Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
Tizenötödik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1904. julius 3. A lap szellemi részét illető bTizleményeh a «zerkflnEtüséghez Kis József felelős szerkesztő ozirofre biilc) ericlők. #-----------------------------* Az egyház és iskola köréből. A ÉÉilli ei ref. egházkerölet hivatalos közlönye. öfle^Jeienlk minden vasarnap. Av. előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatiók Faragó János töniunkatárs cziinére li i i 13. eii cl ohc* Gyűlést megnyitó beszéd. Elmondotta Pápán, 1904. junius 28-án Hegedűs Sándor egyházkerületi Jőgondnok. Mint a rokonok, kik rég látták egymást, mikor viszont találkozunk, örömmel üdvözlik egymást és elmondják, bogy a mióta nem találkoztak, mi nevezetes történt velük, úgy én is, midőn szeretettel üdvözlöm a főt. egyházkerületi gyűlést, engedjék meg, hogy megemlékezzem egypár, időközben történt, minket érdeklő nevezetes eseményről. Kein részletes visszapillantást akarok, csak egypár főbb dolgot óhajtok felemlíteni. A múlt ősz végén az ágostaiakkal együtt működő vegyes bizottság az 1848: XX. t.-c.-ben lefektetett elvek és igények érvényesítése végett megkezdett munkájában jó előre haladt volt, midőn új kormány alakult. Keni akarok a politikába átmenni, mert azt e helyről kizártnak tartom, tehát csak mint egyszerű tényt említem fel, hogy az új kormány e munkálat alapján programmjába már felvette e fontos kérdés megoldását. Ismét csak tényképpen említem, hogy nemcsak folytonos jó indulatot tapasztalunk részéről, de egyúttal úgy 1 árjuk, hogy a szót a tett elég gyorsan követi nála, mert az előkészületek megvannak tanáraink, tanítóink anyagi helyzetének javítására és egyházunk méltányos, a jogegyenlőségnek megfelelőbb támogatására és elösmerésére. (Helyeslés.) Természetes, hogy nekünk is közre keli működnünk ebben és pedig úgy a hivatalosotok, mint a nem hivatalosoknak ; mert protestáns egyházunk minden tagja szóval, írásban tettben és tanácskozásban minden fórumon befolyhat annak sikeres megoldására. Igaz, a vegyes bizottság véleménye sok oldalú kritikában részesült. De igy van ez jól. Csak legyen a kritika objektiv és szakértő, bizonyára használni fog. Csak a reményeket és követeléseket ne vigyük a korlátokon túl; mert akkor megrontjuk a munkát és kockáztatjuk a sikert. (Igaz, úgy van!) És ez mindenkitől függ; úgy e gyűlés tagjaitól, mint az egyház minden tagjától, forgasson bár tollat, vegyen bár részt tanácskozásban, vagy érvényesítse meggyőződését magán körben. Kicsiny és nagy, Öreges ifjú, egyaránt munkása ennek. Ezért kell mindnyájunknak óvatosaknak és okosaknak lenni, mert túlzásokkal ép úgy lehet ártani, mint tétlenséggel. Kern akarom én ezzel a jogos kritika és egyéni szabad vélemény bárhol való nyilvánulásának egyetlen szavát se elfojtani. De midőn olyan áramlatokkal küzdünk és találkozunk, föld alatt és fold felett, a külföldön és nálunk, melyek akár a társadalmi bajokból eredő szenvedést használják fel; vagy amely akár bumanismusból, akár fanatismusból, akár gyűlölködésből működik, megrontja a felekezeti jogegyenlőséget és társadalmi felvilágosodást: visszalöki a haladást és arra használja fel a netalán részünkről jövő viszályt, vagy túlzásokat, melyek nincsenek tekintettel az erőre, mely felett rendelkezünk s az állam valódi érdekére, hogy sikertelenné tegyen minden jobb törekvést. (Helyeslés.) Erre okot mi ne szolgáltassunk, Önmérséklésse) , önkritikával, de szívós kitartással többre lehet menni, mint erőszakos, egyoldalú eljárással és türelmetlenséggel. Minthogy itt egyházunk vezérférfiait üdvözölhetem, e kerület súlya és befolyása, egyházunk java érdekében kérem, hogy a mértéket az eréllyel úgy egyesítsük, hogy semmilse kockáztassunk, semmit se provokáljunk, hogy annál sikeresebben célt érjünk. Én ilyenkor vagyok pessimistikus; olyankor hangoztatom az óvatosságot, mikor reményeink erősödnek, vágyaink nőnek ; mert nem szeretném, hogy mi maguuk csináljunk nehézményeket , vagy provokáljunk és ezzel csalódásba essünk. (Általános élénk helyeslés). A mai napirenden vau a zsinati tagok vá-27