Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
447 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 448 Lídia, Gál Lajosné, Mórocza Dánielné 2 2 kor. ; id. Simon Lajosné 1 kor. 6U fill. ; Füsth Jánosné, Füsth Mibályné, özv. Hetesy Jánosné 1 kor. 40 fillér; id. Hetesy Károlyné 1 kor. 20 fill. ; Tóthy István, özv. Petke Imréné, Dómján Jánosné, özv. Hetesy Zsigmondné, Huszti Józsefné, özv. Kis Sándorné, Guath Benőné, özv. Varjas Ferenené, Kovács Gyuláné, Puha Péterné, Guath Zsigmondné, Tóth Gábor, Vörösmarty Károlyné, Tóthy Lőrincné, Róka Jánosné, Guath Péterné, id. Horváth Lajosné, özv. Szabó Imréné, ifj. Mórocza Lajosné, Tobak Jánosné, ifj. Gál Jánosné, ifj. Mórocza Imréné, Becsy Károlyné, id. Guath Jánosné, Varga Gáborné, Lak Jánosné, Fehéri Antalné 1 — 1 korona; Décsy Sándorné 90 fill.; id. Mórocza Károlyné, Vörös Gáborné, Tóthy Jánosné 00 — 60 fill. ; Somogyi Pálné, Csima Gáborné, Márkus Lajosné 50—50 fill.; Mészáros Imre, özv. Dezső Jánosné, Bácsi Imréné, Fehéri Sándorné, Simon Pálné, Somogyi Sándorné, Cseh Gyula, Farkas Jánosné, Ferenczi Józsefné, id. Balog Gáborné 40-40 fillér; Baranya Imréné, Laki Benő 20—20 fill. Megjegyzések az egyet, énekügyi bizottság által kiadott Próba Énekeskönyvre. Egyházi köreinket az utóbbi időkbeu meglehetős mérvben foglalkoztatja az énekesköny v reformálásának vagy megújításának kérdése. Foglalkoztatja annyival inkább, mert sok évi buzgó munkálkodás után 1901-b3n végre napvilágot látott az új ónekeskönyv anyagául szolgáló zsoltárok és dicséretek Gyűjteménye; a múlt óv végén pe dig megjelent a Próba Enekeskönyv. Beterjesztetett e mű illetékes fórumához, az egyet, konventhez, ahonnan az énekügyi bizottság megbízatását nyerte az 1881—82 évi zsinat 225. sz. végzése alapján. A munkálatok eredményét feltüntető s magában foglaló Próba Enekeskönyv azon javaslattal terjesztetett a konvent elé, hogy az — a munkálatot helybenhagyva — határozza el, hogy „az Énekeskönyvet az énekügyi bizottság átdolgozása szerint“ véglegesen kiadja. Az egyet, konvent azonban — nagyon helyesen — erős és szenvedélyes vita utáii ugyan, úgy döntött, hogy „mielőtt az ónekeskönyv ügyében érdemlegesen intézkednék, a Próba Énekesköny vet leteszi az egyházkerületekre, hogy azok úgy magára az énekeskönyvre, mint az ezen ügynél esetleg felmerülhető más kérdésekre nézve is nyilatkozhassanak.“ Nemcsak megvan tehát a jog, hanem kötelesség is, hogy az egyházkerületek e mondhatnám életbe vágó kérdésben nyilatkozzanak ; mivel pedig az egyházkerületet egyházmegyék, ezeket ismét egyes egyházak alkotják, egyházszervezetünk szerint nekünk is lehet, sőt tekintve az ügy fontosságát, kell is nyilatkoznunk e tárgyban, hogy meg ne történjék az, amit csak a konventnek fentebb említett határozata gátolt meg egy időre, hogy t. i. „az Énekesköuyv az énekügyi bizott-ág átdolgozása szerint“ rendes s beható bírálat nélkül — mintegy parancsszóra — az érdekelt gyülekezetek s egyházi hatóságok véleményének figyelembe nem vevósével — használat végett kiadatik s használata elrendeltetik. A jogos