Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

35 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 36 Mily szép, mily felemelő jelenleg első világi ve­zérünk, az egyetemes konvent elnöke br. Bánffy De­zsőnek, az erdélyi igazgatótanács ülésén, a reformáció emlékének megünneplését elrendelő gyűlésén mondott csak ezen nyilatkozata : „Még ezt is elrendelni és tör­vénnyel parancsolni kell! — úgy érzem, úgy gondolom, hogy ha én lelkipásztor volnék, hirdetném a hívek­nek az igét mind alkalmas, mind alkalmatlan időben egyaránt.“ Felemelő, nt. lelkészértekezlet! de egyszersmind leverő reánk, serkentő, buzdító, tettre lelkesítő, álom­ból felrázó, felébresztő nekünk ! Mert valóban, mintha világij eleseink túlszárnyalni felülhaladni akarnának, látszanának bennünket! Mintha mi lennénk a nyáj s ők, jeleseink a pásztorok, a vezé­rek ! Megfordítása, nt. értékezlet, a két elem. .. a két fél közötti viszonynak! A világi elem vallásos érzetének emelkedését, egyházához ragaszkodásának kifejeződését s ami visszamaradásunkat, tétovázó ingadozásunkat jelenti-e ez? vagy amikortól elmaradottságunkat, a ha­ladásra, a fokozottabb igények meg nem felelhetésün­­ket jelenti-e ez ? Nem keresem ! Nem kutatom ! Csak az az egy bizonyos, hogy örvendetes, fel" emelő tünet és jelenség ez s nekünk lelkészeknek tettre, alkotásokra, lelkesedésre buzdító ! Elmúltak azok az idők, nt. lelkész-értekezlet, amikor a prot. lelkésztől csak a katedrái teendőket várták és kívánták az em­berek ! Bár akkor is a lelkészi fegyelem, az egyházi fegyelmezés gyakorlása adott elegendő gondot s esz­közt a lelkipásztorok kezébe ! Ma már a lelkészi teen­dők gyakorlása, a cura pastorális, ahol lehet s hol nem lehetne ? . . a belmisszió gyakorlása, egész embert, teljes erőket, teljes tevékenységet követel és kíván ! Ne hunyjunk azért szemet, nt. lelkész-értekezlet, az idők kívánalmai, a megváltozott viszonyok követel­ményei előtt, teljesítsük kötelességünket, haladjunk lé­pést a korral, ismerjük fel annak követelményeit, sőt előzzük meg azokat a katedrában, az életben ragadjuk kezünkbe a tőlünk elvett zászlót, hogy mi legyünk a vezetők, ne pedig a vezetettek ; mi legyünk a pásztor, nem pedig a nyáj s mindkét fél teljesítse a maga kö­telességét, nemes versenyre kelve, mozdítsa elő szere­tett hazánk, édes felekezetűnk jólétét, fejlődését. Midőn ily irányú munkálkodásunkat mindnyájunk nagyrabecsült jóindulatába ajánlanám és gyengeségeim iránt szives elnézésüket kérném, mai értekezletünkre Isten áldását kérve, azt ezennel megnyitottnak nyil­vánítom. Patay Károly. A pápai nyomdászat XVI. és XVII. századi emlékei a főiskola könyvtárában. A pápai reformátusok történetében igen szép em­lék marad mindenkor az, hogy a pápai ev. ref. egyház és a főiskola 1531. évi keletkezését rövid időn, 1577- ben már az első könyvnyomda felállítása követte. A ref. egyház és iskola maga után vonta a könyvnyomda felállítását. Főiskolánk könyvtárában csak 3 mű található e régi századokból; de igy is becses emlékeink azok, mert hiszen csak hét művet tud felmutatni a hazai könyvé­­szet is ezen első századokból, mint pápai nyomtatványt, a többit megsemmisítette a nagy időbeli távolság, a török hódoltság, a protestánsok üldöztetése és más kedvezőtlen viszonyok. Azonban főiskoláink könyvtá­rában található 3 mű sokat elmond nekünk a pápai könyvnyomtatás régi történetéből, csak vegyük őket vizsgálatunk alá ! A három mű közül a legrégebbi 1577-ből szár­mazik, s ez Huszár Dávidnak Heidelhergi Kátéja. Címe : Az Keresztyen Hitről Való Tudománnak Reovid Kerdesekben foglaltatott Sommaiai, mellyet egesz esz­­esztendő áltál minden Ur napiara rendszernnt magan való részekben rendeolteunc, Ugyanezzeneo az végen mingyarton imádkozó keonyvetis nyomtattunc. Psal. -114. Közel vagyon az Ur azokhoz a kic ötét igaz hit­ből segitsegöl hijac. Pápán nyomtatott. 1577. 8 r. A— Z ívek, lapszámozva nincs. Terjedelme 23 ív, illetve 184 levél. A főiskolánk könyvtárában található példányból ugyan hiányzik az A ív, amelyen a címlap és előszó foglalt helyet, továbbá az M és N ívek. A keszthelyi Festetich könyvtárban található egyetlen ép példányról közli Szabó Károly a könyv fenntírt cimét. . A K ív 6-ik levelén ez olvasható: Vége vagyon. Czao az eggy eoreoc Istenneo legyen dicseret es dicsőség. Papán nyomtatott, Beoit elseo hónak 13 napian Anno M.D.LXXVII. A könyv címében is említett imádságos könyv a következő lapon kezdődik ilyen címmel: Egynéhány Keresztyéni Imadsagoc, mellyek keozeol nemelyickel akar kijs magan való imádkozásban keonyeoreoghet az Ur Is­­tennec, nemellyickel kedig a keozeonseges szent gyüleke­zetben éleunc. Szent Mathenal XXVI reszeben. Vigyaz­­zatoo es imadkozzatoc hogy a kesertetbe ne mennyetec. Ez a kis vaskos nyolcadrét alakú könyv tehát a pápai könyvnyomtatásnak legrégibb terméke. A könyv leg­végén még „Az Hív Olvasoknac“ utószó is van, amely­ben a szerző a rágalmazókról írván, igy szól: „a kik azért nem ilyenec, azoc io névén vészié é kis munkát, mely után Istenek segítségéből hamar íidön mástis bo­­czatunc ki.“ Ez a mű a főiskolai könyvtár L csoport­jában található fel. Meg is jelentek még ugyanezen évben a pápai nyomdából a hercegszőllősi zsinat törvényei magyar nyelven, a mely művet a kiadó lelkész Huszár Dávid a törvényeket magyarra fordító Siklósi Miklósnak ajánl e szavakban: Nicolao Siklosio, Amico ac fratri dilecto, David Huszar Pannonius. Ezen munkáról azonban csak ennyit mondunk, az eredeti latin és magyar szövegű kiadás a Nemz. Mus. és csupán a magy. kiadás pedig a debreceni ev. ref. főisk. könyvtárában megtekinthető. Ezek alapján megállapíthatjuk azt, hogy a XVI-

Next

/
Oldalképek
Tartalom