Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
Tizenötödik évfolyam.40. szám. Pápa, 1904. október 2. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségkéz Kis József felelős szerkesztő ozimére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János l'őmimkatárs czimére küldendők. Megnyitó. A dunántúli ev. ref. egyházkerület egyházi értekezletén elmondta Antal Gábor püspök. Igen Tisztelt Egyházkerületi Egyházi Értekezlet ! üdvözlöm a dunántúli ref. egyházkerületi közgyűlésnek, valamint azonkívül a lelkészi karnak mindazon tagjait, akik a mai napra hirdetett egyházi értekezletre megjelenni szívesek voltak. Sajnálom, hogy nem jelentünk meg mégsem akkora számmal, amilyen számra én azon változtatás folytán, amit az ügyrend beosztásánál tettünk, számítottam. De ha ezt sajnálom, annyival inkább örülök azon, hogy itt üdvözölhetem értekezletünkön őnagyméltóságát, ami szeretett és tisztelt egyházkerületi főgondnok urunkat, aki valóban úgy van ismerve az egész magyar prot. közönség előtt, mint az evangyéliomi egyháznak világi papja és ezzel is megmutatta, hogy itt, ami szorosabban lelkészi ügyekkel foglalkozó értekezletünkön kegyes volt megjelenni, amiért köszönetünket fejezem ki. Mondom, szívesen óhajtottam volna, hogy minél nagyobb számmal jelenjünk meg ezen az értekezleten, hogy a változtatott ügyrend folytán ami értekezletünkre egy egész délelőtt jutván, kellő higgadtsággal, alaposabb megfontolással tárgyalhatnánk azokat az ügyeket, amelyek célszerűen ilyen értekezleteken intézhetők el. Mert bizonnyal vannak a mi egyházi életünkben olyan ügyek, amiket nem kerületi határozatokkal lehet helyesen elintézni, hanem az által, hogyha azok, akik az egyházi élet iránt legközvetlenebbül érdekeltek, elsősorban a lelkészek, de azok a világiak is, kik erre hivatottsággal és hajlandósággal bírnak, összejővén, eszméket cserélnek, arra törekedve, hogy helyzetünk, viszonyaink iránt tisztában legyünk, egyházi életviszonyainkba minél jobban belássunk, annak minden oldalára figyelmünket kiterjesszük; az egyházi élet és vallásosság ápolására vonatkozó tapasztalatainkat egymással kicseréljük és ahhoz a — mondhatnám — kötelességérzethez, — amelyet hivatásunk teljesítésében tőlünk a törvény és az egyház megkövetel, még a kölcsönös érintkezés által egymásban lelkesedést is keltsünk, hogy a lelkesedés párosuljon az egyházi ügyek szolgálatában a kötelességérzettel és kötelességtudással. Ha volt idő egyházunk életfolyamatában, amikor szükséges volt, hogy helyzetünkkel, híveinkkel való viszonyunkkal, társadalomhoz való viszonyunkkal tisztába jöjjünk, azt helyesen Ítéljük meg és a szerint cselekedjünk, vau szükség arra különösen a jelenlegi viszonyok között. Mert ha csak kissé is figyelemmel nézzük úgy egyházi életünket, mint a társadalmi életalakulást, azt látjuk, hogy az újabb időben bizony nagyon sok változáson ment mindenik keresztül. Nagyon sok olyan igények állottak elő az egyházi szolgálat terén, amelyek ha előbb talán jelentkeztek is, de semmiképpen nem mutatkoztak olyan nélkülözhetetlennek, olyan sürgőseknek, mint a minőknek mutatkoznak a legújabb időben. Csak arra hivatkozom, hogy az eszméknek a sajtó utján terjesztése mily lendületet, milyen nagy méreteket vett, úgy, hogy még csak néhány évtizeddel ez előtt nagyon sokat arról beszéltünk, hogy az embereknek legnagyobb része alig olvas valamit, mai nap a krajcáros újságok Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.
