Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
779 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 780 Megnyitó beszéd. A zsinatnak 1904. november 11-én történi megnyitásán elmondta Báró B á n f f y Dezső elnök. Főtiszteletü, méltóságos zsinat! A megejtett szavazás rendjén nyilvánult bizalom folytán engem ér a szerencse, hogy az evangélium szerint reformált magyar egyetemes egyház összehívott zsinatán a tanácskozásokat, mint világi elnök, megválasztott egyházi elnőktár sammal, Kun Bertalan főtiszteletü és méltóságos püspök úrral együtt vezethessem. A megtisztelő bizalom első sorban arra kötelez, hogy a kitüntetésért a magam és elnöktársam, valamint alelnöktársaink és a megválasztott egész tisztikar nevében Őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Fogadja a főtiszteletü, méltóságos zsinat Őszinte és határozott kijelentésünket arra nézve, hogy a ránk bízottakban hiven, kötelességszerüen, igazságosan és minden részrehajlás nélkül fogunk eljárni, mindenekfelett itt az elnöki székben azt tartva első sorban kötelességünknek, hogy a tanácskozásoknak tárgyilagos vezetésével biztosítsuk annak lehetőségét, hogy a főtiszteletü és méltóságos zsinat nagy és fontos hivatásának, melyért összejött, meg is fog felelni. Meg fogja találni módját annak, hogy mint a mao-yar evangélium szerint reformált anyaszentegyház törvényhozó testületé a megoldást váró nagy kérdések elintézésénél más által vezetve ne legyen, mint az anyaszentegyház érdekei által. Általában itt minket egyházi törvényhozásunk ezen összejövetele alkalmával egyéb nem vezethet, mint az arra való törekvés, hogy anyaszentegyházunkat a maga hitbeli és nemzeti hivatásában tovább fejlesszük, mindig szilárdan megállva azon alapokon, melyeken egyházunk már századokkal ezelőtt felépült s ma is fennáll; de természetes, hogy a haladó kornak megvannak a maga igényei, melyeket nekünk is kielégítenünk kell és ezért természetes, hogy újabb egyházi törvényhozásunk, mely 1881-ben, a debreceni zsinaton vette kezdetét és 1891-ben, a budapesti zsinaton nyerte folytatását, folytatólagosan kell, hogy gondoskodjék kielégítéséről azon igényeknek^ melyek a dolog természetéből folyólag az állam és a társadalom által felállított igények tekintetében anyagi és szellemi életünk körében felmerülnek. Ezen most, 1904. évre összehívott zsinatunk is arra kell, hogy törekedjék, hogy újabb törvényeink megalkotásánál a régebbi törvények esetleges átalakításánál azon elveket szolgálja, melyeket evangélium szerint reformált egyetemes egyházunk a múltban is szolgált, hiven ragaszkodva hitelveihez, küzdjön a szabadelvüség eszméjéért és minden erejével szolgálja a magyar nemzeti állam érdekeit, egyfelől szívós kitartással védve felekezetűnk állami és egyházi törvényekkel is biztosított szabadságát és jogait, másfelől azonban kerülve minden olyan összeütközéseket, melyek akár az állammal, akár más felekezetekkel ellentétbe hoznák. A jogok biztosítása és védelme, a békés fejlődés utjain vezethetnek el minket oda, hova az egyetlen igaz evangélium tanításán alapuló hitelveiuk alapján törekednünk lehet és kötelességünk is. A célok biztosítása és az eszközöknek keresése a mostan összegyűlt egyetemes zsinatunknak is főfeladata és ennek akkor felelünk meg, ha az ügyért, az egyházért, a hazáért egyaránt való kitartó buzgalmunkban és odaadásunkban nyugodt tárgyilagossággal mérlegeljük az előttünk fekvő kérdéseket és azoknak eldöntésénél más nem vezet, mint a nyugodt mérséklet, mely abban keresi az érvényesülést, ami egyetemes egyházunk érdekeinek legjobban megfelel. Nagy és fontos kérdések eldöntése áll előttünk ! Ha kellő mérséklettel, egymás iránti bizalommal keressük a megoldást, úgy biztosan megtalálandjuk azt. Sikerülni fog alkotmányszervezetünket a kor igényeinek megfelelően oly módon alakítani át, hogy annak rendjén, mig egyfelől egyházközségeink autonom jogait erősbítjük és biztosítjuk, addig másfelől a fokozatos felsőbb egyházi hatóságok intézkedési jogkörét sem csorbítjuk és gyengítjük, főként tekintettel arra, hogy egyházmegyei és kerületi gyűléseink vannak hivatva arra, hogy nehéz időkben is vállvetetten biztosítsák egyetemes egyházunk érdekeit, sőt megpróbáltatások idején, mint ezt a múltak példái igazolják, a támadásokat vissza is verjék. Mert, míg az egyes egyházközségek a maguk egyedüliségében gyengék, addig az egyházmegyék és egyházkerületek a maguk összetételében erősek és habár különböző történelmi alapon fejlődött, de egy célt szolgáló különböző kerületeinek egyeteme a maga egységében, mint egyetemes egyház egysége erős, akkor nyugodtan nézhetünk bármely nehéz idők elébe. így sikerülend a a hithűség és jogvédelem szent szavainak kellő időben és kellő helyen való felemelésével anyaszentegykázunk érdekeit mindenkorra biztosítani. Alkalmunk lesz a zsinat tárgyalásai rendjén a rend érdekeit is szolgálni; midőn fegyelmi törvényeink uj átdolgozása kerül napirendre. Ezen zsinat egyik legfontosabb teendője éppen ez leend, mert bárha az egyház, élet keretébe a keresztyéni szeretet és atyafiságos érzés kell, hogy döntő legyen, mégis különösen az újabb igényekre tekintettel és azon számos vonatkozásra, melyben az egyházi kormányzat az állammal áll, szükséges gondoskodni arról, hogy a fegyelem meg ne lazuljon és szigorúan és gyorsan megtorolható legyen mindazon visszaélés vagy mulasztás, mely az egyházi élet rendjét megzavarni törekszik. Az egyházi élet kiegészítő részét képező tanügy, a lelkészi állások betöltését szabályozó intézkedések és sok más alkotás, melyek a szociálpolitikai élet követelményeiként, mint emberbaráti hivatások is, az egyház keretén belül oldandók meg, rendezést, némely vonatkozásokban újításokat igényelnek. A főtiszteletü és méltóságos zsinat bölcseségétol fog függni, hogy megtalálja azon határokat, melyekig elmennie kell, amelyeken azonban túllépnie nem szabad Az újabb idők tüneteiként jelentkező anyagi szem pontok, azon viszonyok, melyek a megélhetést naprólnapra nehezebbé teszik, kényszerítőleg parancsolják hogy a főtiszteletü és méltóságos zsinat azon kérdé-
