Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-26 / 26. szám

449

DUNÁNTÚLI PKOTSTANS LAP.

450

(228.) éneiben szintén az eredeti va setét éjnek homálya“ fel van cserélve : a setét éj hús homálya, A 108. (262.) ■ének 7. és 8. versét kár volt meg nem hagyni eredeti alakjában, mert az isteni kegyelemből való hit általi megigazulásnak (ami pedig nekünk reformátusoknak egyik legfőbb hitcikkünk) oly szép kifejezését másutt aligha találjuk, az új énekversben pedig semmi esetre sem.

A nagyobb mértékben átdolgozott dicséretek közül az 1. (88,) ének 8. versét kár volt kihagyni. Alapos átdolgozás azonban a 15. ének alakítása az új lOO. énekben. Az eredeti a szereztetési idejéből magyarázható gyengesége mellett is szebb volt s méltán moudá róla egy bírálója (Szatmári József) azt, hogy „mai költőnek is di szére vá'nék, oly gazdag szép fordulatokban, drámai erőben s a természet busulásának s részvétének mesteri rajzolásában.“ Valóban mesteri muuka, mert oly szépen, felségesen s e mellett oly megható erővel festeni egy ünnep történetét s e mellett oly erős, mély vallásos hittel raj zolni a nagypénteki tárgyat még ma is nehéz volna még hivatott embernek is úgy, amint azt néhai jó böszörményi Nagy István száz és egynéhány esztendőkkel ezelőtt megtette. És nézzük e mellett az újat. Lapos, terjengős, az eredeti 7. versében oly szépen kifejezett busiakodás és bünbánat fájó érzése az ú)ban sehol nincs s másfelől a 8. versben levő, Jézus szenvedései által való megigazulásban vetett erős bit sem jut kifejezésre.

(Folyt, köv.)

Bocsob Lajos,

ref. lelkész.

Veszprém vármegye református köznépe.

A lakodalomban főkellék, hogy nagy szorosság legyen. Másfél annyi vendéget hívnak össze, mint a mennyi a szobába fér. De már átadom a szót teljesen az én tisztelt Szeness Imre bátyámnak és az o kedves családjának, akik a dolgok szép rendjét igy Írták le számomra ,

A meghívott házaktól a lakodalom előtt két nap pal a fiatalabb nők és leányok összemennek levestésztát készíteni, ludgégét pödörni, sok keli, sok tésztával szeretik a levest. Másnap a meghívott házak mindegyikétől visznek tejet, lisztet s akkor sütik a kalácsot, együtt van ekkor 20—25 asszony is, s ezeket étellel, borral és kávéval kell megvendégelni. E nap délutánján kezdődik az Öldöklés, mert minden meghívott háztól küldenek még egy tyúkot (rendesen a korosabbakból) és 10 — 15 tojást. így azután némelykor 30—40 tyuk is életét veszti. Ezeket azután azon egészen, de persze feltisztítva, belerakják az óriási kétfülü cserépfazekakba, marhahússal keverve, s főznek belőle olyan pompás levest, amilyenről városi embernek fogalma sem lehet, a szine is a sok tyuk bájától olyan, mint az olvasztott arany. Érdekes látvány egy lakodalmas konyha belseje. A nagy kemence tetején egész ölfa hasábokból rakott tűz, a körül a leveses és becsináltas fazekak. A tyúkoknak zuzzáját, lábait, a bennük talált lágy tojáso kát, a tarélyos fejeket külön főzik becsináltnak. s a baromfiak májából készítenek bele májgombócot. A kemence alját is fűtik a pecsenyék számára. Érdekes itt a tüztől kipirult asszonyok sürgölődése, most még az is piros lesz, akinek arcát sápadtra festette az üres bölcső. így készül a lakodalmi vendégség. D. e. 10 órakor már kezd gyülekezni a lakodalmi vendég. Jön a kérő násznagy. Készen vau a vőlegény is. Az örömapa átadja az esketési stólát a násznagynak, s kezdetét veszi az esküvői verselés a vőfély részéről, de mivelhogy ezek a mondókák csekély eltéréssel ugyanazok, amiket országszerte nyomtatásban vehet a nép a ponyváról, azokat elmellőzöm. A vers végeztével az egész sokaság, a szakáesnék, örömapa és örömanya kivételével, muzsikaszó mellett elindul a menyasszonyért. Búcsúzáékor a vőlegény is elszomorodik egy kiesit, csakhogy azt meglátni nem illik. A meuyasszouyos háznál a tornác előtt újra vőfély vers, azután bemennek a szobába. Kölcsönös üdvözlés után ünnepies hangulatban letelepülnek. A gazda borral, felesége kaláccsal kínálkozik, emezt elfogadják, amarra azt mondják, „majd azután, az esküvő után.“ A vőfélyek ekkor versben búcsúztatják el a menyasszonyt szüleitől, leány barátnőitől. Általános könnyezés és sirás támad, igy indul meg most a megnövekedett nászmenet az anyakönyvvezetőhöz. Harsog a réztrombita, sivít a klarinét, kurjongatnak a vőfélyek, nyargalnak előre a gyerekek, egy szóval pompásan megy minden. Az anyakönyvvezető már előre beirta őket, nem sokat várakoztatva, gyorsan végez. Ekkor mennek a templomba. Mig a násznagyok átadják a polg. anyakönyvvezető bizonyítványát a lelkészlakon, addig a nép bevonul a templomba, a muzsika kívül marad. Mig a pap a násznagyokkal beérkezik, eléneklik a 125-ik dicséret első versét. Az új pár, a vőfélyek és nyoszolyólányok kiáltanak az Ur asztalához, hol elhangzik, az új pár esküvése. Esküvő után mig a násznagyok a beiratást végzik, táncra perdül az ifjúság a templom mellett, s járják a csárdást, akármilyen sár legyen is mindaddig, mig a beiratás tart. Ekkor mind a menyasszonyos házhoz mennek, ott falatoznak, többen haza is néznek dolgaik után, de azért társaság együtt marad mintegy délután 5 óráig, akkor kisérik azután az új párt a vőlegényes vagyis az igazi lakodalmas házhoz, de a menyasszony szüleinek vendégei nem mennek velük, azok itt maradnak vendégségben. Az, hogy a menyasszony vagy vőlegény szüleinél fog-e lakni az új pár, mindig az illetők viszonyaitól függ, t. i. ahol rájuk nagyobb szükség van, ott szoktak letelepülni. Megérkezvén a vőlegényes házhoz, a kérő násznagy betessékeli a vendégeket az asztal mellé, elhelyezkedik mindenki, aki csak befér, s már azt hiszik, hogy több be se fér, mikor a vőfély „halljuk, halljuk“ kiáltások közt bevezeti az új párt és elmondja azok beköszöntését, ez még taláu a legköltőibb kezdetű vőfély vers és helyi vonatkozású e szavaival :

„A Balaton partján amidőn sétáltam, Páratlan gerlicét a nádasban láttam“, stb. stb., folytatása a ponyváról ismeretes lehet mindenki előtt. Erre azután helyet kell csinálni a vőlegénynek, menyasszonynak, nyoszolyólányoknak, s ezek mind a körülült asztalon