Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
445 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 446 csak hajszálnyit is el akartak térni attól az iránytól, melyet az elnöki megnyitó kimutatott: ott volt figyelmeztető gyanánt mindjárt az „evangéliom ereje“, mely nem engedte, hogy eltérjünk a helyes útról, arról az útról, melyen minden szavunkat, tettünket a bibliai irány jellemezze. Ugyané tónusban folyt a kedves beszéd az elnök ajkairól az egyházmegye 2 halottja és Jókai Mór elparentálása alatt is. A barsi egyházmegye hosszú ideig volt esperese: Jókai Lajos és az egyházmegyei világi főjegyző : Szabó Lajos halála felett érzett mély gyásznak megható módon adott kifejezést az elnöklő lelkész. Rövid vonásokkal, élettörténetökből, hű képet nyújtott az eltávozott halottakról, kiknek legyen emlékezetök örökké áldott! Az elnök után mindjárt a jegyző kért szót. Sok dolga, szemei gyengesége akadályozza a jegyzői toll vezetésében — mondá. A terhet más vállára óhajtja áttenni. Kérése meghallgattatott és Sándor Benő lelkésztestvérünket az értekezlet felmentette hivatali kötelessége alól. Utódjáról is gondoskodott a gyűlés. Az egyhangú bizalom Akucs Lajos kezébe adta a tollat. Ezután, mint egyházmegyei megbizott, Birtha József referált az „egységes liturgia“ kérdéséről. A gyűlés némi módosításokkal magáévá tette az előadó munkálatát. Paál János ügyesen összeállított munkával kedveskedett az értekezletnek, mely a „próba-énekeskönyvről“ szólott. Sok, alapos kifogása van az új énekes ellen. Ajánlja az éi*tekezletnek, hogy jelen alakjában semmi esetre se fogadja el, s ez irányban tegyen előterjesztést az egyházmegyén is. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott Birtha József azon megtoldásával, hogy amennyiben az új énekes egyes darabjai túlságos világias felfogással vannak felruházva, Krisztus istenségének és az incarnatio dogmájának kerülgetésével; sőt amennyiben az új énekeskönyv „templom szentelő és lelkész szentelő“ énekeket vett be a régi helyes és kálvinista felfogásunknak megfelelő „templom avatási és lelkész avatási“ — énekek helyett; és mivel „a szentelő“ szók könnyen félreértésekre adhatnak alkalmat, fölszólaló indítványozza, hogy az egyházmegye felterjesztésében adjon határozott kifejezést azon kívánalmának, miszerint a leendő énekeskönyv megszerkeztésénél ezen óhajok is vétessenek tekintetbe. Lelkészgyámolda és értekezleti pénztár ügyéről örvendetes számadást közöl Varannay Sándor. Előterjesztését ezen ügyszeretetre valló s elfogadott indítvánnyal zárja be: mondja ki az értekezlet, hogy mindazok, akik a gyámoldai pénztárból kölcsönt vettek fel, kötelesek tőketartozásaikat 10 éven belől, bizonyo's arányos összegekben visszafizetni,“ — Indítványát azzal okolja meg, akadnak egyesek, kik évről évre csak a kamatokat fizetik és fizették be. Hirtelen jött elhalálozás vagy más egyéb ok miatt a hátramaradt családtagok nem tudják visszafizetni a felvett kölcsönt s igy sok pénze veszélyeztetve volt és lehet a gyámoldának. A felsőborsodi lelkészértekezlet indítványa teljes egészében azzal a megtoldással fogadtatik el, hogy a „lelkészi korpótlék megvalósítását, illetve folyósítását“ mindenekelőtt legfontosabbnak tartván, e tekintetben legszélesebb körű agitáczió fejtessék ki. Az értekezlet a budapesti országos lelkészértekezleten képviselteti magát. főtisztei etil és Méltóságos püspök urat a főrendiházba történt meghívása alkalmából értekezletünk feliratilag üdvözli. Még a magyar nyelven megjelenő „Luther müvek“ megvételét határozta el az értekezlet a könyvtár számára és ezzel a hosszú tárgysorozatot d. u. fél 2 órakor bevégezte. A jól végzett munka tudatával a fehér asztal mellett kellemes összejövetellel folytatta az eszmecserét az értekezleti társaság. Léva, Birtha József, ref. lelkész. A hitbuzgóság egy szép ténye. Az alsóeörsi ev. ref. egyház hívei, kik a közelmúltban nagy áldozatokkal és munkával rendbehozták és megújították összes egyházi épületeiket, a múlt évben pedig közadakozás utján iskolai könyvtárt alapítottak : ismét tanujelét adták egyházuk iránti ragaszkodásuknak. Ezúttal ugyanis a gyülekezet nőtagjai ismét közadakozás utján egy szép, díszes, selyembársony űrasztali térítőt készíttettek 124 kor. 80 fillér költséggel. A lelkészi felhívó szózati'a megható buzgósággal adták össze filléreiket a szép célra, e örömaap volt, mikor a pünkösdi szent ünnepen a régi és elavult helyett, egy a szent célnak megfelelő és ahoz méltó urasztali terítő diszeskedett az Isten házában. A térítőt Rétay és Benedek budapesti cég készítette, s a művésziesen szép és becsületes munkáért, a méltányos árszabásért méltán illeti őket a dicséret. De hadd álljon itt a buzgó adakozók neve is, mert szép dolog az, mikor szegény református egyháztagok, kik közül a legtehetősebb is csak kisgazda és a legtöbb pedig alig valamelyes kis vagyonnal ha rendelkezik, nem egy meg éppen egyszerű napszámos ember; a rendes évi egyházi adón kívül —■ mely szegénységüket tekitve, bizony-bizony nem csoda, ha terhesen nehezedik rájuk — mégis meghozzák ilyen rendkívüli áldozataikat is az Ur oltárára. A jó Isten vegye kedvesen tőlük a buzgóságos cselekedetet, s juttassa vissza reájuk sokszorosan a nemes tett áldásait! Az adakozók névsora : Szűcs Józsefné, Pálfy Sándorné 5-5 kor.; Hetesy Sándorné 4 kor.; Mórocza Sándorné, Pap Imréné, Dezső Józsefné, özv. Gál Jánosné, Fábián Lajosné, id. Hetesy Lajosné, Horváth Péterné 3—3 kor. ; özv. Szüts Lajosné, Tóth Péterné, id. Mórocza Péterné, ifj. Mórocza Péterné, Szíjjártó Gábor, Dómján Sándorné, Tóthy Benőné, id. Tóthy Imréné, if]. Tóthy Imréné, id. Mórocza Lajosné, Csapó Sándorné, Becsy Imréné, id. Kovács Sándorné, Hetesy Péterné, Burján Péterné, F. Horváth Gáborné, Szili Istvánná, Vörösmarty Gáborné, Köncöl Gáborné, Vörösmarty Lajosné, Mészáros Lajosné, Kántor Lajosné, Korpádi
