Dunántúli Protestáns Lap – 15. évfolyam – 1904.

II. Egyházi élet - A szétszórt csontok. Miklós Géza

Államsegélyt kapnak : a) Barsból: Kis-Koszmály 645-50 kor., N.-Oroszi 645 kor. b) B.-Somogyból: Lábod 300 kor., Jákó 700 kor., Hatvan 397-10 kor., Magyar-Egres 198 kor., Kaposvár 297-95 kor., Kisasszond 198-50 kor., M.-Atád 198-50 kor. Hencse 198-50 kor., Hosszufalu 198-50 kor., Inke 298-50 kor. e) Drégely-Palánkból : 464 koronát egyenlő arány­ban megosztva kapnak Perőcsény és N.-Verőcze. d) Komáromból: N.-Keszi, Szap, D.-Radvány, Kul­csod ét Madar egyenként 524-40 kor. e) Mezőföldről: Berhida és Lajoskomárom egyen­ként 516 kor., S-Keszi 1024-10 kor. f) Örségből: Körmend 447-65 kor., Kercza 447 K. g) Pápai egyházmegye : H.-Bödöge 200 korona, Pázmánd 200 kor., Padrag 400-15 kor., Gyimót és B.­Győr egyenként 102 kor., Kup és B.-Szentkirály egyen­ként 170 kor. h) Tata: Kisbér 500 kor., Szend 308-95 kor., Tarján 306 kor., Tárkány 306 kor., Neszmély 306 kor. i) Veszprémi egyházmegye : Veszprém, M.-Barnag, B.-Udvari, Monoszló, F.-Eörs egyenként 223-30 kor. Missziói egyházaknak : Pozsony 200 kor.; Nyitra 200 kor., Tatabánya 100 kor. Rendkívüli segélyek : Padragnak 300 kor., Madar­nak 1500 kor., Lábodnak 200 kor. Baldáesi-alapból : Barsnak : jut 302-60 kor. B.-Somogy : Gige, A.-Visnye, Pettend, Beleg, Inke, S.-K.-Kovácsi egyenkint 100 kor.; M.-Lad 100-06 kor. Drégely-Palánk: Perőcsény 108-80 kor. Komárom : Nyitra 200 kor., B.-Keszi 414-72 kor. Mezőföld-. Falu-Szabad-Battyán 482*12 kor. Őrség : Kereza 209-78 kor. Pápa: H.-Bödöge 157-18 kor., Padrag 158 kor. Tata : Esztergom 150 kor., Kisbér, Szend, Tar­ján egyenként 84-98 kor. Veszprém-. Tihany 51-20, Hajmáskér és Vilonya egyenként 105-30 kor. Segédlelkészek kapnak : Györgydeák Dániel, Lőke Károly, Nagy Kornél, Sobár Kálmán, Csepy Miklós, Gergely Győző, Kis Tamás, Vargha Sándor, Sziics La­jos, Farkas Endre, Bolla Pál, Jakab János, Marosi Já­nos, Tóth Kálmán, Jakab István, Patkó Károly egyenként 50 kor., Kiss Lajos, Nagy Béla, Beke Kálmán, Patay Árpád, Szekeres László, Bakonyi János egyenként 100 K. Rendkívüli segély: Szeness Imrének 200 korona, Udvardy Gyulának 200 kor. Bírósági ügyek. A nagy-peszeki egyház felebbezése Salga Endre javára intéztetett el; de ennek az a ké­rése, hogy a fát a gyülekezet vágassa fel, elutasítta­tott. Tóth József garamvezekényi tanító felebbezése visszatétetett az első bírósághoz. Patay Kálmán ághói tanító felebbezése elutasíttatott. A nagymarosi ügy a tanító javára intéztetett el. Szőke Gyula székesfejérvári II. tanító ügyében az egyházmegyei biróság Ítélete hely­ben hagyatott. Józsa Pál ügyét a biróság illetékesség hiánya miatt érdemileg nem tárgyalta; de kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy az ügynek az egy­házmegyei biróság előtt való tárgyalásakor több sza­bálytalanság kÖvettetett el. A fél okosan teszi, ha per­újítással él. Tölly György ügyében Tölly anyagi fele­lőssége első sorban, a vele egy időben szolgált presbiterek felelőssége pedig másod sorban megállapíttatott. Tósok ügyében az egyházmegyei biróság Ítélete helyben ha­gyatott. Fáncsik János és Barthalos Dezső ügyeiben az egyházmegyei bíróságok ítéletei helyben hagyattak. A szétszórt csontok. Valahányszor a Horvát-Szlavonországi misszió előhaladásáról értesülök, mindannyiszor igazi öröm hatja át lelkemet s áldólag gondolok azokra, akik az idegen­ben szétszórt hitfelek, ezen élettelen csontok össze­gyűjtésének szent munkáját egyházias és hazafiúi buz­galomból elkezdették s folytatják, minden eszközt fel­használva e nem.es célra, valóban bámulatra méltó ered­ménnyel. Ez a misszió, ide értve az erdélyit s délma­gyarországit is, mig egyrészt életrevalóságának, sőt nagyrahivatottságának ketségbevonhatlan jeleit adta : addig másrészt hazai református egyházunknak egyik legevangyéliomszerübb alkotása. De mélyen tisztelt Értekezlet! A szétszórtságban élő híveinket csak az idegenben kell-e gondoznunk ?! Csupán akkor kell-e mentő jobbunkat nyújtani a ve­szendő nyáj után, midőn aggódás fog el, hogy magyar vallásukkal együtt magyar nemzeti voltukat is levet­kőzik ? ! Nem legelső kötelesaége-e a pásztoroknak sa­ját nyájukat legeltetni és őrizni nagy gonddal, kivált ha széles kies mezőn szétszórtan vannak azok, hogy el ne szakítsanak közülök, többet-kevesebbet, a ragadozó farkasok ? ! Sőt inkább : a jó pásztor egy elveszendő juháért elhagyja a többi 99-et, hogy megtartsa azt ; mi pedig — ne essék zokon senkinek az őszinte szó, de ily nagy fontosságú dologban kötelességünk teljes nyílt­sággal szólani, mi pedig az idegenben elveszendő egyért elhagytuk az itthon elveszendő 99-et, — sőt bizonyos szent nyugalommal nézzük, hogyan ragadozzák nyá­junknak e szétszórtan élő tagjait a báránybőrbe bujt farkasok és hogy miképp pusztulunk, veszünk. Más vidékekről most nem szólva, méltóztassék osak gondo­latban átfutni, esetleg statisztikailag tanulmányozni azt a jelentékeny területet, mely Muraköztől felfelé Pozsony ­Nyitra és Bars vármegyék felső részéig, hol a reformá­tusság határvonala húzódik, elterjed : itt e német uralta tájon, hol az ellenreformáció munkájának reánk nézve elszomorító eredménye legszembetűnőbben látszik: mennyi itt az egykor virágzó egyházból leány és fiók — avagy szórvánnyá zsugorodott, elárvult ekklézsia,— mily nagy számmal vannak itt „az elnémult harangok ! a Es ez összetört egyháztestek régóta szétszórtan heverő élettelen csontjait ki gyűjti s rakosgatja egybe és le­heli beléjök lelket, hogy éljenek ? ! Ki vigyáz a pusz­taságban evangyéliomi vigasz nélkül élő e sok-sok ezernyi népre s ki állít nekik nem diszes templomot, hanem csak egyszerű haranglábat is, amelyen az ismét

Next

/
Oldalképek
Tartalom