Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
383 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 384 csakugyan szándékoznak-e ág. hitv. ev. templomot építeni vagy pedig ez se igaz ? Neki, mint makói lakosnak ezt legjobban kell tudnia és levelében vártam, hogy jelezni fogja tévedésem ezen okát. Annyi azonban bizonyos, hogy ha osakugyan ág. hitv. ev. * templomra gyűjtöttek is, azon emberek igen jezsuitás : „cél szentesíti az eszközöket“ elvű kéregetők voltak. Szolgáljon ezen beismerő válaszom elégtételül a makói ev. ref. egyháznak és figyelmeztetésül áldozatkész híveinknek, hogy a korrupció már az egyházi gyűjtés terén is felütötte fejét! VÁGMELLÉKI. Szabó Lajos f 1838—1904. Ismét kevesebb a száma eggyel azoknak, akik a haza, a vallás szent ügyeiért sokat tettek, áldásos munkát végeztek. Ismét kevesebb a száma eggyel azoknak, akik nekünk oly kedvesek voltak, akik puritán jellemről és gondolkodásról, törhetetlen akarat-erőről és nemes lólekről tettek tanúbizonyságot. „Hullnak-hullnak egyre hullnak, Színe java a magyarnak. Itt is egy név, ott is egy név, Mennyit elvisz mindenik év.“ A költővel elsírhatjuk ma mi is e sorokat Szabó Lajos sirja felett. Kikönyezhetjtik magunkat ama frissen felhantolt sir felett, mely egy szerető édes apát, a tanügynek kitűnő munkását, a hithfí kálvinistát, a barsi ev. ref. egyházmegye világi főjegyző drága hamvait takarja maga alatt. Nézünk, nézelődünk ! Hol találjuk fel őtet ama sokféle munkakörben, melyet ő legutolsó percekig pedáns pontossággal úgy töltött be, hogy soha életében semmi gáncs nem érhette érte; de igenis kivívta szeretőiét mindig mindazoknak, kik vele érintkeztek, kik őt ösmertók. Nézünk, nézelődünk ! Hol találjuk fel a kedves modorú úri embert, ki lekötelező nyájasságával, udvariasságával mindenkit megnyert magának. Nem találjuk őt többé! Elment atyáihoz oda, honnan nincsen többé visszatérés, legalább nem erre a nyomorult földre, s nem ennek szenvedései közé s nem ezzel a gyarló testtel. De hát végképpen el kellett volna őt veszítnünk ? Nem ; ne engedd jó Istenünk ! Ne távozzék végképpen tőlünk e szép lélek, hanem oselekedd a Te Szentlelkeddel, hogy ez a lélek is, miként a pünkösdi Szentlélek serkentsen újéletre minél több lelket, buzdítson sokakat a haza, tanügy és egyház iránti szeretetre. Hogy teremjenek sokan sok olyan nemes gyümölcsöt, minőt a Te fiad, ki már fel ment hozzád, hogy sáfárkodásáról számot tegyen előtted az egekben! * * * Szabó Lajos, volt lévai állami tanítóképző intézet igazgató tanára, a lévai ev. ref. egyház hosszú időn át főgondnoka; a barsi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája, kérőbb haláláig főjegyzője vármegyei bizottsági tag, több számottevő hivatali osztálynak vezetője, tanácsosa, igazgatóságrtag stb. stb. Született 1838. szept. 16-én Puszta- Szentkereszten, Barsvármegyében. Szülei jómódú, vallásos népek voltak, s őt is vallásosságban nevelték. Kálvinista papok befolyása alatt nőt fel, azoknak hatása meg is látszik egész életén. S/.ereti vallását, törhetetlenül ragaszkodik annak minden tanításához. A szülőktől nyert vallásos örökséget a pápai főiskola fejleszti tovább. Itt tanul 1847 — 1855-ig Itt látjuk őt,, mint I. és II. éves theologus diákot is. Mennyi élvezetet szerzett neki és családjának „legátus kori“ élményeinek fel fel elevenítése ! Magam is élvezettel hallgattam a sok érdekes és tanulságos elbeszélést a kedves úri ember ajkairól. Tanulmányait Kecskeméten végzi be, hol szenior lett. A szorgalmas fiatal embert nemsokára a csurgói iskola tünteti ki bizalmával. Tanári katedrát nyert a nevezett helyen és itt 10 évig dolgozott. Nemes munkásságának, becsületességének és rengszeretetének hire messzebb is elterjedt. S egyszer csak arra virradt föl a. csurgói fiatal tanár, hogy az éppen abban az időbam megnyílt lévai állami tanítókópezde igazgatótanárjának hivatott el. Bizonyára rá szolgált e kitüntetésre. Mutatta az ő későbbi szereplése is, melyről hivatott társai, az intézet jelenlegi igazgatója, szép szavakban emlékeztek meg és tették le a kegyelet, a hála és megemlékezés koszorúját a megboldogult sírjára. Nem csak az iskolában végezte ő kitünően feladatát; de kedvelt alakja lett hamar a lévai társadalomnak, egyháznak és megyének. Egymásután érték a kitüntetések. A nép bizalmával, szeretetével, az egyletek, társaságok tisztséggel honorálták az ő buzgalmát, becsületességét. A lévai ref. egyház sokáig fogja emlegetni vallásos és áldozatkész főgondnokát. A barsi egyházmegye tanácsbiráját és főjegyzőjét igen szerette benne, ki hithű, öntudatos kálvinistaságának oly sokszor adta fényes jelét. 1900-ig dolgozott fáradhatatlanul. Ekkor letette terhének felét. Nyugalomba vonult, hogy élvezze munkájának gyümölcsét. A halál angyala már ekkor jelentette egy hirtelen jött betegségben, hogy Szabó Lajos nem sokáig munkálkodhat e sártekén. Az előhírnök tényleg nem is szabott hosszú időt.. A különben mértékletes életű ember, ha nem is gyengélkedett folytonosan, de az utolsó csapás hatása alatt többé nem fel, de lefelé szállt folytonosan. Az erős, hatalmas testalkatú ember megtört; szellemi erői is vesztettek rugékonyságokból. És egyszerre csak elborúlt az ég felette. A sötét felhőből váratlanul villám csapott alá. Szabó Lajos nem volt többé. Nem is dörgött a haragos ég, mely villámot szórt alá kioltani a nemes életet; nem is sejtette semmi, de semmi jel, mely a vég közelettét hirdette volna: egyszerre, pillanat alatt jött a katasztrófa, mely kioltotta az élet tü~ zét. Családja iránt való gondoskodó szeretet volt utolsó vonása, melyet drága kincs gyanánt őrzött levelében,
