Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-14 / 7. szám
Ill DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 112 A 289. számú újkenyéri úrvacsorakor mondandó ; egészen szép, igazán alkalmi ének. Hasonlót mondhatunk a 299- számúról, amely újbori úrvacsora alkalmára készült. A megható alkalomnak teljesen megfelel a 305. számú, a „szentelendő papok éneke.“ Amint ezekből kitűnik, az új énekek mindannyian alkalmiak, nélkülök hiányos lenne énekes könyvünk, azért menthető az az eljárás, hogy az Énekügyi Bizottság előzetes bírálata nélkül állnak ezek most előttünk ; mindenik megfelel az alkalmiságnak, ennélfogva méltán lesz helyük az oly sok vajúdás után végre s nemsokára kezünkbe adandó Új Énekeskönyvben. A Próbaénekesben többnemü változtatások is lévén, ezekre egyenként meg kell tennem az észrevételemet. A 88-ik ének 5. versében visszaállítandó az utolsó sor helyett a mai („Őrizd Uram a te híveid“ helyett „Töröld el a sirók könnyeit“). A 93-ik 2. versében a 7-ik sor nehézkes, bár szószerint a mai alakjában van, ez javításra vár. A 154. utolsó sorában a mai inkább meghagyandó, mivel a Próbaénekesben ez döoögős („Oh Ur Jézus, jövel, segíts !“). Ilyen döcögős és simítandó, a 165. ének 2. versének utolsó sora („A puszta földre hullt a fü s ja magva*). A közkedveltségü „Óh könyörgést meghallgató“ 3. versének 3-ik sora a dallamnak inkább megfelel a Gyűjteményben levő alakjában (Előtted van bús zokogásom“), azért ez hagyandó meg. A sok „e“ eltüntetendő a a 177. ének utolsó sorából („Hogy lelkem Istennel végre egyesülhessen“). Vissza kell fogadni a 186. énekbe a 4- dik verset („Gyakran még a boldogság is Egész teher nyakunkon“), mert ez sok igazságot fejez ki és ezt elég szépen cselekszi. Külön ki kell emelnem 193. ének ügyes átdolgozását, amely a 10 versből 4-et csinált, meghagyva benne az erdélyiek kedvelt énekének minden valódi szépségét 8 értékét. Itt tüntetem fel a 199. ének 3. versének is a Gyűjteményhez képes szerencsés javítását. De már a 197. éneknek ilyen mesterkélt kifejezéseit: „Rázva szárnyunk sok porát“ (2. v.)-s „Hogy fohászul heveszed (3. v.) feltétlenül ki kell igazítani. Sikerült a 233. ének 4-ik versének gyökeres átalakítása. Döcögős és ezért simítandó a 245. ének 4. versében „El ne hagyj most se a miatt“ (majd kitörik a nyel ve az embernek, ha olvassa). Javítandó, mert sok a középhang, a 269. ének 2*ik versében („Törvényednek eleget Gyenge erőm nem tehet“) Szokatlan ragozása az „áld“ igének „áldál“, azért ez a 282. ének 1. versében eltüntetendő; különben semmi ok sincs arra, hogy ennek az éneknek első versében teljesen a mai alakot meg ne tartsuk. A 285. ének 2. versének ezt a pithiailag érthetetlen kifejezést; „Csillagokon és a porszemen Az él, ami tőled kilobban,11 minden esetre fel kell cserélni értelmesebb beszéddel. A 296. éneknek a legszebb vei sót kihagyta a Próbaénekes s ez igy hangzik : „Őszi szélnek bús fuvalma, Mint a fájó szív siralma, Sirhalomról mond panaszt, A temető hallja azt; Örömünk egy-egy virága Gyakran hull a sir porába, Megsiratjuk fájó szívvel, Mig minket is oda hivsz el.“ Nagy, igen nagy hiba volna elhagyni ezt a szép hangulatkeltő verset, ne fosszák meg a templomot az efféle disztól. És még ezzel kapcsolatban nagyon szükséges volna szaporítani az őszi énekeket (mindössze 3 van), azért én szívesen kérem, hogy a Gyűjtemény 308. oldalán olvasható, valóban költői ihlettel Írott, borongós és külsőképen is ritmusos éneket vegye vissza és illessze be az Énekügyi Bizottság az énekes könyvbe. Még a 328. ének utolsó versére nézve óhajtom ennek a bucsuztató-félének teljes elhagyását, aztán végül a 334. ének 4. versében átigazítását ennek az értelmetlen kifejezésnek : Uram időnk múlásáért Az Imádságok a könyv végén egy hétre valók és egyéb alkalmiak, éppen mint a maiban. A régiből megmaradt mindaz, ami becsessé teszi, tehát a rövid-ég, közvetlenség és igaz odaadás, azonban a köntös annyira új, hogy teljesen új imádságoknak is nézhetek. Helyén való és célszerű mind. Az énekek beosztása ez : újesztendei, virágvasárnapi, nagyhéti-nagypónteki, húsvéti, áldozói, pünkösti, adventi, karácsonyi, vasárnapi, köznap reggeli és estéli bűnbánati, urvacsorai és alkalmi énekek. A beosztás a mainak megfelelő ; még a szám is közel jár, amennyiben csak 12 dicsérettel lesz több az új énekben, mint a mennyi a maiban van. Az, hogy. a kezdő énekek minden részletnél elől állanak s hogy a vasárnapi énekek is (63 darab) bizonyos tartalmi rokonság szerint következnek egymásután : a rendezőnek gondos kezére vall. Előnyére Írjuk a Próbakiadásnak a mai felett azt is, hogy az ismétlődő dallamsorokat külön kiírja, ami növeli ugyan a könyv terjedelmét, de elejét veszi minden zavarnak, amit a mai Énekeskönyvünk sokszor előidézett. A dallamnál sajnálattal kell látnunk, hogy nincs négy szólaau kidolgozásuk közölve. Ezen a bajon ha segítenénk, nagy mértékben hozzájárulhatna az új Énekeskönyvünk ahoz a hő óhajtásunkhoz, hogy végre valahára kiragadtatnék árva helyzetéből ami sokszor ízléstelen éneklésünk. Sohasem tudok szabadulni azon hatástól, amelyet gyakoroltak reám ezelőtt tíz évvel a zürichi istentiszteletek, ahol maga a gyülekezet négy szólamra énekelt minden alkalommal. Ideje lenne már utat nyitni ahoz, hogy reformáljuk éneklésünket is. És még egy buzgó óhajtásnak legyen szabad kifejezést adnom. A temetési énekek egységesítése is csak a közös használatra készült Énekeskönyv által volna eszközölhető. Teljes és igazán második bibliája csak úgy lesz népünknek az új Énekeskönyv, ha nehány temetési ének is kerül belé. Annak igazságáról, amit ez ügyben a Prot. jSzemle 1899. évfolyama 408 lapján Írtam, ma is teljesen meg vagyok győződve. Hiányos lenne Énekesünk a szerzők neve nélkül. Legcélszerűbb volna minden ének után közölni a szerzők nevét és végül függelék gyanánt az itt már betűrendbe állított ónekszerzők kilétéről egy néhány szóban fel lehetne világosítani a nagy közönséget. Helyes utón jár e tekintetben szerintem a svájci németnyelvű reformátusok énekeskönyve.