Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-31 / 5. szám

73 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 74

ének, irás, olvasásban pár órán át, hogy érthetne el -csak valami eredményt is egy tanító, ha csak csoda erővel nem bir ?

Hogy érhettem el hát én egy nyilvános vizsgán is bemutatható és bemutatott eredményt is ? Úgy hogy belátva, miszerint itt az elegendő eksztensiv munka teljes képtelenség s igy, hogy úgy mondjam, alkalmas fogásokkal kelle élnem, félredobva a kényelmes előítéleteket. Mindenek előtt a szétszórtságot kellett egyszerűsítenem közelebbi fekvések szerint három működési főpontban csoportosítva valamennyit.

E fő és a kisebb pontokra is elöljárókat tettem, -hogy az állapotokat élesen megfigyelvén mindenről tudósítsanak s viszontértesítésemet, meghagyásimat közöljék avagy teljesítsék, hogy az általam vetett magvakat tovább fejlesszék.

Minden ponton akadt a presbiterek közt 1—2 vagy több buzgóbb, értelmesebb egyén, kik a gyermekekkel az általam megmagyarázott s tanított anyagot vasárnaponkint tovább gyakorolták. így ha más körben való elfoglaltságom miatt nem is lehettem ott; de ott voltam, működtem intézkedésimmel. Midőn már a buzgóság növekedését láttam, házról házra járva serkentgettem a szülőket, hogy otthon tovább gyakoroltassák gyermekeiket, különösen az éneklés, irás s olvasásban. Én vetettem, ők öntöztek s előmenetelt Isten kegyelme adott.

Ami az egyházi ügyeket illeti, mindenik pont a reá vonatkozó dolgokat saját gondnoka és presbitereivel intézi; a missziói kör egyetemét közösen érdeklő ügyek felett pedig a diasporák gondnokai és kiválasztott presbitereiből alakult központi gyűlés határoz, természetesen mindenütt a lelkész elnöksége alatt s addig a határig, ahol a törvény szerint a közgyűlés szerepe kezdődik. Ily formán igyekeztem a misszió egyes pontjait •működő, fejlesztő tényezőkkel ellátni, a presbitériumok e központi gyűlés szervezetével áthálózni: a különleges helyzettel szemben különleges eszközökkel győzedelmeskedni.

c) Ha a kellő szervezés a zűrzavarban nagy feladat volt, ámde szinte kivihetetlen az általános szegénység és szolgaság közepette a misszió szükségeinek megfelelő anyagi erőt kifejteni. Ugyanis nem lehet feledni, hogy egy gyülevész s szüntelen vándorlásban hullámzó misszió nem egy rendes egyház, hol a hitben s anyagiakban megállapodott erejűek terheket inkább bírnak, s alatta nem oly könnyen hulladoznak szét, hanem egy oly gyógyuló beteg, a kit első sorban a szilárd megállásra kell megerősítenünk. Mert, mint említettem, a Szlavóniába költözöttek között, különösen a Daruvár vidékére letelepültek köre a népnek legszegényebb s legalantasabb fokán állott cselédek, béresekből s elszegényedett s menedéket a kivándorlásban keresett kisebb földes gazdákból alakult. Ilyen szegény, szedett-vedett missziói körben nélkülÖzhetlen valami olyan egyházi birtok, amelynek jövedelme kipótolná a körülményekhez képest kivethető s behajtható egyházi adót. Vagy ennek hiányában az egyháznak és államnak saját érdekében szent kötelessége segítő kezet nyújtani, hogy a felekezeti s nemzeti érdekeket szolgáló misszió fennakadást ne szenvedjen.

Hisszük és reméljük, hogy nehéz dolgainkban velünk lesz a kegyelemnek Istene és egyházunknak s hazánknak segítő jó indulata.

(Folyt, köv.)

Földváry Jenő.

KönyvismEiitEíÉs.

Templomi könyörgések ünnep- és vasárnap délutáni alkalmakra, midőn egyházi tanítás nem tartható. Irta : Farkas Sándor tök-i ev. reform, lelkész. Szókesfejérvár. Ára: 4 korona.

Tartalma : 40 ünnepi, alkalmi és vasárnap délutáni ima : a függelékben még 4 alkalmi : egy iskolai vizsgálatkor, egy konfirmáció napján, egy a szabadság emlékünnepén és egy vasárnap reggeli ima. 4-edrét 234 lap ; tehát egy imára átlag 5 oldal esik.

Szerzőnek ez a 2-ik nagyobb munkája. Az első: Halotti orációk, imákkal, melyet a kritika felettébb kedvezően fogadott. Mig most két évre rá ez a másik műve jelent meg. Ezt is alkalmasnak véleményezzük a közhasználatra ; sőt hézagpótló voltánál fogva városi úgy, mint falusi gyülekezeteinkből elmaradhatatlan.

Úgy az elvont tudományos, mint a gyakorlati theológia mezején az utolsó 10 év óta hatalmas erővel lépnek fel ifjabb és korosabb egyházi Íróink s ha a produktum értékét tekintjük, bátran állíthatjuk, hogy a sokáig kopár mező most kezdi hajtani legszebb virágait. És hogy a ma élő nemzedék ellen pártolás hiánya miatt panaszkodni nem lehet, igazolja az, hogy az utóbbi idők legdrágább munkája dr. Antal Géza tudós tanár által átültetett Van Oosterzee Heidelbergi Kátéja immár 2 ik kiadásban készül hódító útjára.

A nagyobb munkák mellett kell, hogy kelete legyen a kisebbeknek is, mert másból nem lehetne kimagyarázni azt a lelkes vállalkozási kedvet, mely folytonosan és újabb produkciókra ösztönzi még az ismoretlenség homálya által beborított nevű tehetségeket is. Ide kell soroznom Sz. Kiss Károly lelkész- és irótársam eléggé nem dicsérhető vállalkozását is, mely egyik klasszikusunk : a kolosszális Kiss Ádám forrás munkáknak beváló beszédeit jelenteti meg modern köntösben — de mely csak a stílusra vonatkozhatik !

Örömmel látom a tünetet, mert belőle azt olvasom ki, hogy a falusi gyülekezetek lelkészei szakítottak a régebbi kor ama félszeg és szégyenletes elvével, hogy a theologiai tanfolyamok bevégzésével befejezést nyert a theologiai készültség; a hivatalos szobák ósdi- és mindenféle szeméttel telerakott íróasztalainak pulpitusai egy halom „Írott“ prédikációval lassan-lassan a múltak emlékeibe vesznek el, hol egymásután szép rendben következett az egy esztendei szükséglet, mi, ha az év utolsó délutánján lefogyott, kezdődött a visszavándorlás a másik oldalra mind addig, mig lemorzsolódott a földi élet.

Népünk is észrevette e tünetet, amit nála felismer