Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-23 / 43. szám
735 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 736 szelleme politikai és egyházi téren egyaránt. Jeles világiak, papok és tanárok sürgetik a főkonsistoriutn újra szervezését s 1809-ben meg is tették az előkészületet. 1827-ben az 1819. javaslat alapján aztán végre is hajtották a szervezkedést. A határozatlan számú, nagy testület aztán erős védelmezője volt az egyház jogainak. Az 1848-ban tervbe vett unió a szabadságharc leveretése után nem jöhetett létre. Erdély egyházilag az osztrák cs. kir. kormány kultuszminiszterének vettetett alá. A főkonzisztoriumnak szerfelett nagy erejébe került, hogy az egyház jogait lehetőleg megvédje.. 1860- ban, mikor Magyarországon a pátenssel már kudarcot vallott a bécsi kormány, még megpróbálta, hogy Erdélyben nem vihetné-e azt keresztül. Az októberi diploma ennek a törekvésnek is véget vetett. Az autonómia visszaállításával minden irányban hozzáfogott az egyház a bajok, hiányok orvoslásához, kivált a tanügy és az egyházszervezet terén. 1881-ben a debreceni zsinaton az erdélyi „országos egyház“, erdélyi ev. ref. egyházkerületté lett. Ezekben vázoltuk a 3 kötetes derék munka tartalmát. Közben-közben igen jó méltatásaival találkozunk a kiváló szereplő személyeknek és élénk, áttekinthető rajzaival a korszakoknak. Teljesen meglevőn győződve e munka nagy értékéről, szives köszönetét mondunk az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek áldozatkészségéért, és a fáradhatatlan és helyes történelmi érzékkel biró szerzőnek fáradtságáért. Bár találna e mű oly fogadtatásra, hogy második része is, az intézmények fejlődésének története, amely megírva, kiadásra készen áll — mielőbb megjelenhetne. K. J. II. Magyar regényírók. A világot azzal hivták meg az éposz temetésére, hogy : nem kell búsulni, az éposz meghalt, éljen a regény ! A hősköltemény nyomába a mindennapiság kőltészete lép. Azé a közönségességé, amelyet valamennyien élünk. Hiszen a regény még az igazi hőst, a történelmi alakot is a mindennapiságban szerepelteti ; akkor, amikor nem a hisztoria számára ágál, hanem a maga életét éli. A regény félreteszi a hőst mozgató emberfölötti apparátust és belevilágít a hősnek emberi leikébe, s a történelmi regény nyomába a társadalmi regény lépett. A közönséges emberek eposza. A grófoké és uraké, akik nem történelmi hősök és a népé, amely nem is sejti, hogy történelmet csinál. Az iró pedig, aki az époszban monumentálisán formálta a hó'si világot, az új regényben jellemzetesen festeni igyekszik a hétköznapokat. Amelyek csakúgy a végzet járó útjai, mint a hősök ünnepnapjai. Ezzel kapott bele az olvasó lelkületébe. Szinte megvigasztalta, biztatta. Azt bizonyította neki, hogy a tragikum is, az érdekesség is, a forgulatosság is ennek a közönséges, mindennapi világnak rendes része. Azt, hogy a sors nemcsak a hősök szerelmese vagy haragosa, hanem a mindenki életének igazgatója. Ezért fogadta a világ az éposz örökösét, a regényt szívesen. Nem azért, amiért szórakoztat, hanem azért, mert a rendkivüliséget ledegradálta. Az éposz után a regény úgy hatott, mint a hogy arra a nagyvilágot járó utasra a hazaérkezés hat, aki egyszerre csak azt látja, hogy lám, lém idehaza is szép világ van. A monumentális világból hazaérkeztünk a polgári világba, s azt látjuk, hogy ebben is azok az energiák mozognak és mozgatnak, mint a hősök világában. De a regény megbecsülő je dolgában is úgy