Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

37 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 38 században már volt könyvnyomda Pápán, s hozzáad­hatjuk még, hogy ez a könyvnyomda Huszár Dávid pápai ref. lelkész tulajdona volt, ki erre vonatkozólag ezen utóbbi műve ajánló levelében önmaga ezt mondja : „Articulos istos dignos putavi nostro subjacere prelo „Célszerűnek tartottam amaz articulusokat nyomdám­ban kinyomatni.“ Második becses emlékét a főiskolai könyvtárnak e régi korból, a Komjáthi Kánonok 1625. első kiadása képezi, Ez a mű ebből az évből csak latin nyelven ta­lálható, cime : Canones Ecclesiastioi íd quinque Clas­ses distribute Quibus Ecclesiae Helveticam Confessio­­uem complexae, in Comitatibus Mosonien. Posonien. Comaromien. Nitrien. Barsien. Honten, et Nógrádién, et finitimis Praesidiis, s Superioribus reguntur. Editi Com­­muni suffragio Ministrorum Dei in Synodo Comiathina congregatorum Anno 1623, die 23 Septembris. Papae Typis Matthaei Bernhardi, Anno M.DC.XXV. Salutis. 4°. A.— M ív = 48 számozatlan levél. A közlött cimből tudjuk meg, hogy a pápai nyomda tulajdonosa ekkor már Bernárd Máté volt, ki­nek nevével az előző években Új-Szigeten, vagyis a mai Sárváron találkozunk mint nyomdatulajdonossal. Onnan tehát városunkba, Pápára költözött át. Bernárd Mátét, a pápai könyvnyomda ezen újabb tulajdonosát jó módú nemes embernek mondja Ráth Kár. a Győri Tört. és Rég. Füzetek 1865. évi számaiban. Szepes­­várallyai előnevét is használta későbbi nyomtatványain. Most említett kiadványa a főiskolai könyvtár M cso­portjában található fel. Ugyancsak Bemard Máté betűivel jelent meg a pápai főiskolai könyvtár harmadik régi pápai nyom­tatványa, amely Samarjai János szuperintendensnek a ha­zai két protestáns egyház egyesülését célzó magyar nyelvű munkáját tartalmazza és ha valaha valaki megirja az e célra tett kísérleteket, ez lesz első mű, amelyet fel kell említenie. Cime a következő: „Magyar Harmonia, Az Az, Augustana es az Helvetica Confessio Articulus­­sinak egyező Értelme. Mellyet Samaraeus János Supe­­rintendens illyen ockal rendeolt eosszve: hogy az Articu­­lusokban Fundainentomos ellenkeozés nem lévén : az két Confessiót keoveteo Atyafiakis az szeretet által eggyes­­sec legyenek. Ez mellé Paraeus Dávid D. Irenicumjá­­ból XVIII. rágalmas Artieulusokra való feleletec es az egyességre két féle indito okoo adattanac. Psal. 120. V. 7. Én az békességet szeretem : De mikor én szólok, eok az viadalhoz keszeulnec. Nyomtattatott Pápán, Szepes-Varallyai Bemard Háthó által, 1628. Észt. 4-rét, 16 számozatlan és 274 számozott lap. Ez a mű az ország több nagy könyvtárában található, a pápai főiskolai könyvtárban is két példányban meg van s úgy az L csoportban , mint a többszörös példá­nyok II. csoportjában is feltalálható. E művön már azon újítással találkozunk, hogy a könyv lapjai szá­mozva vannak,^ ami úgy látszik, ezen korban vált ál­talános szokássá. A cimlap után ajánlás, azután mutató­tábla következik 8 sztl. levélen. A könyv ajánlva van : „A Nemes és Nemzetes Szegedi Gáspár Uramnak ked­ves Hazas-társánao“ stb. Écsi Orsolyának. Még ugyanazou Bemard Máté pápai nyomdájából naptárak kerültek ki az 1628 és 1629-ik évekre, to­vábbá egy névtelen szerzőtől, de valószinüleg Pathai Istvántól eredő mű, melynek cime a következő : „Amaz két fejű és tiz szarvú fene bestián ülő, bársouynyal s drágakövekkel felruháztatott parázna Babilonnak stb. mezételenségének tüköré,“ mindezek azonban csak ha­zánk más-más könyvtáraiban találhatók fel s a főiskola könyvtárából, hol legillőbb helyük volna, mindeddig hiányoznak. Megdönthetetlen bizonyítékaink vannak továbbá arra, hogy 1624-ben Siderius Jánostól egy Catechismus és ugyanezen évben Kanizsai Pálfi Jánostól „Arany Temjénező“ cimmel egy imakönyv s végül egy 1625-re szóló naptár is jelent még meg a pápai nyomdában, amely művek megjelenését Eötvös Lajos a Századok 1868 —1869. évi füzeteiben kétségtelenül bebizonyította, e munkák azonban teljesen elvesztek, az ország egyet­len könyvtárában sem talált rájuk Szabó Károly. És igy összesen tiz munka az, amiről a pápai könyvnyomda XVI és XVII századbeli idejéből szól­hatunk s ezek közül háromnak csak kétségbevonhatlan emléke maradt fenn; négyet pedig Szabó Károly kuta­tott fel különböző könyvtáraiban ; hármat meg a pá­pai főiskolai könyvtár őriz. Ezek a főiskola könyvtárában is meglevő művek bizonyságot tesznek a pápai könyvnyomdának a XVI. században és XVII. század első felében fennállásáról. Ezután pedig másfél évszázadon át, egészen 1788-ig, sehol semmiféle pápai nyomtatvány nem található s igy kimondhatjuk, hogy a ref. egyház és a főiskola törté­netének második korszaka alatt, vagyis amely idő a fő­iskola és az egyház üldöztetésének korát foglalja magá­ban, ezen szomorú állapot természetes következménye­­képen egy könyvnyomnatulajdonos se kívánt megtele pülni városunkban. De nemcsak nyomtatványunk nincs ez időből, hanem teljesen nyoma vesz úgy Huszár Dá­vid lelkész legelső, mint Bemard Máté utóbbi könyv­nyomdájának, sehol egy betű az egész városban e régi könyvnyomdák eszközei közül nem található. Bizonyo­san a tulajdonos látván a veszedelmet, mindenét össze­szedte és városunkból biztosabb helyre költözött. A pápai könyvnyomdászat emlékei tovább is nyomon követik a ref. egyház és iskola történetét. II. József uralkodásával nyílik meg a pápai református egyház és főiskolánk történetének harmadik, kedvezőbb korszaka s csakhamar megjelenik Pápán, mint első fecske a tavasz hírére, 1788-ban, Horváth Ádámnak ily cimü munkája: „A Lélek Halhatatlansága felől való gondolatok, amint azokat édes atyja halálakor szomorú szívvel rendbeszedhette Horváth Ádám. Pápán nyo­mattatok Streibig József betűivel. 1788-ik esztendőben. 4-rét 32 1. A főiskola könyvtára még eddig ezzel sem rendelkezik, a Nemz. Muz. könyvtárában megtekinthető. S e munka megjelenése után ismét csend, ismét némaság Pápán, Streibig József jó hirü nyomdájával Győrbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom