Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-24 / 4. szám

55

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

56

években s azután is a Dunántúlról, különösen Somogy megyéből a magyar nép elszegényedett része tömegesen költözött át a Szlavon-Horvát területre, hogy ott meg élhetését inkább biztosíthassa: részint olcsóbb földvásárlás, részint erdőmunkálás és irtásra való elszegődés utján. Amire bő alkalmat adtak az azon időben idejött franciák, kik nagy területű erdőséget vásárolván meg a pakraci uradalomtól, hogy azt kihasználhassák, az értelmesebb s munkásabb magyarokkal telepítették be területeiket, különösen Brekinszka környékén. Továbbá a magyar érzelmű gróf Jankovicsok Terezovácon, s kivált Daruvár vidékén, majd a rengeteg kiterjedésű daru vári uradalmat átvett szintén magyar érzelmű TiikÖryek, Biedermannok csakis magyar cselédeket s tiszteket fogadtak s fogadnak birtokaikra. A bevándorlás a felsorolt okok alapján, ha nem is oly tömegesen, de ma is folytonosan tart, úgy hogy a beköltözőitek száma évről-évre gyarapszik.

Beköltözvén új lakó helyökre, eltávozva az ős hazából, ahol felnevelkedtek mintegy már az édes anyai tejjel szíva be a nemzeti érzületet s nyelvet: itt részint a közvetlen nemzeti befolyást megszüntető távolság asszimiláló hatásával, részint az új nyelv elsajátításának gyakorlati szüksége részint azon psychologiai tény, mely szerint a lélek igen sokszor hajlandó feledni azt, amitől elesett s megszokni vágj épen megszeretni és eggyé lenni azzal, amihez mint újhoz az elvesztett régi helyett jutott: mindezen külső és belső okok erős próbára tették az őseredeti nemzeti érzületet s charaktert, amely próbában sokan lettek az új sphaera tagjaivá megváltozott érzülettel s nyelvvel elhagyván, elfeledvén a régit s a későbbi utódokból kitörölődött még a tudat is, hogy őseik eredete egészen más irányt mutat, a melytől külső és belső életük immár eltávozott. így vannak Boros-, Tóth-, Kovács-, Sándor-, Molnárok s többek, akik ezt sem értik : jó reggelt, jó estét s nem is szeretik azokat, akik azt megértik.

Nehéz próbának van itt alávetve a nemzeti érzés! S a próbában való megállásra kimutathatólag nagy befolyással van az egyház, a vallás,

Sehol sem bizonyosodott be oly eklatánsul, mint e téren, az a nagy igazság, hogy a vallás és egyház éltünk minden mozzanatára, még nemzeti érzületünk s nyelvünkhöz való ragaszkodás tekintetben is, mindennél nagyobb befolyást gyakorló universalis hatalom ; vagyis mint minden nemesebb érzületünk, úgy nemzeti érzésünk s nyelvünk is az egyház tápláló kebelén találja meg leghatályosabb fentartását s növekedését. Ha bármely tekintetben is az egyháznak befolyása hiányzik vagy éppen ellenkező irányt táplál, úgy ezt a bajt kellőképpen nem ellensúlyozhatja semmi más hatalom.

Innen magyarázható, hogy a bevándorlóit r. kath. atyafiak közül nagyon is sokan asszimilálódtak, mig a protestánsok majdnem kivétel nélkül megtartották belső és külső nemzeti tulajdonságaikat. Mert mig amazok az egyházban ellenkező iránnyal s más nyelvvel találkoztak, addig a protestánsok az elhagyott őshaza helyett egyházukban melegen tápláló kebelre találtak.

Nikince r. kath. lakossága convertálni volt kénytelen, hogy magyarságát megőrizze.

Számításba kell azonban venni azt is, hogy a reformátusoknál már korábbi neveltetésük is jobban kidomborította a magyar nemzeti vonást, mely magyar nemzeties nevelés egyházunkban az istenitisztelet központját, főtartalmát tevő nemzeti nyelvű igehirdetésben nyert kharakteristikus kifejezést.

így határozottabban kiképzett nemzeti érzülettel még a közvetlen egyházi és nemzeti i’áhatás nélkül is tovább ellenttudtak állaai új otthonukban az idegen asszimiláló befolyásnak.

Valóban hosszú ideig nélkülözték a horvát földre költözött magyar protestánsok az egyházat s később is csak gyengén felszerelt s igy kellő befolyást ki nem fejthető misszióban találhattak némi ápolást. Az 50-es években kezdődött első tömegesebb bevándorlás után mintegy 10 évig horvátországi magyar prot. egyházról szó sem volt. Ez időkben a b.-somogyi egyházmegyében szerveződött úgynevezett „papi kör“ az áttelepültekre csak annyiban fordíthatott figyelmet, hogy azokat gondozás végett meg-megkereste. E tekintetben különösen Veres Benő komlósoi lelkész fejtett ki buzgóságot.

Ámde ezen át-át látogató lelkipásztori gondozás nem lehetett több, mint az otthon köteles működések mellett mellékesen teljesített funkció, mint az egyházi életnek formális külső' kerete : igehirdetés, sákramentumok kiszolgáltatása; de más, a kicsinyekre is kiterjedő, a felekezeti s igy nemzeti érdekeknek is megfelelő részletesebb működés egyáltalában nem volt teljesíthető.

E hiányos állapoton segítendő, mintegy 65 évvel ezelőtt szerveztetett a legelső missziói állomás Brekinskán. Azonban tévedés volna hinni, hogy a 4—5 megye területét szolgáló ez egyetlen lelkészi állomással már kielégíttetett mindennemű szükséglet. Hiszen bel* terjesebb működést kifejtve, minden irányban eleget tenni ott sem kis feladat, hol a gondozásra bízott lelkek egy helyen vannak s mentek minden ellenáradattól. Minő feladat lehetett tehát ott, hol több mint 50 község egy, majd két lelkész gondozása alatt áll ? Hiszen a szórványoknak egyenkint 2—3-szori látogatása egy éven át kimondhatlan geographiai és egyéb külső nehézségekkel és kellemetlenségekkel volt összekötve. Bizony ily körülmények között eredményes miszszió nem lehetett. Oly hiányos állapotok voltak ezek, hogy az ezen időben felnőttek nemcsak az egyházi énekeket, vallást, magyar nyelvű írást, olvasást, de még az imákat sem tanulhatták meg, ugyannyira, hogyha a horvát földön nevelkedett mostani 30—35 éves egyénekből állana csupán egy templomi gyülekezet: a lelkésznek egyedül hagyatva kellene énekelni a gyülekezet tudatlan hallgatása mellett.

Szomorú állapotok, nagy területre kiterjedő sötétség, melyen alig-alig hatott át a gondozó központból kiterjesztett világosság, mely nem lehetett több, mint a fagyos sarki lakóknak derengő északi fénye, mely alatt nem nőhetett a keresztyéni értelmesség ma-