vagyunk, mint a hogy az a haZa érkezett ember a maga világával volt. A hason at végig kisérhet elmélkedésünkben. Egyszer ta'án végignézzük az otthonunk szépségeit, talán bekalandoz/uk érdekes tájait s azutáu megint semmibe se vesszük, amiért — a miénk. Egy-egy időszak olvasói elolvassák azokat a ..regényeket, amelyeket koruk irói megírtak h azután nem törődnek velük. A holnapiak pedig már tudomást sem vesznek róluk. Nagy, dicséretes és egyenesen szükséges dolgot mivek most Mikszáth Kálmán, amikor a Franklin-Társulatot rábírta, hogy gyűjteményben adja ki a magyar java regényeket. Kiváló irók kitűnő munkáinak megszerzi a közönség nagyrabecsülését. A minden idők közönségét. Azok a könjvek nemcsak a tegnapnak szóltak, nemcsak a mának szólnak, hanem, mint minden igazi művészeti alkoiás, minden kornak. Mikszáth Kálmán szembeszáll azzal a fölfogással, hogy a könyves polcon csak a beiktatott klasszikusoknak van helyük. Hogy nem való oda a a regény, amely olvasmány, amely érdekes, amely vagy szórakoztató vagy izgalmas. Azt mondja, hogy új iktatást kell végeznünk. Mert a regény is nagyszerű irodalmi alkotás. S a szép próza ugyanolyan költői munka, mint a vers. Van akárhány olyan kitűnő versiró, aki a prózát nehezebb stilisztikai munkának tartja, mint a verset. És a regény a koncepciónak, a fantáziának, az elmélyedésnek, az emberekről való tudásnak remeklése. Ha a regény jó. Ez a jó regény nemcsak örököse az éposznak, hanem méltóságában és rangjában is utódja. A jó regény a nagy irodalom termékei közé való. Meg kell nyitni számára azt a házi könyvtárt, amelyről egyik közhellyé lett frázis azt mondja, hogy mindnu müveit háznak házi oltára ! A „Magyar Regényírók*, amelyet Mikszá'h Kálmán szerkeszt s a Fran kiin-Társulat ad ki, egyelőre hatvan díszkötetben ötvennégy nagy regényt visz a magyar müveit közönség elé. Egytől egyig olyant, amely a könyvtárnak dísze, egytől-egyig olyant, amely nélkül a magyar.ember könyvtára csak közönséges iskolai könyvtár, s egytől-egyig olyant, amely nemcsak irodalomtörténelmi rangú könyv, hanem érdekes, szép olvasmány is. Ez a hatvan kötetes ciklus nagy és büszke meglepetése a magyar közönségnek. Mert azt demonstrálja neki, hogy a nagy, az értékes magyar regényirodalom egy egész könyvtárra való munkát produkált, Hányán vannak azok, akik zavarodottan felelnek, amikor azt tudakolják tőlük, hogy kik hát a kiváló, az irodalmi rangú magyar regényírók ! Kéc-károm néven kívül többet nem tudnak emlegetni. A tegnapiakra nem emlékeznek, de a maiakat sem igen ismerik. íme most segítségükre jön Mikszáth Kálmán. Egyszerre harmincnégy íróval is szolgál nekik. Olyanokkal, akiknek jussuk van kiváló helyre az irodalomtörténetben. Olyanokkal, akiknek a munkái nemcsak a tegnapot gyönyörködtették, hanem gyönyörűséggel szolgálnak a mának és a holnapnak is. Harmincnégy kiváló magyer regényíró ! És nincsenek is köztük valamennyien. Mikszáth még több sorozatot igér régiekből és újakból. Ez a mostani sorozat csak mutató. Még pedig micsoda mutató! Látünk tőle régieket, akik azt bizonyítják, hogy az időket túlélték és újakat, akik új időket megsejtettek ! Valamennyit Mikszáth magyarázza. Egy-egy előszóban belevilágít a művészetükbe. Összegyűjti fényességük sugarait és aztán, mint a kristályprisma a napsugarakat, szétszórja őket színesen, csillogón ragyogón. S ezt a színes magyarázatot a Eranklin-Társulat megtoldja javaillusztrátorainak képeivel. Minden kötet egy-egy művész
