Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-26 / 13. szám
1 Tizenötödik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1905. március 26. A lap szellemi részét illető laríizlemértyéli a Hzerkeaxtőt^ghez Kis József felelSa wzerliesztö ozlmére kü Ifi énetek. Az egyház és iskola köréből. A dűlni ev. ref. ogyházkerfliet hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési fiijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. Az. országos ev. ref. lelkészi nyugdíjintézet. (Vége.) A feltételek után következik megállapítása annak, hogy 4. mily összegű legyen a nyugdíj. Ez a negyedik alap ele. Ha a „jelentés“ adatait vizsgáljuk, e tekintetben két javaslatot találunk, u m. a dunántúli egyházkerületét, amely egységesen 1600-ban, tehát a lelkészi fizetés minimumában kívánja megállapítani és a többi kerületekét a konventi határozattal együtt, amelyek a nyugdíjat a fizetéssel óhajtják arányba hozni olykép, hogy már 10 évi szolgálat után a fizetés 40°/0-a, azután évenként emelkedve 40 évi szolgálat után a teljes fizetés lenne a nyugdíj, amely azonban 4000 koronát nem haladhat meg. A dunántúli kerület azonban csak azért javasolja az egységes 1600 koronát, mert figyelemmel van a tagok zsebjére s az érdekelteket túlterhelni nem akarja 8 az egységes nyugdíjnak megfelelöleg egyenlőnek veszi a befizetéseket is, de szintén óhajtja, hogy az intézet megerősödésével a fizetéssel a nyugdíj arányba hozassék. Tagadhatatlan, hogy erkölcsi szempontból ez jobban megegyezik a többi alapelvekkel is, a lelkészi nyugdíj-intézet azon felfogásával, hogy csak végső szükség esetén történjék a nyugdíjazás, mert kényelemszeretetből a nagyobbfizetésüek ily nyugdíj mellett nem igen óhajtanák, azt is csak, akik okvetlen rá lennének utalva, azok vennék igénybe. Ha azonban ezt az elvet elejtjük s arra helyezkedünk, hogy fizetése arányában járul mindenki a nyugdíjintézet terheihez : akkor ebben az arányban van joga a nyugdíjat is élvezni. Minthogy előbb már arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a nyugdíjazás feltételét a szolgálati időtől függővé tenni nem szabad, ennélfogva a nyugdíjazás esetén fizetésének 40°/0-ára mindenkinek bármely időpontban joga legyen; sőt méltányosnak tartható az is, hogy legalább féle fizetését bármely időpontban kitenné a nyugdíj s hogy a mérleg ne változzék, a 50°/j-ot ki lehetne vinni 20 évig s ettől kezdve a másik 5Ü0/o-ot felosztani esetleg fokozatosan 20 — 30 évig évi 2°/0 emelkedéssel ez 20% ; 8 30—40 évig évi 3°/0-kal ez 30°/o s igy 40 év múlva a teljes fizetés lenne a nyugdíj. Hogy az esetleg azonnal vagy kevés ideig szolgálók nyugdíjazása folytán a nyugdíjintézetet mégis nagy veszteség ne érje, lehetne oly intézkedést behozni, mint az özvegy-árva gyámintézetnél, hogy ha a járulék be nem folyik a megfelelő mértékben a nyugdíjazás előtt, az bizonyos évig a nyugdíjból levonásba jönne s igy részben a nyugdíjasokra is hárulna teher, mint ezt a duuamelléki kerület is kontemplálja. 5. Itt említem fel a segéd és helyetted lelkészek helyzetét, akiket mindegyik alapelvnél külön figyelembe kell venni, mert ők helyzetüknél fogva más elbírálás alá tartoznak, amennyiben csak kevés van közülök a gyülekezetek által, hanem a legtöbb a lelkészek által alkalmazva és pedig különböző fizetéssel. Ha már ők is tagokul felvétetnek, az a kérdés, mekkora jövedelem után legyenek a járulékkal megróva s ha rövid idő alatt nyugdíjra szorulnak, még mint segédlelkészek, — valami non putarem folytán, mint rokkantak, — mekkora fizetés legyen megállapítva nyugdíj alapul. Az első kérdés úgy nem okozna nagyobb komplikációt, ha a segédlelkészeket is a legkisebb lelkészi fizetéssel 1600 koronával vennék fel a nyugdíj alá. Ezután fizetnék a járulékot vagy évenként vagy rendes lelkésszé lételük után visszamenőleg kamataival. Ha a lelkészekre eső teher leszállíttatuék, mert a tervezet szerinti elviselhetetlen, akkor be is fizettessék. Nyugdíjazás szüksége esetén ugyancsak az 1600 kor. fizetés arányában részesülnének a nyugdíjban, amelyből a be nem fizetett járulékok szintén levonhatók lennének, mint a rendes lelkészeknél. így aztán a segéd és helyettes-lelkészek érdeke ép úgy lenne képviselve, a szeretet és könyörület elvén alapuló nyugdíjintézetben , mint a rendes lelkészeké, ami kockázattal a valószínűségi számítás szerint ennél^í kornál nem 13
