Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-18 / 38. szám
639 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 640 megnyitási ünnepélyen csak röviden megemlékezni azért, hogy indokolt legyen eljárásom, midőn ezen intézeteink részéről hálás köszönetét nyilvánítok a. nemeslelkü alapítványozók, az anyagi és szellemi áldozatokat meghozó főt. egyházkerület, intézetünk nagyérdemű s fáradhatlan igazgatója, felügyelője és a mélyentisztelt tanári testület iránt, mint akiknek anyagi és szellemi adományai s intézetünk anyagi ügyei és beszervezésében együttes és összhangzó törekvése és megfeszített munkássága eredményezte, hogy intézetünk rövid idő alatt a fejlődésnek mai magasabb színvonalát elérte és indokolt legyen azon eljárásom is, midőn a nt. igazgató úrhoz, az intézeti felügyelő és tanári testülethez intézetünk érdekében, valamint a tanuló leáuynÖ- vendékekhez is saját érdekükben néhány kérő szót intézek. Nt. Igazgató Ür ! Nem tartózkodtam soha s most sem tartózkodom bármikor és bármely helyen őszintén beismerni, hogy ezen intézet létesítése körül felmerült akadályok leküzdésében ön volt az, ki mindig az elsők között fáradozott. Ön volt az, ki a létesítéshez megkivántató szellemi munkásságban a különböző és sokszor ellentétes fázisok között a vezető szerepet vitte ; s az intézet felállítása óta annak szakszerű s tudományos berendezésén lankadatlanul munkálkodott, szóval igazgató úr volt ezen intézetnek keletkezése óta éltető lelke, vezető jó szelleme, akinek ezen intézet nagyon sokat, talán elmondhatom — mindent köszönhet, — és Istennek legyen hála, most is az ! Ezek beismerése után arra kérem nt. Igazgató urat, hogy legyen intézetünknek ezen új tanévben s még továbbra is hosszú időig, buzgó, lankadást nem ismerő, fáradatlanul munkás lelke, jó szelleme s bölcs igazgatója, hogy szervező vezetése által felemelkedhessék intézetünk a fejlettség azon magasabb fokára, melyen azt Ön is és mindnyájan látni óhajtjuk és amelyre felemelni törekszünk. A kegyelmes Isten áldása és segedelme kisérje és sikerrel koronázza meg munkáját ! Mélyen tisztelt tanári testület! Igazságtalan lenne eljárásom, ha be nem ismerném azt is, hogy a midőn intézetünk rövid idő alatt a fejlettség, s ami legfőbb, a jóbirnév magasabb fokára emelkedett, az a bölcs igazgatás, a helyes berendezés és vezetés mellett, Önök ezakképes, s fáradatlanul szorgalmas nevelői s oktatói működéseinek is tulajdonítható. Midőn tehát az összes tanári testületet s ebben az újabban választott tanerőket, nevezetesen özv. Jakabházy Istvánná Bátki Mária úrnőt és Gőbel Ilona urhölgyet szivem mélyéből üdvözlöm s ez utóbbiakat működési terükre, az egyházkerület képviseletében hivatalosan beállítom, egyszersmind kérem a mélyen tisztelt tanári testület öszszes tagjait, hogy hivatalos állásukban, a nevelés és oktatás nagy fontosságú munkaterében, ezen tanévben az eddigihez hasonló buzgalmat s lankadást nemismerő munkásságot, egymás között közcélra munkáló egyetértést tanúsítani szíveskedjenek, hogy igy működésük eredménye a multbau tapasztaltakhoz hasonlóan örvendetesen meglepő, s intézetünk jóhirneve növekedő és a hasonló intézetekkeli nemes versenyben az elsők között legyen. Az Isten áldása, kegyelme és segedelme kisérje nehéz munkájukban ! Kedves Növendékek ! Nem pusztán a vezetés és ezen intézetben működő szakképes és sokak felett kitűnő tanerők, hanem az önök munkássága és szorgalmától s magaviseletétől is nagyon sok függ, hogy ezen a törvény minden kívánalmainak megfelelőleg berendezett nevelő és oktató intézet jóhirneve növekedjék és a nőnövelő intézetekkeli nemes versenyben az elsők között légyen. Az önök munkássága, szorgalma és magaviseletétől is nagyon sok függ, hogy ezen intézetben a nevelés és oktatásban a kitűzött cél elérve s a múlt évekhez hasonló szép eredmény legyen. Azért arra kérem önöket, igyekezzenek felhasználni a főt. egyházkekerület által ezen intézetben és az ebben működő tanerők által nyújtott kedvező alkalmat és módot, hogy értelmük és lelkűknek, a mai társadalmi élet kívánalmainak megfelelő vallásos erkölcsi és tudományos műveltséget megszerezhessék. Tekintsék ezen intézetet édes otthonuknak, az itt működő s önöket oktató és nevelő tanerőket és vezetőket édes szüleiknek, viseltessenek irántuk szeretettel, szelídséggel s engedelmességgel. Tekintsék egymást, mint tanulótársak, testvéreknek ; kik mindnyájan ugyanazon cél elérésére : a tudományos műveltség megszerzésére igyekeznek. Legyen önök között béke, egyetértés és testvéri szeretet, az Isten áldása és segedelme kisérje s fényes eredmény koronázza szives törekvéseiket! Orgona-avatás Noszlopon. 11)04. szeptember 11. Sokszor hangzik el hivatottak és nem hivatottak ajkairól a panasz : „Pusztulunk, veszünk.“ A statisztika kérlelhetetlen számja. sötét érzelmeakel töltik el a legjobbakat és feljajdul azok nyomán a reménytelen aggódás sóhaja. Ám az élet, maga a való, nem oly kietlen. Az az erő, mely századok dúló zivataraiban a tűz és vérkeresztséget diadalmasan kiállotta: meg van ma is és győzedelmeskedik az álműveltség által táplált hitetlenség felett. Az az erő, mely a lelkiismeret szabadságának zászlaját íeleme t karral a tömegek felett lobogtatá : él ma is, s azt a zászlót nem engedi porba esni le. Az az erő, mely a hit tisztán fénylő sugaraival, mint királyi pálcával uralkodék a szivek s elmék felett: trónusát birlalja ma is, Az élet, a való mutatja ezt. Ennek az erőnek megnyilatkozását látom egyházaink ama tényeibeu, melyek nyomán új templomok, iskolák emelkednek a régi romok felett. Ezt az erőt ismerem fel kiváltképen azon buzgóságban, mely a templom díszítését, urasztala vagy épen a nélkülözhető or-
