Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-14 / 7. szám
Tizenötödik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1904. február 14. *-0 A lap Bzellemi részét illető közlemények a «zerkeattőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. «-----------------------------» Az egyház és iskola köréből. Á diMÉli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap. O-----:-----------------------0 A.z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), liirdetéselt, reolamatiőll Faragó János lőmuukatárs ozimére küldendőit. *-----------------------------# A tüzkárbiztositásról. Sokszor találkozunk ezen lapok hasábjain a tüzkárbiztositásról szóló cikkekkel. Püspök ur buzdító, lelkesítő felhívásai folytán ezen ügy mindinkább előre megy anyagilag, úgy bogy most már évenként 7 — 8000 koronát .vár kerületünk ezen a címen az Adriától. Azonban úgy látszik, hogy a dolog szellemi része nem akar, vagy legalább is nehezen tud a helyes kerékvágásba jutni. Hozatnak határozatok, jőnek elvek, eszmék, de azok általános közmegelégedést nem keltenek, sőt inkább itt-ott a befolyt járadék hovafordítása miatt határozott elégedetlenség észlelhető. Az ügynokösködés nem könnyű munka, mert hiszen vesződni kell azzal reggel, délben, késő estve épp úgy, mint kora hajnalban; azután a díjak összeszedése, a váltók, kötvények kézhez juttatása, a pénznek postára adása, ráadásul még az utazó ügynökök traktálása, bizony egy kis fáradságot és türelmet kíván; azért ne csudálkozzék rajta senki, hogy ezzel a dologgal sokszor foglalkozunk s azt lehet mondani, évről-évre keressük a helyesebb, közmeguyugvást okozó megoldási módot. Az 1904. évi kér. költségvetésben olvashatjuk, hogy tüzkáralapból: a közpénztárnak pénzkezelésre és adóra 1200, praeparandiai alapnak 6000, lelkészgyámoldának 2000, adósságtörlesztésre 700 korona, összesen 9900 kor. és 50 kor. van kiadásul előirányozva; ezzel szemben 14005 kor. fedezet van, 4055 kor. maradvánnyal. Ez már jóval helyesebb előirányzat a múlt évieknél, mert hiszen a kerületi közpénztárnak jól dotált rendbentartása, a leendő tanítók jó élelmezéséről és szállásáról való gondoskodás — főképpen, ha a szobai szőnyegek s a 25 koronás reggeli, ebéd, vacsora, a főisk. köztartás 14—16 korona díjjával szemben föltétlenül szükségesnek jeleztetik — már ez mind magas közérdek, melyeknek előbbviteléért dolgozhatik lelkesen a lepsényi lelkész épp úgy, mint a zsigárdi vagy kamocsai? Azonban mégis nekem úgy tetszik, hogy ezeknél nemesebb, hasznosabb, felemelcbb dolgokra is fordíthatnánk ezt az 14005 korona évi jövedelmet. Ezekhez járul még az is, hogy kerületünk 1902. év 151. p. alatt ezt a határozatot hozta: «a többi összes biztosítások után visszajáró engedmények bizonyos progressive növekedő 0/o'^en osztassanak meg a kerület és gyülekezetek között, 30 koronán alul a gyülekezet kap 30 százalékot, 30—40 koronáig 40 százalékot, 40 — 50 koronáig, 50 százalékot, ahol pedig az engedmények összege a nemegyházi biztosítások után az 50 koronát is meghaladja, ott az 50 százalék az egyházi épületek biztosítási díjjaiból visszajáró engedményekből is a gyülekezetei illeti. 3. Mindezt kiszámítja és intézi a kerületi pénztár az egyházmegyei pénztárak utján. 6. Az egyházak a visszakapott Összegeket saját céljaikra tőkésítik — örökkön-örökké. A magamrészéről nyíltan kimondom most is, hogy amint ezt nem helyeseltem kezdetben, nem helyeslem most sem, mert az erők szétforgácsolására vezet, a melynek ha lesz is valami eredménye a folytonos tőkésítés folytán, az csak a második ezred alkonyára várható?! 7