birálhatás alapján szabad legyen nekem is őszinte meggyőződésemet kijelenteni és észrevételeimet a Próba Énekeskönyvre megtenni. Elsőben is általánosságban szabad legyen megjegyeznem, hogy — bár az 1890-ben kiadott énekjavítási programra erősen hangsúlyozza, hogy „az újítás C3ak azon határok között mozoghat, melyeket az egyházi hivatalos testületek jóváhagytak és elfogadtak, mely szerint nem új énekeskönyv készítése, hanem a meglevőnek javítás és pótlás által való újítása a főcél“; mégis — bár erősen hangt-úlyoztatik — „elvetni semmit sem akarunk, ami ma jó és szép“ : azt látjuk apróba kiadásban, hogy régi alakjóbtfn teljesen jóformán nagyon keveset vagy taláu egyet sem hagyott meg a bizottság, mert véleménye szerint javítani azaz inkább változtatni kellett és sokszor olyan módon, hogy a javításuak nevezett rész rosszabb, mint az eredeti. Emellett még a programoa szerint kijavításra és átdolgozásra méltónak ítélt zsoltár és dicséret szövegek és dallamok közül is kimaradt egynéhány szép szöveg és dallam, amik pedig nagyon megérdemelték volna, hogy felvétessenek. Hogy melyek e darabok, alább meglátjuk. Ami már most a részleteket illeti, a Próba Énekes darabjai 3 főcsoportba oszthatók : Zsoltárokra, melyek részben kisebb, részben nagyobb változáson mentek keresztül : Dicséretekre, melyek közül egy kis rész nagyob b, a többi kisebb átalakítást kapott és uj Énekekre, melyek egy része az erdélyi énekeskönyvből vétetett át, a másik része pedig egészen új ének. A zsoltárok átdolgozása meglehetősen sikerült, amenynyiben a nagyobb rész megállja helyét, a kisebb rész semmivel se tetszetó'sebb a réginél. A 86 átdolgozott zsoltár erősebben változtatott darabjai közül 2 igen szép, messze kimagaslik a többi felett, ezek a 84. zsoltár (új: 49. sz.) és 139. zsoltár (új 79. sz.), ezek szerzőiknek igazán nagy díszére válnak, csak az a kár, hogy ezekhez hasonlót többet nem találunk. A zsoltár átdolgozások tehát nagyjában sikerültek, de van mégis 8 — és pedig legkedveltíbb és leggyakrabban használt — zsoltár, aminek nem használt, sőt ártott a változtatás. így látjuk ezt a XXV. (14.) XXVIII. (17.), XXXII. (21.), XXXIII. (22 ), XL1I. (29.), LXV. (33.) XC. (52.) zsoltároknál. A csekély átdolgozáson átment dicséretek általánosságban szépek, jók, kivételt képeznek mégis azok, melyek nemhogy nyertek, sőt inkább vesztettek az átdolgozás által. így pl. az 51, (132 ), 52. 2.3.4 verse .(133.), 53 ( 34.), 140. (221.), 185, (288), ez énekek eredeti alakjai szépek s jobbak, mint az átdolgozott alakok. Különösen hangzia a 64. (145) ének 1. versének 3. és 4. sora: „és a pásztorokhoz éré, nókiek ekkép beszélő.“ Ez ének többi versei azonban jók. A 68. dicséret (176.) 12. versét kár volt egészen fel nem venni. A 146. (225.) 1. versében a mindenáron való átalakító szándék az eredeti a setét éjnek homályát“ átváltoztatta igy : a sötét éj bús homályát ; vájjon jobb-e az az eredetinél, én úgy hiszem, hogy nem, mert érzem, hogy e 250 éves ének oly szép és olyan jó ebben a versben, hogy ma se lehet jobbá tenni, A 150.
