Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-21 / 8. szám
123 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 124 vágd érdekeit, a melyek nagyobb részben közösek az országos tanári nyugdíjintézet kötelékébe tartózd többi intézetekkel is, Nagyméltdságodnak jdindulatába bizalommal ajánlva, vagyunk mély tisztelettel. Debrecen. Dóczi Imbe, Kábái Sándor, az orsz. ref. tanáregyesület előadó, elnöke. _________ Jelentés a Bethánia-egylet munkásságáról az 1903. évben. Bethánia ! Mily sokat jelent e szó! Oly otthont, amelyben a Jézust szerették ! Oly házat, amelyben a szorgalom tán néha versengett az Isten igéje utáni áhítatos epekedéssel, de a Jézus intő szavára bizonyára az, aki szorgalmával és igyekezetével dicsekedett, belátta, hogy az ember hiába igyekezik, ha az Isten kegyelme nem segíti s viszont az, aki a Jézus lábainál szeretett ülni s az élet igéit hallgatni, szintén belátta, hogy a mikor az idő elérkezik, a mennyei igazságokat buzgd munkával kell érvényesíteni. (Lukács ev. X. 88 - 42.) És végül Bethánia oly helyet jelent, ahol az Úr megelevenítő erőket közölt. (Ján. XI. 43.) és pedig csupa irgalomból és könyörületbol, mely könnyeket fakasztott szemeiből a sok baj és szenvedés láttára (Ján. XI. 35.). Ilyen otthon, ilyen ház és ilyen hely volt-e a Bethánia-egylet ? Törekedett a cél elérésére 8 ha még el nem érte, még inkább fog törekedni a jövőben. Az egyesület tagjai, különösen vezető tagjai már régebben igyekeztek terjeszteni azt az igazi szeretetet, amely nemcsak a testi nyomor enyhítésével, hanem a léleknek a boldogság utaira való vezetésével is foglalkozik. Helyiségük is volt már régebben s tulajdonkép az egylet, amely az 1903. évben szerveztetett, a helyiségről, melynek már régebben Bethánia volt a neve, nevezték el. Amikor az Úr, a kegyelem Istene, világosságot vetett lelkeinkbe, hogy az egyletet szervezzük, hozzáláttunk a munkához. Február 2-án megtartottuk az alakuld gyűlést s február 24-én már megállapítottuk az alapszabályokat, amelyek által megjelöltük az egylet fejlődési irányát s gondoskodtunk arról, hogy az egyletnek csak azok lehessenek rendes tagjai, akik a Jézus Krisztusban vetett erős hit és az iránta való szeretettől indíttatva, tényleg részt vesznek a keresztyén mentő, óvó és könyörületességi munkában s még a rendkívüli tagok is komolyan készüljenek arra, hogy ama munka folytatására szükséges képességeket megszerezzék. Ha pedig valaki csak inkább távolról akarja nézni az egylet működését, legyen segélyző vagy pártfogó tag vagy pedig egyszerűen adakozó jóbarát, aki ha a következő évben már nem hajlandó annyit adni, mint azelőtt, legalább az egylet életében rendetlenséget nem idéz elő. A belügyminisztérium oly dicséretes gyorsasággal hagyta jóvá alapszabályainkat, hogy I. rendes közgyűlésünket már május 19-én megtarthattuk s egyesületünket véglegesen szervezhettük. A tisztikar következőkép alakult meg. Elnök lett dr. Szabó Aladár, ref. theol. tanár (Budapest, Városmajor-utca 48.), alelnök : dr. Kecskeméthy István, ref. theol. tanár (Kolozsvár), titkárok : Forgács Gyula, ref. segédlelkész (Budapest, X., Ihász-u. 15.) és Pauer Irma, a Bethánia felügyelője (Budapest, II., Batthyány-utca 31. sz. 7. a.), pénztáros: Antal Gézáné (Budapest^ Szentkirályi-u. 15. sz. II. 5. a.), ellenőr : Fülop Piroska, polg. isk. tanítónő (Budapest, II. Batthyány-u. 31. sz. 7. a.) Ezeken kívül választmányi tagok még: Csűrös István, ref. gimn. tanár (Budapest, Sajó-u. 2. szám), Biberauer Richárd, ref. kateoheta (Budapest, Pauler-u. 10. sz. III. em.), Vargha Gyuláné, a női választmány vezetője (Budapest, Kálvintér 7.), Szabó Aladárné és Biberauer Richárdné. Rendes tagjaink száma 17, a rendkívülieké 28 és a segélyezőké 6. Ezeken kívül egy sereg adakozó buzgólkodott a Bethánia-egylet vezetői által már régebben kitűzött célok megvalósítása érdekében s ezek 1903-ban sem hagytak bennünket cserben. Ami most már a Bethánia-egylet tagjai s barátai által folytatott munkálkodást illeti, első sorban a jótékonysági munkáról teszünk említést. Az összes tagsági díjakat a az e célra adott adományokat szükölködők s elhagyatottak segélyezésére fordítjuk. Egyletünk nem nőegylet ugyan, hanem általános szeretetegylet s ezt hangsúlyozzuk, de nőtagjai is vannak, akik hetenként egyszer előbb szerdán, később csütörtökön, legutóbb pedig hetenként kétszer, egyszer Budán, egyszer a pesti oldalon varró órát tartottak, a melyeken a szüköldők számára ruhákat készítettek. Segítettünk ott, ahol tudtunk és segítettünk az éven át, ha kellő utánjárással meggyőződtünk arról, hogy segítségre szükség van. De különösen segítettünk a tél beálltával, amikor egyszerre 39 szűkölködő családot láttunk el ruhákkal és élelmiszerekkel egy szivet-lelket emelő karácsonyi ünnepélyen. Ez ünnepélyt dec. 13-án az Attilla-utcai elemi iskola torna-termében tartottuk, melyet a városi tanács és tantestület szives készséggel engedett át. Szeretetünk megláttatta velünk finn testvéreink nyomorát is és tekintettel a Finnországban dühöngő éhínségre, közel 120 koronát küldöttünk Wayrinen finn lelkész úr kezeihez. Hasonlókép egy szemernyivel hozzájárultunk ama szeretet-munka végzéséhez is, amelyet Keleten az ott üldözött, sőtt lemészárolt keresztyének elhagyatott árvái közt európai s amerikai keresztyének nagy buzgalommal folytatnak. Kis árvánk Kolaksziczián Turfanda a marashi árvaházban él s még mindig tápláljuk a reményt, hogy egykor magyar diakonissává nevelhetjük. (Folyt, köv.) KönyvismEijtEtés. Dr. Horváth József: „Bölc&szettörténet.“ I. kötet. A napokban hagyta el a sajtót egy tekintélyes, négy kötetre terjedő tudományos műnek, egy bölcsészettörténetnek első kötete. Szerzője dr. Horváth József a pápai ev. ref. theol. tudós tanára. Ez a kötet a bevezető kérdések tárgyalása után az ó-kori filozófiával , nevezetesen Thalésztől a sokratikusokig terjedő időszakkal foglalkozik.
