Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-04 / 49. szám
Tizenötödik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1904. december 4. A lap «nsllemi részét illető liözlenaény-eb a szerkesztőséihez Kis József felelős szerkesztő ozlmére UéliJendőU. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Az egyház és iskola köréből. SSogJelealk minden vasárnap.-m Az előfizetési ciijali (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), liircietéselT, r eclan i a tiólr Faragó János lom unka. társ ozimére IriildendoU. Az egyházi adózásról. Antal Gábor püspök úr beszéde a zsinaton. Főtiszteletü és rnéltóságos zsinat! Azon törvényjavaslatok közül, amelyeket a konvent, mint zsinatelőkészítő testület megalkotott, legfontosabbnak tartom azt a javaslatot, amelyre nézve a sürgősség alapján kimondatott minden más javaslatokkal szemben a tárgyalás elsőbbsége. Legfontosabbnak és legsürgősebbnek tartom pedig azért, mert én azt mondom, hogy mind egyházunk érdekéből, mind az állam érdekéből ennek a javaslatnak tulajdonképpen meg kellett volna előzni mindazokat az országos törvényeket, amelyekről azt mondjuk, hogy részben az 1848 : XX. t.-c. végrehajtását képezik. Ha ugyanis ez megelőzte volna az 1893 : XXVI. t.-cikket a tanítók fizetésének kiegészítéséről, ha megelőzte volna az 1898 : XIV. t.-cikket, a kongrua-törvényt, akkor nem volna olyan helytelen és méltánytalan a helyzet egyes gyülekezeteinket a másikkal Összehasonlítva, hogy pl. az én szegény kerületemben is ran olyan egyház, amelynek egyetlen hive sem fizet egy krajcár adót sem, de azért a lelkészi kongrua kiegészítésében részesült. Ez a törvény elejét vette volna azoknak a visszásságoknak, amelyekben most már valóban benne vagyunk. Üdvözlöm tehát ezt a törvényt és általánosságban akarok én is hozzászólni abból a tekintetből, hogy megfelelő-e ez a törvény a jelen szövegezésében, vagy legalább — mert általános vita ran — olyan-e ez a törvény, hogy részletekben való módosítással a mi egyházunk igényeit kielégíteni képes-e? Én ezt elsősorban nézem egyházunk autonómiája szempontjából, mert az igen fontos dolog s azt tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak inkább előnye, mint hátránya, hogy az egyes gyülekezeteknek adókivetési és kulcsmegállapítási jogát a lehető kevéssé szorítja meg. Ez nem hátránya, hanem csak előnye lehet a törvénytervezetnek. Minden más törvényünkkel szemben továbbá igen nagy előnye az, hogy egyházunk autonómiáját az állammal szemben sokkal inkább biztosítja, mint minden más eddigi törvényünk, mert itt, amint kontemplálva van, az állam ezt a segélyt az egyes egyháznak adja és az egyes gyülekezeteknek a szükségletét csakis az egyház az egyházmegyétől a konventig fogja felülbírálni, nem úgy, mint pl. a lelkészi kongruánál, ahol minden egyes gyülekezetei úgyszólván az állam birált felül. Ez már maga nagy előnye ennek a törvényjavaslatnak a régiekkel szemben. Hátrányának mondatik igen sokak részéről, igy Balthazár képviselő úr, valamint Padrah képviselő úr részéről is, hogy az adókulcs nincs kötelezőleg egységesen megállapítva minden egyes gyülekezetre nézve. E mellett Balthazár úr még azzal is vádolja a munkálatot, hogy nem áll igazi elvi alapon. Én azt mondom, nincs az a szent logikai elv, — mert erről van szó — dídcs az a szent következetesség, amelyért én egyházamnak érdekét bármikor feláldozzam. Mert az elv nem ment semmit; ha én egy elvre azt mondom, hogy ezt következetesen keresztülviszem, egyházunk híveit pedig szétszórom, disszoluoióba viszem, én azt az elvet nem fogom követni. Talán igazságosabb elv volna az, hogy minden egyházi adó bizonyos percentben az állami adó alapján vettessék ki. S ez nem is volna olyan nagyon veszedelmes elv. Nézzük ennek az állami adó alapján kivetett egyházi adónak igazságosságát. Az állami adó olyan elven alapszik, amelynek magában nincs elve. Hajlandó vagyok ezt kimutatni. Az állam azt az adót, amelyet kivet, csak azért vetheti igy ki és tarthatja osak fenn, mert az állam közjövedelmének ez osak egyötöd- vagy egyhatodrészét képezi ; tehát a mi hiba az állami kulcsban van, az ott a többi más adók által helyreigazíttatik. Különben ez az adó igy képtelenség volna. Tessék csak számításba venni, az adóknak nem egyenlő a peroentje ; aki házadót fizet, az nem azt a percentet fizeti, mint aki tőkekamatadót fizet; aki a fold után fizet adót, az megint más percentet fizet stb., de hogy az egyház adónál, ahol — ha t. i. a mi egyházunk az állami adókivetést venné alapul — rekompenzációra mód sincs, miosoda viszásságok jönnének létre, ezt néhány példával óhajtom meg
