Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-14 / 7. szám
109 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 110 demelte. Ezután jött a már Pápán is ismert theologus B. Horváth Lajos ur, ki is Csapó Ödön theologus űr fiszharmónium kísérete mellett kuruc dalokat és népdalokat énekelt szép érces hangon ; valódi gyönyörrel és mély áhítattal hallgatták a hús dalokat. Hiába! szomorú a magyar nóta 300 esztendő óta ! Hanem aztán ami ezután történt, az meg a legmagasabb kacagásra gerjesztette a közönséget, kieresztették t. i. börtönéből Kragicska János tót táncmestert és Szabó Zsigmond űr ezt oly bravourral személyesíté, hogy hozzáértők nézete szerint előadása valódi művészet volt. Ezt mondhatjuk B. Horváth Lajos : „Tanu“-járól, melyet ő finom hangsúlyozással és az árnyalatokat kiemelve adott. A női énekkar után, mely „Eresz alatt Jészkel a fecskeu c. népdalt még szebben énekelte az elsőnél is, mondom, ezután meglepetés következett, mely abból állt, hogy Szekeres Emilia és Gerenday Margit kettősben adták elé: „Hogy lesz a lány eladóvá?“ Bár mindkét szereplő közel áll hozzám, de mégsem szabad elhallgatnom azt a hatást, melyet tettek, kivált a kis Margitka, ki egyszerre naggyá lett. Nem én mondom, de mások, én csak leiró vagyok. Nem tudom, megjelenik-e az egyházi lapban ez a szokatlan levelem és ismertetésem ? De szeretném ezzel megmutatni lelkésztársaimnak az utat és módot, miként kell a néppel érintkeznünk. Nem hogy hálát várjunk, hanem hogy emeljük a népet s vele, leikével érintkezzünk. Krisztus is megjelent a kánai lakodalomban ! . . . Meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy a nép szivéhez férhessünk. En már 70 éves leszek, mégis házanként kerestük fel az angyalokat, a szereplőket, az énekkart, mindig arra vigyázva, hogy legyen benne minden felekezet, minden osztály. En úgy tettem s lett nagy eredmény. Aztán meg az a nőegylet! Sokan mosolyogják. Én nem. Az enyém már állított torony-órát, most meg szerzett estélyével 320 koronát. Hol van erre a kadencia ? Nem is kell. De ne hagyják fiatalabb lelkésztársaim, hogy másként lehet: nem lehet. Tenni, működni kell. Aki ért a zenéhez, az alakítson énekkart vagy vegyesek Mert p. o. miben van a mi sikerünk titka ? Mert kérem falun 320 korona siker ám. Abban hogy varázsoltunk a jótékonyság tündére által. Abban, hogy házanként járva női énekkart állítottam és felkértem a tanítására az ehhez értő evang. tanítót. Már egy hó óta mozgásban volt a falu, hisz a szokatlan dolog! Ezután meg nőm és lányom s unokám felkeresték az anyákat, legyenek gyermekeik angyalok. S mindenütt szívesen lettek fo gadva. Aztán meg a kóstoló ! Ez is volt s erre adott 23 család enni valót s pénzt 49 koronát, mind önként, csak 22 tündért küldött hozzájok a nőegylet. De minden nem megy presbitérium nélkül. Azt kell megnyerni, az ügy élére állítani, akkor kész a siker. így tettem én is. Küzdelem ? Tövis ? volt az is. — De a küzdelem rózsát terem. Id. Szekeres Mihály. KönyvismEiítEíés. Az Új Énekeskönyv, (Vége.) A Dicséretek c. részről több mondani valóm van, amennyiben e cim alatt nagyobb különbség van a Próbaénekeskönyv és az 1901-ben megjelent Gyűjtemény között, mint a Zsoltárok csoportozatában. Az elv, mely ebben a változtatásban vezérelte az Éuekügyi Bizottságot, ugylátszik az volt, hogy még jobban közelítsen a mai Énekeshez, mint az a Gyűjteményben történt. Ez az elv helyes s ha értékes és használatban levő darabok megtartása van szóban, de nem terjeszthető odáig, — amint pedig a Próbaénekes teszi — hogy egyáltalán használatlan énekekeket is meghagyjon ; ez csak drágítja a könyvet valódi értéknövekedés nélkül. A Próbaénekes elhagyta a Gyűjteménybe még felvett következő énekeket : Á magyarországi Énekeskönyv 29, 43, 65, kezdő énekdarabjait és a 190. dicséretet. Egyiket sem sajnálhatjuk, mert jöttek helyükbe használhatóbbak. Az Krdélyi Énekeskönyvnek következő darabjai maradtak el: 36,37, 38. 169, 170, 171 és a 214. dicséret. Ezek mindannyian alkalmi énekek s inkább az alkalmiság, mint a belső érték adott eddigelé helyet ezeknek Erdélyben is. Szerintem azonban mindazok visszaveendők, amelyek az egész gyülekezet ajkára vannak adva, mert helyén való dolog, hogy pl. az ifjak tanítása előtt, a konfirmáció után maga a gyülekezet is felfohászkodjék Istenhez s ekként vegyen részt a rendkívüli alkalmakban. Ezért a 36. dicséret hézagot tölt be. A többiek, a király születése napjára irt 214-ik is, elmaradhatnak. A Próbaénekes felvett olyan énekeket is, amelyek nem voltak meg az 1901-iki Gyűjteményben, de vagy megvannak a maiban és igy hangok emelkedtek azoknak továbbra is befogadása érdekében, vagy egészen újak s a Gyűjtemény megjelenése óta kerültek a rendező kezébe, így befogadtattak a következő mai énekeink: a 11, 17 22, 27, 43, 48, 76, 87, 89, 131, 147, 149, 157, 185* 219 és 221 dicséretek. Ezek közül, mivel úgy sincsenek közhasználatban már ma, minden baj nélkül elhagyható a 17. és a 43. dicséret (a Próbaénekes számozása szerint a 97. és 123. számuak); a többit, részint mert hozzánk nőttek, részint mert szerencsés átalakításon mentek keresztül (pl. a 221.), csakugyan jó lesz megtartani. Egészen új ének 21 van a Próbaénekesben, amelyek közül 6 kezdő, 2 utóének, 1 prédikáció előtti, egy az úrvacsorái kenyérnek, egy a bornak megáldása utánra való, egy templomszentelési, egy papszentelési, kettő egyházi gyűléskor mondandó utóének, egy pedig keresztelés utánra való; mindannyian rövid lélekzetü, egy-egy versből álló felsóhajtások, hézagot pótolnak, jók is e célra, azért bátran megtarthatók. Hosszabb ének összesen öt van, melyek még eddig nem forogtak szőnyegen s ezek 91, 247, 289, 299. 305 számokkal vannak jelölve. A 91-ik újévre való, valóban nyereség, egyik legkedveltebb éneke lesz a nagy közönségnek. A 247. számú köznapestvéli, már kevesebb értékű, de elég természetes felsóhajtása a vallásos léleknek.
