Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
Tizenötödik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1904. május 8. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A diMnti ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. .Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. JÓKAI MÓR. 1825—1901. Ismét nagy gyász borult a magyar hazára. Örök álomra hunyta szemét az a nagy ember, aki a múlt század szellemóriásai közt is elsőrendű csillag gyanánt ragyogott s aki csodás tehetségével fényt árasztott az egész nemzetre. Kimondhatatlan szolgálatot tett nemzetünknek azzal, hogy Petőfivel együtt hódolatra késztette Európa müveit népeit a magyar szellem kiválósága előtt. Ez a két óriás vívta ki számunkra az egyenjogúságot s az egyenlőség elismerését. Mert minden elenyészhetik e földön, de a lángész nagy alkotásai megmaradnak örökké. A dicső Hellas hatalmas népével együtt elpusztult, de Homeros ma is él s élni fog időtlen időkig. Tahát Jókai lángeszének nagy alkotásai Petőfivel együtt biztosítják a magyar név halhatatlanságát. Ilyen nagyságot, ilyen erőt gyászolunk az elhunyt Jókaiban. Mély gyászszál, őszinte fájdalommal kisérjük földi maradványait, de egyúttal öröm és büszkeség tölti el keblünket ily emberi nagyság láttára. Büszkeséggel gondolunk arra, hogy e nagy szellem a mienk volt, közülünk való volt. Első sorban minket gyönyörködtetett nagy alkotásával. De gyönyörködteti majd az unokák megszámlálhatlan sorozatát. S ha igaz ez a mondás: „Nyelvében él a nemzet“, amint hogy igaz is, akkor Jókai elsőrangú éltetője a magyar nemzetnek; mert ő az igazi magyar elbeszélő stilus megalkotója s felülmulhatlan mestere. Minden földi nagyságnak vannak bírálói, sőt akadnak kicsinyítői is, akik keresve keresik benne a fogyatkozásokat. S hogyne találnának? Emberi lény nem lehet fogyatkozás nélkül. Benne is találhatnak hát ilyeneket. De viszont eitagadhatlan az, hogy egyes alkotásai versenyeznek a világirodalom legelső remekeivel s nincs olyan nagyobb műve, melynek egyes részein a magyar lélek és magyar élet bámulatos visszatükröződését ne ismerhetnők fel örvendező szívvel. Közkincse volt és lesz ő nemzetünknek. De minket még szorosabb kötelék is fűz hozzá. Lángszelleme éppen a mi főiskolánkban kapta meg az első ösztönt magasabb szárnyalásához. Kiváló tanárok vezetése alatt kiváló tanulótársaiktól és és jóbarátoktól ösztönözve itt kezdé bontogatni szárnyait, amint tanúságot tesznek erről önképzőkörünk érdemkönyvei. A por ismét porrá lesz. Jókait földi alakjában többé nem láthatjuk. De azért ő nem halt meg Élni fog örökké. Mert a lángész alkotásai nem enyésznek el soha. B. I.
