Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
451 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 452 keresztül lépnek be a fal melletti sorba, úgy bogy a vőlegény és menyasszony közt az asztal belső sarka legyen. Lett most már olyan szorosság, hogy ez már maga is kész látványosság. Az elhelyezkedésnél néha megtörténik, hogy egyes feltűnni vágyó vendég beiparkodik a főhelyre, ilyenkor az ügyes násznagy addig tessékel utánna másokat, mig azon veszi észre magát az illető, hogy a kályha mellé jutott. Az ételeket már készítésük közben megtekintettük, azért hát most azok nak vőfély versektől kisért felhordását nem számlálom el. Maga az étkezés úgy kezdődik, hogy amint a vőfélyek és szakáesasszonyok megjelennek a leveses tálakkal, násznagy uram imádkozik egy rövidet, azután kiki esak magára gondol. Egy pár jó izü tréfa is fűszerezi az ételeket. A vőfélyt intik, hogy vigyázzon, ne öntse le őket. „Ne féljen bátyám uram, szól, magának már nem jönne ki a tokos tolla.“ Vagy „majd megérzi, akit már sütöget.“ Emez hirdeti, hogy „aki sok levest eszik, sokáig él“ s harmadszor is merít belőle. A paradicsom mártásnál rá szól valaki a vőfélyre : „Vigyázz, nem akarok ám ma a paradicsomban lenni.“ Ne féljen sógorom, soha se jut bele“ szól a válasz. Vacsora alatt a vőfélyek verselnek, a muzsika szól kedves közelben a zsúfolt szobában, az ajtó folyton nyitva van, hogy egy kis levegő is jöjjön be. Az ételek meglehetős időközökben kerülnek be egymás után, úgy hogy csak vagy három órai ülés után van vége a vacsorának. A násznagy adja meg az engedélyt a felállásra. Ekkor kiviszik az asztalokat, padokat, s kiki siet haza egy kissé a házához, de nem üres kézzel, mert a gyerek otthon azzal fogadja, hogy „édé mit hozott ?a A vőlegényt ezalatt egy verssel kiköszönti a vőfély az asztaltól, s elvezeti őt a fényesebb vendégekhez, s ott felkéri számára táncosnőül, a szerint amint jelen vannak, vagy a papnét, vagy a tanítónőt, vagy a jegyzőnét, s kezdetét veszi a tánc, a menyaszszony első táncosa rendszerint a falnjegyzője. Éjfélkor az új pár kilopódzik, s a vőfélyek és nyoszolyókkal valamelyik szomszédos házba mennek. Ott a nyoszolyóaszszony leveszi a menyasszony koszorúját, átadja az első vőfélynek, ki azt a kalapjára tűzi, a menyasszony fejére pedig felteszik a tekkedlit, amely csipkékből és szala gokból készült kis fejkötő és visszamenve kezdetét veszi a menyasszonytánc. Lakodalomban becsipni nagy szégyen, az illető egyént nagyon megrójják. Az új pár az első vasárnap elmegy a templomba. Ugyanezen vasárnapon van a kárlátó, vagyis azon ebéd, amelyen a menyasszony szülei a vőlegény szülőinek vendégei. A menyasszony t. i. még ha a közvetlen szomszédba került is, a kárlátó előtt szüléit meg nem látogatja. A második hét vasárnapján viszont a vőlegény szülői és új pár a kiadó násznaggyal együtt a menyasszony szüleinek vendégei, s ezt hívják nászebédnek. A nászebéd rekeszti be valósággal a menyegzőt. Azt bizonyára nem szükséges megjegyeznem, hogy az ily általánosító vonások, egy egész vármegye területén már imitt amott némi eltérést is megtűrnek. Családi életünk harmadik nagy eseménye a halálozás. Népünknek általános tulajdonsága, hogy orvoslásra épen nem szeret költeni, az orvostól nagyon sajnálja a pénzét, azért nem is fordul egy ideig orvoshoz,, hanem mondogatja, hogy „majd idejét állja a betegség.“ S ha valaki orvost vitet, akkor már azt mondják róla : „nagyon rosszul lehet, mert orvost hoztak neki.“ A legtöbb esetben akkor megy orvoshoz, amikor már papra van szükség. Vallásos érzületük bizonysága, hogy a felnőtt betegek csaknem mindegyike urvacsrával él betegágyában. Rossz szokása népünknek, bár részvétével menthető, hogy a beteget igen látogatják és a súlyos beteg szobája is, még ha regályos beteg is, zsúfolva van beteglátogatókkal. A halott mellett éjjel is fenn vannak és imádkoznak, ez a virrasztás, s szinte a temetés órájáig a halott körül tartózkodnak és imádkoznak. Csak a kisdedeket és a nagyon szegény embereket temetik puszta énekszóval, a legtöbbnél házi ima. is van. s a már ágendázott felett gyászbeszédet tartanak illőnek, a tanítót búcsúztató mondásra, igen gyakran még a gyászbeszéd mellé is felkérik. A temetésen, megjelenő egész közönség mély vallásossága tükröződik. vissza a figyelmes és meghatott arcokon, (Folyt, köv.) Kis Ernő. Ajegyes ljüzlgraÉnye^. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Személyi hír. Antal Gábor püspök úr a múlt héten az érettségi vizsgálatok alkalmából Pápán volt. — Értesítés. Somogyi Gyula úr, őrségi egyházmegyénk érdemes esperese, e hó 23-án elhagyta Pöstyént, ahol egészsége teljesen helyreállott. F. hó 26-ám már át is vette újra az esperesi hivatalt; azért az esperesi hivatalt érdeklő ügyek most már hozzá, Egyházas- Rádócra küldendők. — Lelkészválasztás. A jádi ev. ref. egyház hívei Seregély Dezső somogyhatvani lelkészt választották meg lelkipásztorukká. Gratulálunk ! — Új theologiai tanár. A budapesti ev. ref. theol. akadémián Petri Elek lemondása folytán megüresedett újtestamentomi exegetikai tanszékre Marton Lajos budapesti ev. ref. főgimn. tanárt választották meg. A szerencsés választáshoz gratulálunk ! — Főiskolai szenior a jövő iskolai esztendőben. Végh János negyedéves papnövendék lesz. — A szóbeli érettségi vizsgálat, melyre az írásbeli vizsgálat alapján 47 ifjú bocsáttatott f. hó 20 — 24 ik napjain volt. A vizsgálaton az egyházkerület nevében Antal Gábor püspök úr elnökölt, a közoktatási kormányt pedig dr. Bartlia Béla debreceni jogakadémiai igazgató képviselte. Jelesen érett lett 6 ifjú : Domonkos József, Kovács Dezső, Lengyel Kálmán, Rab István, Schlesinger József, Vajda Ernő; jól érett lett 10; egyszerűen érett lett 23; két hó múlva javító vizs
