Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-08 / 19. szám

Tizenötödik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1904. május 8. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozl­­mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A diMnti ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. .Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. JÓKAI MÓR. 1825—1901. Ismét nagy gyász borult a magyar hazára. Örök álomra hunyta szemét az a nagy ember, aki a múlt század szel­­lemóriásai közt is elsőrendű csillag gya­nánt ragyogott s aki csodás tehetségé­vel fényt árasztott az egész nemzetre. Kimondhatatlan szolgálatot tett nemze­tünknek azzal, hogy Petőfivel együtt hó­dolatra késztette Európa müveit népeit a magyar szellem kiválósága előtt. Ez a két óriás vívta ki számunkra az egyenjo­gúságot s az egyenlőség elismerését. Mert minden elenyészhetik e földön, de a láng­ész nagy alkotásai megmaradnak örökké. A dicső Hellas hatalmas népével együtt elpusztult, de Homeros ma is él s élni fog időtlen időkig. Tahát Jókai lángeszé­nek nagy alkotásai Petőfivel együtt biz­tosítják a magyar név halhatatlanságát. Ilyen nagyságot, ilyen erőt gyászo­lunk az elhunyt Jókaiban. Mély gyász­­szál, őszinte fájdalommal kisérjük földi maradványait, de egyúttal öröm és büsz­keség tölti el keblünket ily emberi nagy­ság láttára. Büszkeséggel gondolunk arra, hogy e nagy szellem a mienk volt, kö­zülünk való volt. Első sorban minket gyö­nyörködtetett nagy alkotásával. De gyö­nyörködteti majd az unokák megszámlál­­hatlan sorozatát. S ha igaz ez a mondás: „Nyelvében él a nemzet“, amint hogy igaz is, akkor Jókai elsőrangú éltetője a magyar nemzetnek; mert ő az igazi ma­gyar elbeszélő stilus megalkotója s felül­­mulhatlan mestere. Minden földi nagyságnak vannak bí­rálói, sőt akadnak kicsinyítői is, akik ke­resve keresik benne a fogyatkozásokat. S hogyne találnának? Emberi lény nem lehet fogyatkozás nélkül. Benne is talál­hatnak hát ilyeneket. De viszont eitagad­­hatlan az, hogy egyes alkotásai verse­nyeznek a világirodalom legelső remekei­vel s nincs olyan nagyobb műve, mely­nek egyes részein a magyar lélek és ma­gyar élet bámulatos visszatükröződését ne ismerhetnők fel örvendező szívvel. Közkincse volt és lesz ő nemzetünk­nek. De minket még szorosabb kötelék is fűz hozzá. Lángszelleme éppen a mi főiskolánkban kapta meg az első ösztönt magasabb szárnyalásához. Kiváló tanárok vezetése alatt kiváló tanulótársaiktól és és jóbarátoktól ösztönözve itt kezdé bon­togatni szárnyait, amint tanúságot tesz­nek erről önképzőkörünk érdemkönyvei. A por ismét porrá lesz. Jókait földi alak­jában többé nem láthatjuk. De azért ő nem halt meg Élni fog örökké. Mert a lángész alkotásai nem enyésznek el soha. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom