Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-31 / 5. szám
71 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 72 ez szülője a földi salaktól megtisztulni vágyó, értelmiségben kifejlett, szívben, lélekben nemes, minden körülményben igaz -embernek; aki ily módon mind feljebb emelkedjék oda, hova mindnyájunkat ösztönöz a lélek, a földi lét végcélja, a halhatatlanság felé ! Nagy-Rákos. Fülöp Gyula, tanító. A horvát-szlavón misszió múltja, jelene és jövője. A felette nagy szétszórtságánál fogva nehezebb fekvésű daruvári körnek cselédek, béresek, erdőirtók szórványai mellett az anyagi tekintetben egyedül számba jöhető s 200 lelket számláló két pontja : Imsovoselo s s Koranicsane szegényebb sorsú hivei egy-egy értelmesebb presbiternek a magyar nyelv, irás, olvasás s ének tanításában való segédkezésért évi 30—30 forint értéket áldozott s egy-egy imaház felállítására elhatározta magát közmunkák vállalásával. Az imaház mindkét helyen készen van. A tanításban segédkezük pedig most már a dunántúli Kultur Egyesület által segélyeztelek. Hogy a nehézségek, bonyodalmak mekkora halmaza közt minő küzdelemmel viheti keresztül céljait egy szlavóniai missziónárius, azt csak az tudhatja kellőképpen mérlegelni, aki ismeri a körülményeket. E nehézségeket s azok elhárításának eszközeit csakis saját tapasztalataimból mutathatom fel annyival is inkább, mert ezeknek feltüntetésére az osztályrészemül jutott daruvári missziónak, — mondhatom az összes misszióktól elütő bonyodalmas s nehéz körülményeivel legalkalmasabb tárgyul szolgál. Mert hát milyen is a daruvári misszió ? Huszonhét községre kiterjedő körnek egyedül alkalmas mértani központján a mindössze 39 ev. ref. lelket számláló Daruváron van a templom s lelkészi hivatal, minden irányban 3 órányi távolságban a hívektől, mely szórványban a hívek fele urasági cseléd, egynegyede napszámos és egynegyede valamire való földmives. S így a nehézségek két okból származnak u. m. : a miszszió szétszórtsága és annak szegénységéből. A misszió szétszórtsága a következő egymással homlokegyenest ellenkező pozíciókat szabta elém : 1. a központ folytonos ellátása a sokféle szórványokból jöhető fontos és sürgős megkeresések miatt, nehogy a hívek netalán hiába való befáradásuk által felingerelve más felekezethez csatlakozzanak; 2. a könnyen elpártolható szórványoknak erősítés végett való sürü látogatása ; 3. a központ ellátásának s a szórványokra való felügyelet mellett rendszeres iskolai eredmény elérése. Ez egymást kizáró követelmények nem csekély fejtöredelmet okoztak. Amit még növelt a szórványokkal való érintkezés nehézsége, a kezdetleges postai viszonyok mellett, amennyiben látogatásim után rendesen egy héttel kapták meg jó előre elküldött értesítésimet s igy ezen mód mellett a menetelemről semmit nem tudott felnőttek vagy kicsinyek csak feles számban s idő múltával voltak összegyiijthetők a 3—4 km. hosszú falvakból. Mind e miseriákat betetőzte az esőzések alkalmával majdnem lehetetlenné vált utazás a girbegörbe útakon s az ilyenkor alig vagy éppen nem kapható kocsi kérdése. E kérdő jelekkel szemben úgy képzeltem magamat, mint ama mesebeli szolga, kire gazdája lehetetlen munkát bízott, s a szolgát valami csodás kéznek kellett kisegíteni, hogy beszámolhasson. Az engem kivezérlő csodás kéz volt az Istennek kegyelme, hogy feladatimat megoldjam. Ha valahol, itt szem előtt kellett tartanom „szükség törvényt bont“, „többet ésszel, mint erővel.“ Először is a központ ellátásának kérdését igy oldotta meg: a) a szórványoknak meghagytam, hogy ügyeiket lehetőleg vasárnap délelőtt intézzék el, amikor a lelkész a központon található s ha ekkor is valamelyik szórványba kellett mennem, úgy erről alkalmas módon előre értesítettem a hiveket, pl. a központi Daruvár heti vásárjai alkalmával élőszóval. S hogy -mindezek mellett is előjöhető megkeresés otthon nemlétemkor hiába ne lett légyen, a daruvári gondnokot jelöltem ki, hogy ott jegyeztessék fel később is elintézhető ügyeiket; az azonnal elintézendőket (keresztelés, esketés) végeztessék az előre felkért helybeli gör. kel. lelkésszel, aki, mint mindenik horvátorsági gör. kel. lelkész az ev. reformátusok iránt testvérileg viselkedik. Itt meg kell jegyeznem, hogy a központnak, Daruvárnak fekvése nagyon sok jó szolgálatot tesz a lelkésznek s a híveknek kölcsönös érintkezésére. Felületes tekintetre talán a két legnagyobb hely : Koranicsane vagy Imsovoselo látszik központul legalkalmasabbnak azonban nem képzelhető nagyobb tévedés, mint ha központul c helyek közül valamelyik tétetik vala, mert igy a misszió központ tulajdonképpen nem a geográfiái központon, hanem a periférián lenne, ami megkétszerezné az a nélkül is nagy távolságot a szórványok felére nézve s igy a missziót lehetetlenné tenné. Emellett Daruvár törvénykező s vásári központ is, aminélfogva ott a különféle szórványokból gyakran lehet találni hiveket, amely kedvező alkalmat egy élelmes misszionárius számtalan módon felhasználhat a misszió érdekében. b) A szórványok ellátása már sokkal nehezebb a központ kérdésének megoldásánál, főként a gyermekek kellő oktatása tekintetében, mert a lehető legsűrűbb kimenetelek mellett is (pl. az első évben az előirt 49 kimenetel helyett 91-et tettem) csak a főbb pontokra juthat idő s oda is legfelebb 24-szer. Ámde ebből levonván szervezésekre a kezdeten, majd az istenitisztelet tartására s gyűlésekre legkevesebb 4—4 kimenelt s beszámítva, hogy egy-egy gyermek a különféle akadályok vagy az egyszerre meg nem szüntethetett hanyagság miatt legfeljebb 15-ször jelent meg, hol az egyik, hol a másik hiányozván: ily esetben, de mind a 24—24 kimenetel sikeres voltának esetén is az iskolai oktatásra egy éven át fordítható idő összevéve nem több, mint egy helybeli iskolára fordított két hét. Már pedig vallástan,
