Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
57 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 58 gasba nyúló cédrusa, a boldog lelki megelégíttetség illatozó virága, a jövő zálogát tevő kicsinyeknek egyházi s nemzeti buzgóság magvait hordozó kalásztengere. A hit kősziklája helyett a közöny, állhatatlanság jéghegyei, glecserei foglaltak bizonytalan állást, várva az ellenirányú tengernek magával ragadó árjaira. Mert a veszteségekhez alkalmat szolgáltattak sok esetben a vegyes házasság a felnőttekre s majdnem minden esetben az ily házasságból született gyermekekre nézve, sőt a tisztán református házasságból született gyermekek is, a saját felekezeti lelkészi hivatal hiánya vagy nagy távolsága miatt kislelküségbol, — amit a leirt körülmények eléggé megértetnek — más vallásu lelkész által kereszteltettek meg s azon egyháznak kebelén is maradtak. — S ha meggondoljuk, hogy ez állapotok az 50-es évektől a misszió újjászervezéséig 1897-ig tartottak, bár mindinkább kevesbbedő mértékben : ki sem számíthatjuk veszteségünket. Pedig ha valahol, úgy a horvét területekről elmondható a fentebbiek alapján, hogy a protestántizmus pusztulása egyenesen a magyarság pusztulását jelenti s Így az ezekre irányuló misszió nemcsak felekezeti, de nemzeti ügy is, mely két, felette fontos érdek kiváltképpen szükségessé teszi a szlavon-horvát missziónak nemcsak fentartását, hanem felekezeti s állami erővel hovatovább fejlesztését is. Hála a gondviselésnek, ki az útvesztőkkel teljes pusztában nem hagyta el népét vezérlő Mózesek s Áronok nélkül, kik előkészíttették, majd a megérett jelenben felemelték a missziónak mai épületét, hogy az eredményes szolgálatot tehessen! E misszió fundamentomai megvetésének, fokozatos építgetésének érdeme néhai Körmendy Sándor volt missz. biz. elnököt, egyházker. főjegyzőt illeti, ki több mint két évtizeden át sünien látogatta annak pontjait, megfigyelte szükségeit, hogy aztán otthon a szent ügy érdekében befolyását érvényesítse. Küzdött, fáradott, hogy a kezdetleges múltban egy erősebb jövőnek vesse meg alapját. Ennek megvalósítása nagyérdemű s szeretve tisztelt püspökünknek, főtiszteletü Antal Gábor urnák nevével áll elválaszhatlan kapcsolatban, aki belátva a szlavon-horvát misszió nagyfontosságát, valamint eddigi hiányait, hatalmas kézzel hozzá fogott az újjáépítés munkájához. Mindenek előtt az eddig egy lelkész által kezelt daru vári nagy területet két lelkész között osztva meg a részletesebb, eredményesebb missziói működést lehetővé tette. A lelkészek működését, különös gondot fordítva a kicsinyekre, egészen új alapra fektette. Nevezetesen az addig gyakorlatban volt több pontonként évi kétszeri kimenetelek helyett a havonkint való kimeneteleket tette díjlevélileg is kötelezővé. A minden irányú részletes tanácsok, utasítások, buzdítások, a misszionáriusok sürgetése a látogatási naplók s mindenre kiterjedő missziói jelentéseknek időnként felterjesztésére s az azok alapján a szükséges intézkedések megtételét éber figyelemmel kiséri s igy a misszionáriusoknak többszörösen kifejtett tevékenysége eddig elő nem fordult eredményeket mutat föl. A buzgóságban újjászületett felnőttek mellől immár nem hiányoznak a vizsgázó kicsinyek sem, akik a misszió 30 esztendei fennállása alatt a legkezdetlegesebb gondozást is nélkülözték. Most ime pár év alatt 1 — 2 kivételével valamennyien megtanulták a magyar nyelvű írást s olvasást, a miről a főtiszteletü püspöki hivatalhoz már többször fölterjesztett irkáikkal is bizonyságot tettek, mely haladás alapján a somogymegyei közművelődési egyesület a misszió két új lelkészét elismerő oklevéllel, továbbra is buzdítással s anyagi jutalommal örvendeztette meg : a főt. egyházlátogatás alkalmával tartott nyilvános vizsgálataikon pedig a magyar nyelvű írás, olvasás mellett könyvből tanult feleteikkel megmutatták vallástani ismereteiket s átlag 50 egyházi ének megtanulásával közeledtek a célhoz, hogy egykor mint értelmes s buzgó egyháztagok részt vehessenek a nyilvános gyülekezeti istentiszteletben. A belső fejlődés mellett nem hiányzott az anyagiakban való erősödés sem. A nagypisanicai missziói egyház hívei paplakot s telket saját erejükből szereztek s 7000 frt értékű birtok megvételét áldozataikkal nagyban elősegítették. Jelenleg pedig díszes új templomuk fölszentelés előtt áll. A brekinszkai egyház szegényebb sorsú hivei egy új templom s papiak építésére a közmunka vállalást határozatba tették már régebbi időben. Az új papiak s díszes új templom ma már készen állanak. (Folyt, köv.) KünyvisraEFtEtés. A Keresztyén Vallás Alapvonalai. (Iostűutio Religionis Christianae). Irta Kálvin János. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványa. Az 1586-iki első latin kiadás után fordította Nagy Károly ny. r. tanár a kolosvári ev. ref. th9ol. fakultáson. Revidiálták. dr. Bartók György erdélyi ev. ref. püspök és Erőss Lajos theol. akad. ny. r. tanár Debrecenben. Ára 6 K. (Kapható : Hornyánszkinál.) Kezdjük ott, a hol végezni szoktuk ... a köszönettel, a hála emlékezésével. Istenben boldogult Szász Domokos erdélyi püspök áldozatkészsége, kezdeményezése az első, miről emlékeznünk kell. Neki köszönhetjük mi magyar reformátusok, hogy a nagy reformátor e művét megolvashatjuk s belőle isteni félelmet meríthetünk s az igaz vallást a legjobb magyarázója utján megismerhetjük .... De köszönettel tartozunk a tutudós fordítónak is, ki sok és nehéz munka után Kálvinnal bennünket megismertetett, ma már kevés azok száma, kik latinul olvashatják s az eredeti forrásból meríthetnek, a mai nemzedék nagy többsége csakis anyanyelvén értheti meg nagy reformátorát. De elismerés illeti a nagynevű revidiálókat s a Magyar Prot. Irodalmi Társaságot is. Tudott dolog ugyan, hogy a zsoltárok lánglelkü fordító költője, Szenczi Molnár Albert 1624. évben már
