Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-18 / 38. szám
641 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 642 gona szerzését közadakozás alapján, tehát egészen kényszer nélkül valósítja meg. Kétségtelen, ez az erő állítá a noszlopi ref. templomba is ama nemesen díszes, 7 változatú, pneumatikus csőrendszerü orgonát is, melyet a fentirt napon adtunk át a közönséges használatnak. A noszlopi egyház egy évtizeddel előbb — bizony — olyan széthulló kéve forma vala. Derék lelkésze összeköté azt ismét s ma ? ... ma a vallásos buzgóság, az egyház iránti szeretet oltárán tisztán ég az áldozati láng. Amaz erőnek munkája ez ! Ez az erő vont minket is oda, hogy résztvegyünk a gyülekezet örömében. Az esperes, egyházmegyei gondnok, takácsii, adászteveli, ajkai, kismányai, nagypirithi lelkészek, Baráth István egy hm. tanácsbiró, a pápai ref. tanító, többnyire családjaikkal ée a helybeli és vidéki hívek nagy sokasága tölték meg zsúfolásig a templomot, midőn felzendült a gyülekezoti „lm béjöttünk nagy örömmel“ kezdetű ének s orgona kiséret nélkül szállt . . . szállt a magasba, mint harsonák zúgása. A 3. vers végső üteme után nehány pillanatnyi néma csend s ebbe, mint távoli angyali seregek éneke, rezdül bele fehér ruhás lánykák s növendék ifjak vegyes karának három szólamu karéneke, a 137. dics. 1. verse, mely után Nagytiszt. Esperes urunk a szószékre lépve, megtartó felavató imáját, meghatott érzelmekkel oly gyönyörű, mélységes gondolatokkal bővölködő, találó képek és hasonlatokkal ékesített imával emelkedvén a Kegyelem zsámolyához, hogy mindenek lelke remege az isteni lélek közelségének érzete miatt. Ekképpen felajánltatván az új mű az Urnák, megszólalt az, most, mint szelíd albonyatkor a mélabús fuvola, majd hatalmasan búgva, mint félelmes viharnak száguldó szele! (a felavató imából) s kísérete mellett zengettük már a 37. dics. 1. versét, hogyannak elhangzása után figyelmünket az egyházi beszédre irányoztuk. Esperes urunk tartá ezt is, a Zsolt. CL. 1. 2. 4. 6. alapján. Az ünnepély céljához és jelentőségéhez képest nemes egyszerűséggel és méltósággal, figyelmeztető tanítással és lelkesedéssel taglalta az orgona hatását a vallásos buzgóság emelésében, a bensőségteljes éneklést úgy mutatván fel, mint a hivő lélek vallástételét. E beszéd édes tej vala a gyermeknek, kemény eledel az erősbbnek. Majd ismét gyülekezeti ének, s annak utána a helybeli lelkész, ifj. Szekeres Mihály felolvasása következett az .orgona alap létrejövésének történetéből. Megtudtuk ebből, hogy bár élt az óhaj az egyháztagok lelkében, az első, elhatározó lépést a cél felé az Amerikában, Trentonban élő noszlopi hitsorsosok tevék negyedfélszáz koronányi adományukkal, melynek megérkezése után, mint bőforrásu kútfőből buzgott elő ama 2400 K., melyért Angster és fia Pécsett az orgonát készítette. És e történeti adatok bevezetéseképpen mily magasztosan csendült fel ajkain az egyházáért élő hiv lelkész bensőségteljes öröme ! A hideg vagy lágymeleg szívnek is fel kellett buzdulni annak hatása alatt, hogy részese lehessen a záradékul alkalmazott, szivből-szivbe szálló apostoli áldásnak. Egy felemelő magasztos ünnep által keltett hangulattal távoztunk az Úr házából, megelégíttetvén az ő házának lelki javaival s amint átléptem a templom küszöbét, lelkemen az az érzés vett hatalmat, hogy az Urnák lelke munkálkodik ma is, nagy dolgokat cselekszik választott edényei által! A testiekről aztán bőven gondoskodott lelkészbarátunk kedves neje lekötelező szívélyességével s magyar szokás szerint az áldomás mondás sem maradt el a helyi lelkészre, kié az oroszlánrész az orgona létrehozása körül és a jelenvolt notabilitásokra. Én pedig itt köszöntőm őket s mellettük a noszlopi ref. tanító urat, ki a vegyes kar összehozása és szerepeltetése által nekem és mindeneknek egy feledhetetlen jelenetet szerzett. Az az erő él ma is. Az az erő hatékony ma is. A viszonyok változtak csupán ! . . . Egy jelenvolt. Francia egyházi viszonyok. Combes francia miniszterelnök Auxerre-ban tartott beszédében kijelenté, hogy szilárdan ragaszkodik az állam és az egyházak tervbevett szétvá'asztásához. Lögfőbb ideje — monda — hogy az ultramoután igényeket végleg elhallgattassák. Egyébiránt a Vatikán.tépte szót a concordatumot s mint látszik, nincs is szándékában azt megújítani. A kamara jó indulattal fogja tárgyalni az elkülönzést. A kormány reményű, hogy az állam fenhatósága alatt virágzani fog a társadalmi béke, mert az egyházaknak szabadságot biztosítanak. A keleti protektorátusra vonatkozólag nyíltan kijelenté, hogy franciaország nem reflektál többé „az egyház legidősebb leánya“ címére. A Matin egyik munkatársa Combes előtt magára vállalta az elkülönítési politikáért való felelősséget, de hozzá tette, hogy a szétválasztás nem könyörtelen üldözés, hanem „észszerű, illedelmes és udvarias elválás.“ Alapjául a Briand féle törvényjavaslat szolgáland, de az abban foglaltaknál méltányosabb intézkedéseket óhajt behozni. Nem hiányzik azonban a kath. főpapok részéről a békítési kísérlet. így legközelebb Mgr. Lacroix, Tarentaise püspöke, egyébiránt szabadelvű prelátus, tett ily kísérletet. Hivatkozik Lavigerie bibornok példájára, hogy bármely francia püspök, pap vagy laikus, egyaránt lehet jó katholikus és jó hazafi — egyaránt ragaszkodhatnak a köztársasághoz. Ámde még azok is, akik tetszéssel fogadták a püspök e kijelentését, nem tudják feledni, hogy a egyház a III-ik köztársaság 35 éves fennállása alatt mindig a reactionariusokkal szövetkezett és nyílt ellensége volt a köztársasági kormányzatnak és a demokratikus haladásnak. Bourrier a La Chretien Trangais legújabb számában érdekes cikket irt a francia katholicismus jelen állapotáról, melynek keretén belől három árnyalatot különböztet meg u. m.: az ultramoutánok, a gallikánok és az intellectualisták csoportját. Az elsőcsoport a Syllabus alapján áll a pápa csalhatat-38*
