Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP.

734

7 33

KönyYismEijtGíés.

(Vége)

n Az erdélyi református egyház története. “

Mikor Bethlen G. meghalt, azonnal megkezdődött a prof. Erdély megsemmisítésére irányuló római kath. munka. Elöljárt ebben a már férje életében titokban pápistává lett fejedelem-asszony és ennek kedvese: Csáky István. A fejedelem temetése napjára tervezett államcsíny azonban nem sikerülvén : Csáky faképnél hagyta Katalint, ez pedig, hogy fejedelemségét megtarthassa, kibékült a rendekkel s mint már egyszer férjének, úgy most ismét ezeknek írásban kötelezőleg kijelentette, hogy nem lesz római katholikussá ; ennek bizonyítása végett a hívekkel együtt úrvacsorával is élt. Alig egy hó múlva azonban kitűnt, hogy mindez csak színlelés volt. Ezért aztán a rendek lemondásra kényszerítették. Most Bethlen Istvánt, ennek 2 havi országlása után pedig Rákóczy Györgyöt választották fejedelemmé. Hatalmas pátrónusává lett a ref. egyháznak. Mellette azonban rendkívül sokat köszönhetett az egyház Geleji K. István püspöknek, aki mint tanár, udvari pap, mint iró, költő, theologus és philologus már előzőleg is igen nagy tekintélyt élvezett Bethlen Gábor és Rákóczy udvarában. De nagy tekintélye volt a külföldön is. A virágzó és uralkodó ref. egyház igen nagy hatással volt az erdélyi róm. kath. egyházra is, elannyira, hogy az ott levő „reform-catholicismus“ osupán szertartás és hitcikkre nézve különbözött a protestantizmustól, de szervezetre nem. Egy nemzeti kath. egyház magvát képezte az a 40=50 plébánia, amely a a XVII. század közepén ott fennállott. Nem volt ezeknél található semmi kifelé tekintgetés, Róma vagy Bécs felé gravitálás. Amennyire tetszett ez az állapot az erdélyi fejedelmeknek, épp annyira nem tettszett a jézsuitáknak és az általuk vezetett főuraknak . . . Nevezetes törekvése volt ez időben az erdélyi ref. egyháznak az oláhoknak a reformáció részére való megnyerése. E kérdéssel a II. köt. 164 —178 lapjain foglalkozik szerzőnk s azt mondja, hogy egyes vidékeken az oláhok között annyira megerősödött a reformáció, hogy a XVIII. században csak börtönnel tudta a jezsuita befolyás az oláhokat a református egyháztól elszakítani.

A következőkben ismerteti a könyv a puritanizmust, illetőleg presbiteriánizmust s annak hatását, a szathmár-németii zsinatot, a Geleji-féle kánont és a fejedelem magatartását a kánokkal szemben. Két Ízben is részt vett a kánonok megbirálásában, de sehogy se tudott velük megbarátkozni; attól félt, hogy gyakorlatba vételük independentismusra s az egyház felbontására vezet. Amit ő a linczi békében drága pénzen és még drágább véren megszerzett egyházának, nem akarta elméleti kísérletezők zsákmányává átengedni.

Halála után fia II. Rákóozy György a legkedvezőbb körülmények között foglalta el trónját. Ámde nem rendelkezett atyja bölcseségével és mély, benső vallásosságával. Nagyravágyó, meggondolatlan vállalatokba fogott s e miatt Erdély nagy jóléte, szép jövője egy- i

szerre összeomlott. Egy évtized alatt elvesztette politikai súlyát, jelentőségét. Az Ő korában átalakul az erdélyi egyház hierarchikus színezetű szervezete, de nem a demokratikus presbiteri igazgatás váltja fel, hanem a világi uraknak döntő befolyása, a világi politikának érvényesülése. Itt olvashatjuk részletesen azon egyházalkotmányi harcok leírását, amelyeknek vége az lett, hogy a genérális synodus mellett megalakul az egyháznak nagyfontosságu és később első kormányzó testületé, a főkonzisztórium.

A III. kötet tartalma „Erdély a habsburgházi királyok fennhatósága alatt 1690—1881. A diploma és annak előzményei c. alatt az ide vonatkozó tervezeteket és alkudozásokat ismerteti. Bethlen Miklós éleseszii, előrelátó politikus mindenáron azon volt, hogy még Buda ostroma előtt kössenek egyezséget az erdélyiek

I. Lipóttal. Ezt tanácsolták a külföldi prot. hatalmak is. De nem ért célt. Ereje megtörött a többi tanácsosok és főleg a ref. papok ellenzésén. A „köveket is könnyekre fakasztó“ Nagyari József, a fejedelem és a főurak jelenlétében a szószékről izgat amellett, hogy a Bethlen által hozott diplomát el ne fogadják. Az események nem neki, hanem Bethlennek adtak igazat. Hogy az 1690. okt. 15. diploma biztosította a vallásszabadságot, abban igen nagy része volt Thököly fölkelésének és fejedelemmé választatásának, meg Caraffa politikájának. Bethlen ekkor is megmutatta, hogy milyen nagy jóakarattal és éleslátással szolgálja Erdély és a ref. egyház érdekeit. Majd arról olvashatunk, hogy minő hazaáruló utakon kereste és találta meg a római kath. vallás a maga emelkedését. 1699 szept. 5. írták alá Bécsben azokat a pontozatokat, amelyek felforgatták Erdély vallásügyi állapotait és az erdélyieket is

II. Rákóczy Ferenc táborába űzték. KolIonics működése gazdagon termi a gyümölcsöt. 1700-ban elfoglalják a reformátusoktól Gyulafehérváron a régibb kollégiumot ; Kollonics aztán ide és Monostorra jezsuitákat küldött. A vérig sértett és semmi jót se remélhető erdélyiek, még azok is, akik azelőtt a vallásos viszályt szították, oda álltak Rákóczy mellé, sőt 1704. junius 6. fejedelemmé is megválasztották. A háború alatt iszonyút kellett szenvedni a protestánsoknak. Rabutin seregei a nagy-enyedi kollégiumot és a várost 1704 virágvasárnapján teljesen feldúlták. A háborút befejező szathmári békével se szűntek meg szenvedéseik ; úgy hogy a III. Károly és Mária Terézia idejét méltán nevezik az elnyomatás korának. Napi renden voltak akkor a templom- és iskola-elfoglalások; ifjainknak a külföldi egyetemekről eltiltása ; a protestánsoknak hivatalok osztogatása, házasságok és pénzzel jutalmazás utján áttérítése, gyermekrablások; symbolikus könyveink üldözése stb. stb. 1773 ban eltöröltetett a jézsuita rend; föllélegzett a lelkismereti szabadság. II. József könynyített a zaklatott protestánsokon, de sérelmeiket mégse orvosolta, sőt azzal, hogy a r. kath. vallásról prot. vallásra áttérőket hat heti zárdái oktatásra kötelezte, újabb sérelmet követett el rajtuk.

1790-től kezdve ébred és éled az alkotmányosság