Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-18 / 51. szám
867 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 868 Egyetemes ev. ref. zsinatunk. (Folytatás.) ' Hegedűs Sándor visszapillant Mezeg Albert és György H. észrevételeire. Elismeri, bogy ők igeu magas szinvonalon álló és valódi protestáns szellemtől áthatott beszédekben íejezték ki aggodalmukat úgy az eddigi újabb fejlődésre, mirt a jelenlegi helyzetre nézve is; mind a mellett nincs egy értelemben velük. A jelen esetben „államtól való függésről“ beszélni nem lehet, mert a szükséges dotáció minden feltétel nélkül van javasolva és nem is fogadható el másképpen. De a maga részéről annak se látja semmi kárát se, hogy igénybe vettük a segélyt a a gimnáziumok, a népiskolák és a lelkészi állások fizetéseinek kiegészítésére. Mindezek semmi tekintetben se csökkentik függetlenségünket s nem rontották a prot. szellemet, a hitbuzgóságot. A tárgyalás alatt levő javaslatot annyival inkább elfogadja, mert határozottan az a meggyőző ése, hogy e javaslat útját fogja vágni annak, hogy tölünk induljon ki a népiskolák államosításának sürgetése, habár csak itt-ott is ; mert e javaslatban benu van a tandíjak megszüntetése is . . . A benyújtott javaslatok közül Balthazár javaslata támadta meg leginkább a konventi javaslat alapeszméit. Azért ezzel foglalkozik legelőbb. Bal thazár javaslatának kiindulási pontjával és végcéljával egyetért. Azt hiszi, hogy a dolgok fejlődésének oda kell vezetni. Mind a mellett igen nagy hibát követnénk el, ha az általa javasolt adórend.-zert mo.-t ráerőszakolnánk minden egyházközségünkre. Nem kívánja, hogy hunyjunk szemet a fejlődés követelményei előtt, de bizonyos előkészület kell arra, hogy maga a nép, az adózó közönség természetesnek tartsa a naturálék helyett a készpénzfizetés általános behozatalát és az egységes adókulcsot. 0 tehát nem azért nem fogadja el Balthazár indítványát, mintha az eszmét helytelenítené, hanem azért, mert azt ez idő szerint, általánosan és mindenütt kivihetőnek nem tartja, sőt sok helyütt károsnak tartja . . . Azt ő is jól tudja, hogy az intéző presbitériumok érdeke sok helyen nem az, hogy megváltoztassa a mostani adórendszert, amellyel kapcsolatos a szegényebb és tehetetlenebb tényezők túlterhelése, hanem hogy maradjon minden a régiben. Ebben igaza van Balthazárnak és Fejesnek. De hogy ez ne történhessék meg, erről a javaslatnak általánosságban elfogadása mellett a részletekben gondoskodni lehet oly formán, hogy a 280. §-ban intézkedés történik arra az esetre, hogy ha a teher a vagyoni és kereseti viszonyokra való tekintet nélkül aránytalanul vettetik ki, akkor az egyházmegyének joga lesz az adókulcs megváltoztatását keresztülvinni. Nagy Károly azt mondja, hogy ettől a zsinattól országszerte első sorban az adóügynek, másod sorban a lelkészi nyugdíjintézetnek rendezését várják. Mezey Albert és György Endre fejtegetéseit igen helyesli abból a szempontból, hogy kidomborítják, hogy mi nem kapunk két kézzel minden állami segély után ; amit elfogadunk, csak kényszerűségből fogadjuk el, mert az égető bajokon másként niucs módunkban segíteni. A legnagyobb bajt abban látja, hogy mi egyes szálakkal köttetünk az állam háztartásához, a helyet, hogy az állam törvényben fejezte volna ki azt, hogy mekkora összegre számíthatunk, hogy azután, ha nem adhatná is meg nekünk egyezerre azt a támogatást, de annak alapján egyházi életünket úgy rendezhettük volna be, amint legjobbnak tartottuk volna. Elismeri, hogy ez a javaslat nagyobb tiszteletben tartja önkormányzati jogunkat, mint az állam eddigi intézkedései. Az állam u. i. eddig a mi maghallgatásunk nélkül alkotott törvényt a középiskolákról, a népiskolákról, a tanítókról, a tanítói és tanári nyugdíjintézetekről és mi kéuytelenek vagyunk mindannyiszor zörgetni államsegélyért s m hígunkat ez utón újabb és újabb szálakkal az állam ha.ójához kötni. . . . Fél attól a veszélytől, h._g}' a javasolt adókulcs folytán oly nagy teher fog hárulni a vagyonos elemre, hogy majd menekülni óhajtanak alóla. S ez a törekvés erkölcsileg is, de anyagilag is óriási mértékben alterálná egyházunkat. Erdélyben az utolsó 30 évben 10 millió értékű kálvinista főúri vagyon került ki kálvinista kézből. Ha előfordul, hogy valamely kerületben ily nagy vagyon, ameiy oly magas egyházi adóval van megterhelve, kálvinista kézből más kézbe megy, az illető egyházközségek fennállása kockáztatva lesz. Éppen azért a vagyon után fizetendő egyházi adó makszimumát bizonyos végösszegben kiváuuá megállapíttatni. A segélynek az egyes egyházközségekre vonatkozó m«gállapítását n un a konventre, hanem az egyházkerületre szeretné bízni ; mert ezek mégis jobban ismerik, hogy a fejlődő egyházi élet szükségei micsoda változást és mekkora segélyt tesznek lehetővé. Padrah Sándor: Az előttünk levő javaslat egyházaink szörnyűséges adózási viszonyait akarja rendezni és azok anyagi helyzetén kiván segíteni. Ő azonban e javaslattól nem meri azt remélni, mert nem találja föl beune az osztó, a pártatlan igazságnak erkölcsi erejét. Ez a javaslat még mindig a vagyonos osztályt dédelgeti. Indítványozza, hogy határozza el a zsinat, hogy 1. a különféle rendszerek eltöröltetnek ; 2 az adózás egységes: 3. az adózás alapja az egyháztag vagyona vagy hasznot hajtó foglalkozása; 4 az egyházi adó, az egyházi közigazgatási költségek és más járulékok az adóköteles államadrja hányadában percentualiter állapíttatnak meg az egyházközségek által, úgy miudazonáltal, hogy az igy kivetett tiszta egyházi adó a 2000 koronát meg nem haladhatja ; 5. a személyi adó 2 kor., melyet egyedül a semmi vagyonnal nem biró s állami adót éppen ezért nem fizető' egyháztagok viselnek ; 6. fizetési eszköz a készpénz ; 7. a külbirtokos a külbirtoka adójának 75°/0-ját a lakóhelyén levő egyház "rendes és rendkívüli szüsógleteire, 25 száztóliját pedig azon polgári községben levő egyház rendes és rendkívüli szükségleteire fizeti, amely polgári községben külbirtoka fekszik vagy amelyhez csatolva van ; 8. az ev. ref. egyház szükséglete 2.152.702 koronában állapíttatik meg. (T. i. az állammal szemben.) A «Los von Rom» mozgalom eredménye az 1904. esztendő első felében. A mi isteni, -azon gyarló emberi erő nem vehet hatalmat; ami Istentől származott, ez hivatva van az
