Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
38! DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 382 Sándort, a protestáns irodalmi társaság elnökét, a dunántúli egyházkerület főgondnokát tiszteleti taggá választották. Sinka Sándor alelnök bejelentette lemondását, melyet azonban a közgyűlés nem fogadott el, hanem bizalmat szavazott neki. Azután a középponti igazgatóságot fölhívták, hogy az iskolai adattár kiadása érdekében tegyen előkészületet s készítsen tervezetet. Végül Fogarassi Albert nagyenyedi főgimnázíumi tanár tartott érdekes és tanulságos fölolvasást a gimnáziumról és az életről. Az értekezés alapgondolata az volt, hogy az életet vezető két irány közül a gimnázium az ideális irány szolgálatában áll, ez irány főtápláléka első helyen a nemzeti nyelv és tárgyak, mellettük az ó-klasszikus nyelvek. Az ideális irányt a két első osztályban csak a nemzeti tárgyak táplálják, a latin csak a Ill-ban kezdődjék. A görögpótló, mint amely célját nem valósítja meg, törlendő, helyette a görög visszaállítandó régi helyére, sőt a szóbeli érettségi tárgyai közé is beiktatandó. A közgyűlés az értekezőnek — Benka Imre és dr. Imre Sándor felszólalásai után — köszönetét szavazott munkálatáért, mely mintegy adalék a bekövetkező középiskolai reformhoz. Miután még az elnöknek megbízást adtak, hogy az országos tanáregyleti gyűlésen a testvéregylet ama figyelmét, hogy illusztris elnökével képviseltette magát, megfelelően viszonozza, a közgyűlést Dóczi elnök, a pápai kollégium lelkes aposztrofálásával s a tanúsított vendéglátásért hálás köszönettel berekesztette. A tagok legnagyobb része déli 1l1l,2-kor a konviktuson felszolgált villásreggelire gyűlt össze, melyet pompás hangulatban elköltvén, gyalog mentek ki az állomásra, hogy az 1 óra 10 perckor induló különvonaton a balatoni kirándulásra induljauak. Útközben, meg itt tartózkodásuk alatt is nem győzték dicsérni a pápaiaknak velük szemben tanúsított, mindenre kiterjedő előzékeny figyelmét s az élvezett magyaros vendégszeretetet. A balatoni kirándulás. Örökké feledhetetlen marad a pápai tanárgyülés résztvevőire a tanárgyülés záradéka, a balatoni kirándulás. Nemcsak a természeti szépségek, a testi jók, mikbeu részük volt ez úton, de a testvéries barátság megnyilatkozásának szép jelenetei teszik feledhetetlenné számukra s arra a 30 főből álló társaságra, mely kiséretükbeu körülutazta szép honi tengerünket, a Balatont. A külön vonat, melynek 125 utasát a tapolczai állomáson Borger Manó borkereskedő, a pápai főgimnázium volt növendéke, vendégelte meg kitűnő zalai borokkal, este fél 7 órakor érkezeti megKeszthelyre. Az állomáson a Himnusz eléneklésével fogadta őket a keszthelyi r. katb. főgimnázium ifjúsága, melynek élén Dr. Burány Gergely, főgimn. igazgató szives Isten-hozottal fogadta a társaságot. A Szózat hangjai mellett vonultak be a városba, hogy a város nevezetességeinek megtekintése után a Hullám szállodában rendezett vacsorára gyűljenek egybe, hol a keszthelyiek részéről dr. Burány Gergely igazgató és dr. Schwarcz Zsigmond ügyvéd a kirándulók részéről Dóczi Imre, Nagy Zsigmond, bogarast Albert, dr. Antal Géza, Radácsy György mondtak hazafias szellemű tósztokat. Gyönyörű szép időben szállt másnap a társaság a Baross hajóra, melynek födélzetéről élvezettel szemlélték a Balaton fölséges pompáját. A parton, melyet itt-ott érintettek, lelkes éljenzés hangzott feléjük, a lakosság s a tanítóik vezetése