyezkedünk a főtiszt, zsinat álláspontjára, amely szerint a főtiszt, zsinat az adóügyi bizottság által javasolt adókulcsot elfogadta a részletes tárgyalás alapjául s ennek alapján kér államsegélyül 1,400.000 koronát. Úgy ezen államsegély csekély összege, mint a részletes tárgyalás alapjául elfogadott adókulcs, aggodalommal töltötte el egyházmegyénk lelkészi karát és arra indította, hogy lelkészértekezletre összejővén, kifejezze a főtiszt, zsinat előtt a következő aggodalmait. Amikor az 1848 : XX. t. c. 2. 3. §-ai arra a reményre jogosítottak fel bennünket, hogy népességünk arányában a kath. egyháznak vagyonához képest fogunk részesülni mi is államsegélyben, lehetetlen, hogy az 1,400.000 koronát kevésnek ne tartsuk, még a túlterheltség megszüntetésére is, annyival inkább jogos reményeink kielégítésére. Most egész adózó közönségünk várja, hogy teherkönnyebbítésben részesül s az ország közvéleménye is azt hiszi, hogy az 1,400.000 kor. népünkre nézve az 1848 : XX. t. c. beváltását jelenti és készséggel nyújtja felénk segítő kezét. Ha e kedvező helyzetet kihasználni elmulasztjuk, félő, hogy a jövőben erre többé alkalmunk nem leend. Miután úgy vagyunk meggyőződve, hogy ezen 1,400.000 kor. híveinkre nézve elegendő teherkönnyebbítést nem eszközöl, híveink érdeke késztet, hogy kérjük a főtiszt, zsinatot magasabb összegű államsegély igénybevételére. A részletes tárgyalás alapjául elfogadott és osztályba sorozást megállapító adókulcs ellen pedig kifogásunk az, hogy az a személyi adónál a módosabb osztálynak aránytalanul kedvez, az egyházunk zömét képező zsellér és kisbirtokos osztályt pedig túlságosan megterheli. E végből ez osztály érdekében életbevágó kérdésnek tartjuk javasolni azt, hogy a személyi adó (családfőket értve) 1 koronával kezdődjék és az 1—100 kor. állami adót fizetőkre nézve a következő osztályba sorozást látnánk célszerűnek : első osztály : a semmi állami adót nem fizetők 1 kor. — második osztály 1—20 kor. állami adót fizetők 2 kor. — harmadik osztály 20—50 kor. állami adót fizetők 3 kor. — negyedik osztály 50-100 kor. állami adót fizetők 4 kor. Ezen osztályba sorozást javasló adókulcs mellett azonban föltétlenül szükségesnek tartjuk püspök urunk főtiszt. Antal Gábor úr határozati javaslatának elfogadását is, miután megvagyunk győződve arról, hogy e javaslat sok gyülekezetünkben a belzavaroknak fogja elejét venni s alinaimat ad méltányosabb és egyszerűbb adókulcs alkalmazására. Kérjük azonban a személyi adó állagának 4lj2 kor. helyett 3 koronában való megállapítását, mivel igy a személy a legtöbb gyülekezetünkben több terhet viselne, mint a vagyon. A belhivatalnokok megadóztatására vonatkozó határozatát a zsinatnak szintén tárgyalás alá vévén értekezletünk, azt sérelmesnek és méltánytalannak találta. Sérelmesnek annak létrejötte tekintetőbői mindenek előtt. Tudja azt a főt. zsinat, hogy ez a törvényszakasz nem tette meg azt az alkotmányos utat, amelyet még az olyan törvényjavaslatok is megszoktak tenni, a melyek a közvéleményben már megérlelődtek. Annálinkább meg kellett volna tennie ennek a szakasznak, amely századok óta gyakorolt szokásjogot semmisített meg. De sérelmes a magasabb igazság szempontjából azért is, mert akkor rak ránk újabb terhet, midőn az 1848 : XX. t. o. alapján az egész egyetemes egyház a terheinek könnyebbítését várja és amikor az állam sokkal méltányosabb a nép belhivatalnokaival szemben, amennyiben azokat községi pótadó fizetésére nem kötelezi. Sérelmes különösen a kongruás lelkészekre nézve, akiknek az 1600 koronás fizetését az állami törvény biztosítja, amely ellen azonban már eddig is történt vétés, az özvegy-árva gyámintézeti járulék kongrua utáni levonása által. Méltánytalaunak találjuk azért, mert helyzetünknek javítását, fizetésünk emelését, korpótlékot stb. vártunk és reméltünk a főtiszt, zsinattól s e helyett olyan 13*
