Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
Tizenötödik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1904. november 13. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A duMntiíli ei ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4. kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János főm unkatárs ozimére küldendők. A zsinat. Összeült s működését meg is kezdte egyetemes egyházunk legfőbb törvényhozó testületé, egyházi életünk legfőbb irányítója : a zsinat. Megvalljuk nagy várakozással, nagy reményekkel tekintünk ezen immár harmadik zsinatunk elé. Alkotásokat várunk és remélünk tőle, olyanokat, amelyek felpezsdítik a magyar ev. ref. egyház sorvadozó élet erejét; olyanokat, a melyek véget vetnek a pangásnak; életet, és elevenséget ömlesztenek az egyház elzsibbadt testébe; olyanokat, amelyek a tetszhalottat fölébresszék és az eleven fejlődés útjára tereljék. Bizony nagy a mi romlásunk, nagy a mi pusztulásunk. Bármerre tekintünk, mindenütt csak vészes tüneteket látunk. Egyházunk fentartói, a gyülekezetek adózó tagjai, az ősöktől örökölt szívóssággal még kitartanak ugyan, — de már roskadoznak a teher alatt. Pedig a rohamosan fejlődő élet újabb és újabb terheket rak vállaikra, amiket meg nem bírhatnak. A. bitbuzgóság tüze meg egyre hamvad, — terjed a közöny, a kételkedés, a hitetlenség. A szent közösség, a szeretet munkáinak rendszeres gyakorlására se erőnk, se kedvünk. Egyházunk külső tekintélye is alászállt. A törvényben biztosított vallásegyenlőséget nem tudjuk kellő nyomatékkai védelmezői. Minduntalan megaláztatásokat kell eltűrnünk. Ha a múlt századok zivataraiban, midőn egyházunk a létért való nehéz harcát megharcolta, a szétdaraboltságban, a széttagoltságban volt az ereje: most az újabb idők szelleme szerint a politikai és állami viszonylatok alakulása folytán a tömörülésben, a szoros egyesülésben a céltudatos összemunkálásban találja meg fentartó erejét. A kor szavát, sürgető intését megértettük, majdnem egynegyed százada már, hogy szétdarabolt, széttagolt egyházunk egyesült, eggyé lett. A továbbiakra nézve is jó reménységben vagyunk. Hisszük, a zsinati atyák mind ismerik bajainkat s készek azok orvoslására, készek a rájuk váró nagy feladatok teljesítésére. Bízunk bölcseségükben, hogy megtalálják a módját az 1848. évi XX. t.-cikkben biztosított jogos igényeinek kielégítésére, amely által népünk súlyos helyzete javul; de javuland bitünk cselédinek sorsa is. Az egyházi adóterhek könynyítése és az egyházi hivatalnokok, lelkészek, tanárok, tanítók jobb anyagi ellátása, a lelkészi nyugdíjintézet létesítése oly elemi szükségletek, amik további halogatást nem tűrnek. Bízunk, hogy sérelmeinknek és szokszoros megaláztatásunknak is megtalálják a gyökeres orvoslását. Erélyes fellépésükkel lehetetlenné teszik a protestánsoktól a párbér jogtalan szedését; a protestáns vallásoktatásnak a kath. iskolákban való megakadályozását; a rererzálisok kierőszakolását; a protestánsoknak a katholikus ünnepek megtartására való hatósági kényszerítését stb. Bizzunk benne, hogy üdvös intézkedéseivel a züllő és tespedő egyházi életünket is felvillanyozza. Nagy várakozással és nagy reményekkel tekintünk a harmadik zsinat elé — szívből üdvözöljük és áldást kívánunk munkájára I 46
