Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-19 / 25. szám
429 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 430 Iöd a 7 egyházi rendes, külön a pótképviselőkre; továbbá külön a 7 világi és külön a pdtképviselokre. Ez a módozat felel meg egyszersmind a gyülekezetek óhajainak is, mint a melyek megjelelik, kiket kívánnak rendes és kiket pótképviselőkül választani. Sőt amennyiben az idő rövidsége engedi, az volna legoélszerübb intézkedés, ha a póttagok választása a rendesek megválasztása után történnék, hogy a kikre a gyülekezetek mint póttagokra nem szavazhattak azért, mert rendesekül jelelték, később mint póttagokra szavazhassanak. Végül eldöntendő és szabályozandó az is, hogy azok közt, kik esetleg csak viszonylagos többséget nyernek, pedig több ily eset fordul elő, miképpen történjék a szükebb körű szavazás ? Mindenütt a kerek világon polgári úgy mint egyházi téren a gyakorlat az, hogy egy hely üresedése esetén a két legtöbb szavazatot nyert egyén közt történik a szükebb körű szavazás s ha több hely töltendő ily módon be, kétszer annyi jelölt közt, mint ahány hely betöltésre vár. Az általános többség a pótképviselőkre is alkalmazandó, bár erre nézve a törvény nem rendelkezik. Fel kell itt említenem, hogy az 1891. évi junius hó 1-én Székesfehérvárott tartott rendkivüli közgyűlés általában, viszonylagos többség utján való választást állapított meg, ellentétben az eht. 66. §. 3, bekezdésével. A törvényt azért hozzák, hogy azt egyesek úgy mint testületek szigorúan megtartsák. Az egyházkerület tehát nem volt jogosítva, általános helyett viszonylagos többség utján való választást elrendelni, bármily rövid is volt az idő, s ha ezen bizonyára észlelt törvénytelenséget a zsinat szóvá nem tette, csak azért eshetett meg, mivel a választás és igazolás módját az egyházkerületek maguk határozzák meg ; másrészt hozott határozat ellenére véletlenül meg volt az általános többség. Ajánlom szerény észrevételeimet a főtiszt, egyházkerület figyelmébe. y- y-Nyílt levél nt. Thúry Etele igazgató Úrhoz! NagytiBztelelü Uram ! Nagytisztelelüségednek levelemben tett ajánlatom s kérésemre e becses lap közelebbi számában adott válasza után megengedjen ha kijelentem, hogy szándékom megmásult, indokai tettem céltalan volta felől meggyőztek : ajánlatomat visszavonom. Beismerem, hogy az általam felajánlott „pályadíj nincs arányban a munkával.“ Én azonban úgy véltem, úgy gondoltam, hogy testületünkben valamelyes idealizmusnak is kell lenni s nem mindent csak a matériáért kell tenni, s azt hittem, hogy theologusaink gondolatvilága is igy van irányítva. Ha nem úgy van, igen sajnálom. Ámde én a szerény anyagi körülmények között élő, nagy családu, gyermekeket taníttató lelkész, aki e mellett két elhagyatott falumbeli kis árvát is tartok, nagyobb pályadíjat nem tűzhetek, rekvirálni pedig legátus koromban sem szoktam. Beismerem — utána nézve — azt is, hogy „a pályadíj nincs arányban a főiskolánkban szokásos pályadíjakkal.“ Én azonban theologusainknak e pályakérdéssel csak az önképzés irányát akartam mutatni s azt szerény tehetségem szerint honorálni is. Megvallom, hogy nem voltam tájékozva a felől, hogy theologiai akadémiánk ma már ott áll, hogy 3U korona pályadíj nincs arányban a színvonalával; nem hittem volna el nagytiszteletüségeden kivül másnak, hogy 30 korona ma már nem egy nagyobb komoly munkának, hanem esak egy imának, vagy esetleg halotti ovációnak a pályadíja. Ha igy van a dolog, pedig úgy kell lenni, mert hiszen arányszámra nagytiszteletüséged itt a nyilvánosság előtt is hivatkozik: akkor theologusaink érdekében kérve-kérem, öntse lelkűkbe, hogy majd az életben nem egy imára, vagy orációra; de ha elosaládoBodnak egy hónapi munkájukra sem jut önmagukra 30 korona ; Öntse lelkűkbe, hogy különösen a lelkészt pályán nem mindig csak azt kell tennünk, ami meg van fizetve s hogy különösen itt nincsen megfizetve munkánk ; öntse lelkűkbe, hogy sokkal több szép és lelkes munkát eredményezett a nemes ambíció , mint az arányszám. Nagytiszteletüségednek a német nyelv tanítását védő megjegyzéseire csak a mondó vagyok, hogy ha 10 theologus közül 1 megtanul németül a theologián úgy, hogy a tudományos világban német nyelv ismeretének hasznát veszi: akkor is 9-re elveszett az arra fordított idő. Ámde én még azt is kétségbe vonom, hogy 10 közül egy megtanul. A gazdaságtan tanítására nézve is fentartom véleményemet, mert magam is tapasztaltam s minden pap, aki hivatását felfogja és teljesíti, tapasztalja, hogy a gazdálkodás nem egyszer zavarja, sőt akadályozza kötelessége teljesítésében s nem egyszer csak hosszú idő alatt helyrehozható kellemetlenségeket okoz. Két urnák szolgálni nem lehet; ami hát gátolja az én papi munkámat, azt elkerülöm. A közegészségtan tanítását is — véleményem szerint — nem indokolja nagytiszteletüséged indoka. A theologián e tudománynak gyakorlatban levő tanítási rendszere sem nem jogosítja, sem nem képesíti a lelkészt a betegnél a segélynyújtásra. Én legalább, de úgy hiszem mások is — nem venném magamra a segélynyújtásból származó felelősséget. Szép az az universalis képzettség ; de az meg nagy igazság ám, hogy aki sokat akar markolni, rendesen keveset szorít. Kiváló tisztelettel vagyok Ballá Endee, ev. ref. lelkész. Gyűlési tudósítás. A pápai ev. reform, egyházmegyei tanítóegyesület f. évi közgyűlését május 31, napján tartotta meg. A gyűlésen jelen volt az egyházmegyebeli tanítók legnagyobb 25*