mellett megjelent tanuló ifjúság ajkáról. Az első kiszállás Badacsonyban volt, itt megtekintették Kisfaludy Sándor hajlékát s rózsákat vittek emlékül Szegedy Róza kertjéből. Midőn Tihany mellett haladt el a hajó, Csokonai örökszép dalát énekelték el s lelkes hangulatban értek Balatonfüredre, hol Lingl Valérián bencés tanár, fürdő igazgató fogadta őket s kalauzolta végig a legrégibb balatoni fürdőn. Gyönyörű fogadtatás várt a kirándulókra a végponton Almásiban, derék balatoni kalauzuk: dr. Óoáry Ferencz, orsz. képviselő székhelyén. Joó Imre rk. lelkész, fürdő-igazg., Takács József, a veszprémi r. kath. főgimn. igazgatója s a gimnázium két tanára, Csonka Ferenccel élén a környék ref. lelkészi kara, sok veszprémi és almádi lakos várta s üdvözölte őket, Az esti banketten Joó Imre, Dóczi Imre, Gózon Gyula, Udvarhelyi Gyula a veszprémi felső keresk. iskola igazgatója, Benkó Imre, dr. Óváry Ferenc mondtak felköszöntöket ünnepelvén a tanári hivatást s az ország minden rendű és felekezetű lakosságát egybekötő hazafiasságot. Bankett után táncmulatság is volt, mely virágos hangulatban folyt le. Az egyesület vidéki tagjai, dr. Óoáry Ferenc, a balatoni kirándulás lelkes buzgalmu rendezőjének kíséretében, kinek áldozatkész előzékenysége valósággal elragadta őket s kinek nem győzték köszöuetüket kifejezni, Siófokra hajóztak át s onnan Budapesten át tértek meg otthonukba, mig a pápaiak másnap Veszprémbe kocsiztak s onnan Varsányon át tértek haza. A varsányi állomáson ebéd alatt a pápai kirándulók nevében dr. Csoknyay János ügyvéd mondott felköszöntőt dr. Antal Gézára, a balatoni kirándulás értelmi szerzőjére. Válasz Kovács István makói presb. jegyző urnák. Mielőtt K. J. presb. jegyző urnák e Lap szerkesztőjéhez oimzett levele megjelent, már értesültem szomszéd kartársaimtól fólrevezettetésem és tévedésemről. Önmagámnak is tartozom azzal, hogy ezt a nyilvánosság előtt beismerjem. Az április 16 án nálunk járt segélykérvényezők, mint utólagosan megtudtam, a makói ág. hitv. ev. templomra gyűjtöttek. Szombaton voltak nálunk; lelkészi elfoglaltatásom mellett beteg altanítónk helyett iskolába is átjártam tanítani. Elismerem, hogy községi jegyzőnk gyűjtési engedélyének elolvasása után nem vizsgáltam meg kellőleg könyvüket, de azt a leghatározottabban állítom, hogy a könyvet átadó ember kérdésemre azt válaszolta, hogy a makói ev. ref. templomra gyűjtenek. Lehet, hogy az ember tájékozatlanságból mondta, hogy „er, ref.“, lehet hogy félrevezetés céljából, de felszólalásomnak ez volt az alapja. Azt nem lehet tagadni, hogy szerfelett sűrűén jönnek és érkeznek kérvényezők és segélykérvények saját hitfeleinktől is. A tisztán református falvakat évenként kétszer is bejáratják ág. hitv. ev. test-1 véreink, már ez is elég ok lehet arra, hogy ezen Lap 18. számában felszólalásom megjelent. Szomszéd kartársam óvatosabb volt mint én, mert ő a gyűjtővel le akarta Íratni nevét személyazonosság igazolása céljából és ekkor vallotta be, hogy ő csak úgy vette át a könyvet, de nem az, akinek nevére a gyűjtő könyv ki lett adva. Ezek után igen szerettem volna, ha K. J. makói ev. ref. presb. jegyző úr levélben jelezte volna, hogy a makói ág. hitv. evangélikusok templomot szándékoznak építeni és ők járnak miniszteri engedéllyel gyűjteni. Mert ezek után abból, hogy ő azt irta levelében, hogy „engem a nálam járt két ember becsapott s e két csalónak szépen felültemu nem tudhatom, hogy Makón
