Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
417 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 418 ságát. Legkedvezőbb a Mezőföld, itt mint Vae Gereben írja: „néhanapján a buzakalászt úgy kell megtámasztani, mint a szilvafát“. Már a Bakony északi oldalán «lterülő kis alföld mögötte marad ugyan a Mezőföldnek, azonban termékenysége tekintetében panaszra ok itt sem lehet, de sőt még a Bakony gerincén és annak rengetegében eső egyházaink is, mint Szentgál, Ajka, Vámos, Csetény , Dudar, Sz.-Kir. Szabadi, Padrag Bakony-Magyar Szt.-Király stb. stb. mind-mind földművelő népből állanak, mert a gabonafélék, a népünktől lakott helyeken mindenhol megjutalmazzák a szántóvető fáradságát. Néhol igaz, hogy kissé vékonyabban, máshol meg csakúgy csattog az ekevas az útjába kerülő kövektől, hanem azért ott is a mezei gazdálkodás képezi népünk főfoglalkozását s csaknem gyedüli keresetforrását. Adjuk hozzá még földünk termékenységéhez népünk fáradt)atlan munkásságát és példányszerü takarékosságát, s akkor megértjük, hogy népünk aránylag csekély földbirtokából miképen tudja fenntartani magát és családját. Mert hogy annyagi helyzetét némileg megvilágítsuk, fel kell említenünk, hogy nálunk a 30 — 40 holdas falusi gazdát már jó módúnak tartják, pedig hol állanak ezek pl. Szabadkának 100 meg 1000 holdas jó módú gazdáitól. Kevés lévén a földje népünknek, minden igyekezetét földbirtok szerzésére fordítaná, de hiába. Ezért megy ki Amerikába a munkabíró része, hogy pénzt szerezhessen, ha majd haza kerül, a drága föld megvételére. Nem is a föld terméketlenségében, nem is népünk szorgalmában, vagy talán nem elegendő takarékosságában van azon ok, ami miatt köznépünkből jelentékeny az Amerikába kivándorló, hanem abban, hogy Veszprém vármegyének 640,000 holonyi mi vélhető földjéből csaknem a fele holt birtok vagy nagybirtokosok kezén van. 3 kath. püspök, 3 apátság, továbbá a rátóti prépostság a vallástanulmányi alap és még a kloszterneuburgi apátság nagy birtokán kívül mintegy 20 mágnás birtokai vannak Veszprém vármegyében. Ilyen birtokviszonyok közt népünk alig vagyonosodhatik, ami föld kezére jut, azt igyekszik teljesen kihasználni. Igaz, hogy azután annak megfelelően gondozza, munkálja is. Kihasználatlanul sok helyütt még a barázdákat, a kerti ágyak közt levő utakat se hagyják. Magukat ezen utakat is csak lépése hosszában tiporja ki a takarékos gazda, s akkor is egy-egy lábnyom után már ültet valamit az útra, de sőt nem is egyfélét, hanem a korábban érő növénynek alatta növekszik a későbben érő növény. Ily rendkívül körültekintő, okos gazdálkodással sikerül osak azután egyik másiknak valamit félre is tenni a föld jövedelméből, s azt a takarékpénztárban kamatoztatni addig, mig egy darabka föld lenne valahol megszerezhető. Az már általános szokása népünknek, hogy háztartása mindennapi kiadásainak ki kell futnia vagy a tejpénzből, vagy a kerti vetemények el adásából, a baromfiak és a tojás árából, a gabona ára osak nagyobb kiadásainak, adóknak, gazdasági szereknek beszerzésére szlgál. A mezei gazdálkodáson és kertészeten kívül jövedelmi forrását képezi népünknek még a szőlőművelés. Csak pár évig voltak a Balaton mellett kukoricaföldek a filloxerától kipusztított hegyoldalok, s azután Isten nevében, a magyar állam segítségével, újra kezdték a szőlőművelést, s ma már viruló amerikai új szőlők fejlenek termővé a régiek helyén. Csak épen a gyümölcstermeléssel nem barátkozik meg a mi népünk. Csakis házi kertjében, szőlője aljában termeszt néhány gyümölcsfát, leginkább szilva, meggy és barackfát, de bogy ezek terméséből pénzeljen, azt kevesen érik el, s maguk is mondják, hogy a gyümölcsfák esakis a gyerekek kedvéért tartogatják. Es e tekintetben az erdőkoszoruzta Bakony se képez kivételt, talán a nálunk oly gyakori késői fagyok vették el népünk kedvét a gyümölcstermesztéstől. Mint a földművelés járuléka, az állattenyésztés még népünk kedvelt foglalkozása. Valamennyien fáradhatlan vásározók. A férfiak a lovak és szarvasmarhák adásvevésével, asszonyaik a baromfiak eladásával űznek jelentékeny kereskedést. Nagy tapasztalata lévén népünknek állatai kiismerésében, eléggé bátran belebocsátkozik a vásárlásba. Egyik szomszédos községünk pedig, az ős magyar eredetű református Adás-Tevel, hizott sertéseinek Bécsbe szállításával üz jelentékeny kereskedést. Állataival való kereskedése sokkal inkább kezére áll népünknek, mint az ipar. Itt vannak a Bakony rengeteg erdőségei, hanem azért nagyon szegény embernek kell már annak lennie, aki népünk közül faiparral keresi kenyerét. Pedig körülötte a sok német telepítvény lakossága mind űzi a faipart, kapanyéltől kezdve a szekerek gyártásáig a gazdasági faipar minden ágát miveli, de népünk mint a Bakony ősi földművelő lakosai, ezt a keresetforrást azoknak a osak mintegy 200 éve telepített német falvak lakosainak engedi, a kiknek már föld a Bakonyból csak alig jutott. Csak kevesen, köztük főképen Dudar ref. lakói képeznek számbaveendő kivételt, akik évenként kora tavasszal 50—60000 drb nyirfaseprüt szállítanak az alföldre és ugyanezen faluban református népünk szénégetéssel is foglalkozik, hetenként 120—130 métermázsa faszenet visznek szót Győr, Veszprém és Komárom megyékbe, s ugyanitt népünk járomkészítéssel is foglalkozik, s azzal is kereskedik. És mindamellett, hogy e szerint itt ők a bakonyi németek foglalkozását űzik, nem kell félteni a magyarságát ezeknek a tatár eredetű jó dudariaknak, a kiket már Jókai Mór is figyelmére méltatott egyik regényében, mint a Szentgáliakat Eötvös Károly, a mezőfóldieket Vas Gereben tolla örökítette meg a magyar irodalomban. A mezei gazdálkodás lévén népünk főfoglalkozása, azt találjuk, hogy ezen foglalkozás szabta meg építkezése módját. Házát nemcsak magának, hanem barmai s gazdasági szerei elhelyezésére való tekintettel építi. A lakóház középpontját a konyha képezi, ebből nyilik az első és hátulsó szoba. A lakóház végében áll a kamara, azután következik külön tűzfallal a gazdasági épület, a melyben a kocsiszín vagy pajta és az istálló találnak helyet. Az apróbb jószágok (disznók és tyúkok) helyéül rendesen az udvar átellenes oldala szolgál, hogy ezek
