Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-18 / 51. szám
869 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 870 egész világot meggyőzni; a minek gyökere, fundamentuma a mennyei, azon „a pokol kapui sem vehetnek diadalmatu, fejlődésében azt emberi erő nem képes megakadályozni. Lehet, hogy egy időre feltartóztatja útjában, megakadályozza fejlődésében „az égből alászállott tudományt1,1 az emberi ármány; lehet, hogy időnként diadalmaskodik az emberi hamisság az igazság felett: de a győzelem, a diadal mégis a mennyei igazságé lészen. Az evangéliom isteni eredetű s ezért örök életre hivatott. Győzelem van irva zászlójára ; az egész világ az övé, ha ma nem is, de holnap ... a jövőben bizonnyal! „In hoc signo vinces !“ Konstantinus álomlátása valónak bizonyult! „Győztél galileabeli“ mondotta a haldokló Juliánus. Igen, »győztél galileabeli !“ Meggyőzted e világot és ha még mostan sötétség boroug is e földön a „menynyei világosság“ dacára : tudjuk, hisszük, hogy eljő a boldog idő, midőn mindenek Te néked szolgálnak. Tudjuk, hisszük, hogy az általad hirdetett evangélium lesz üdvössége és boldogsága mindeneknek e földön. Lelkűnknek ezen bizonyságtételét erősítik meg azok a hirek, melyek az evangéliom erejét a „Los von Rom“ mozgalomban dicsőítik. Előttem fekszik az 1904. esztendő első feléről szóló kimutatás a „Los von Rom* mozgalom teréről. Pedig számok ezek; de azért én mégis életet Iátok bennök. Az evangéliomnak diadalát hirdetik ezek a számok és bizonyságot tesznek annak isteni erejéről. Gyors léptekkel haladt előre a „Los von Rom“ mozgalom ez évben is, ezt kénytelenek a klerikálisok magok is belátni. Nem politikai mozgalom ez többé, hanem meggyőződés szülte hitbeli változás, mely ellenállhatatlanul űzi őket a római iga alól oda, hol az evangéliom szabad szele lengedez. Füleimbe cseng még mindig a „katholikus csebekhez“ intézett felhívása a Bonifáoius egylet elnökségének. A kétségbeesés hangja rí ki e sorokból, mely az „egyedül üdvözítő“ egyház tragédiája felett kesereg. Gyanúsít, vádol és kárhoztat e felhívás ; de egyszersmind Ítéletet is szolgáltat azokról, kik kétségbeesve nézik a nagyidők jeleit. „Poroszország és Szászországból mintegy 90 lelkész jött és vállalkozott a munkára, hogy a mi szentegyházunkat szóval és írásban legyalázzák és Luther és úgynevezett „tiszta evangéliomátu hirdessék és a közönyössé lett és a vallásukban rosszul nevelt „katholikusokat“ áttérésre csalogassák. Az „elesettek“ száma tagadhatatlan már jóval felülmúlja a 30 ezret! A „Los von Rom“ mozgalom ezen sikerei láttára, semmi esetre sem szabad csendesen állani tovább, hanem munkára fel!“ Imé ! felhívással akarják az isteni evangélium terjedését megakadályozni. Gyarló emberi törekvés útját akarja szegni a tenger áradásainak, megakarja akadályozni növésében a zöldelő fát. Lehet, hogy sikerülni fog eredményt elérni egyes helyeken ; de az isteni erő áttöri majd a tenger gátját más helyütt, zöldelő fát fog fakasztani ott, hol nem is gondolnák. Egy időre elnyomhatjuk a szivnek vágyait; de ha egyszer mélyen bele kóstoltál az evangéliom édes izü gyümölcsébe, hiába való lészen minden emberi erőlködés, a lélek ledobja magáról a békót és ellenállhatlanul tör azután, ami isteni. A „Los von Rom,“ mozgalom halad előre. Ausztriában, hol az emberi ármány a szépen fejlődő evangéliumi egyházakat tönkre tette, ma már Isten jóvoltából több mint 25 helyen van ismét élő, fejlődő, virágzó protestáns egyház. 25 templomban és sok-sok imaházban hirdettetik a tiszta evangéliom mintegy 40 ezer, lelki fogságból megszabadult hívőnek. 1903. esztendőben 7 önálló lelkészi állomás és 11 misszió lelkészség alakíttatott. Számos kisebb gyülekezet elhatározta a következő évben a templom építését. 1903. esztendőben 9 templomot építettek. Az új egyházközségekben élénk evangéliomi élet uralkodik. Egy néhány régi, birodalmi protestáns kivételével, minden új hivő tevékeny egyháztag vala. Igyekeztek megerősíteni hitöket olvasás és az evangéliom tanulása által. A hívők közt kelendőségnek örvendett „ Der sächsiche Gustav Adolf — Bote“ — és a „ Wartburg“ — Ez utóbbi hivatalos orgánuma is lett az ausztriai prot. egyházaknak, ettől a kitünően szerkesztett laptól sokat is várnak a hívők és vezetők. Minden új gyülekezetben egyesület alakul, mely hivatva van az áttérteket a hitben megerősíteni, tanítani, a betegeket és árvákat ápolni és kezelni. Egynéhány községben diakonissák működnek. Teplitzben a kerületi kórházban a katholikus apácák helyére ev. diakonistákat, nővéreket alkalmaztak. (Kitűnő példa ez minekünk: akik Hódmezővásárhelyen is, sőt átalában véve még ott is, hol a prot. vallásuak vannak többségben, apácákat alkalmazunk. A kath. Ausztriában ez megfordítva történik!) ... A megalakult „Protestanten Verein1,1 pedig hivatva van az ausztriai lelkészek szomorú anyagi helyzetén segitni, segélyezés tés ajándékozás által. A hivatalos egyháztanács nem régen tette közzé az 1904. év első feléről az át és kitértek statisztikáját. Ezek a számok ismét arról győznek meg bennünket, hogy a „Los von Rom“ mozgalom erejében nem veszít, sőt a számok emelkedése mutatja, hogy külsőleg is erősbödik az egyház. A két prot. egyház kebelébe átlépett a r. kath. egyházból 708 férfi és 850 asszony ; 540 gyermek, kik 7 éven még alul vannak j összesen : 2098. A múlt (1903.) esztendőben 1947-re ment az evangeliomi egyházba áttértek száma ; az emelkedés: 151 — az 1904. esztendőben. Ezzel szemben a két prot. egyház vesztesége 480 lélek, kik a kath. egyház kebelébe léptek által. Az utolsó 6 esztendőről az át és Áttértek statisztikája a következő : Áttértek a két prot. Áttértek a r. kath. A két prot. egyház egyházba: egyházba: tiszta növekedése: érben: 1899. 6385 765 5620 1900. 5058 813 4245 1901. 6639 917 5722 1902. 4624 1078 5546 1903. 4510 1036 3474 félévről: félévről: 1904. 2098 480 1618 Ossz. : 29214 5089 24225 50*
