Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-24 / 17. szám
277 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 278 különböző spekulációkat nyilváníthatnak az alkotóról, ős eredetükről, sajátságaik s viszonylataikról stb., csak a vizléttörvényét, azt a kitűzött két számjegyet meg ne változtassák. Aboz joguk nincs, mert a viz törvényét nem ők alkották. így a keresztyénség törvényét, a kijelentett vallást se a tagok adták maguknak, engedelmeskedniük kell annak. A határokon belül szabad a mozgás különben határt átlépve bölcsészeti rendszerré, avagy valami modern zsidó-, budha-, mohamedán stb. vallássá vedlünk át. Hát hogy érvényesülne igy az Űr akarata s a keresztyénségnek kitűzött akarata ? „Mindenek szabadok, de nem mindenek hasznosak. ... A mi jó, azt megtartsátok !“ A gondolkodóknak joguk van a vallásiakon kívüli állásponton, a keresztyénség körén kívül gyakorolni a feltétlen szabadságot. Ámde a keresztyénség oly terület, melyen annak, aki tagja akar lenni, meg kell hajolni e birodalom törvényei előtt, mert az anarchia züllötté, sőt semmivé tenné. Ennek irányjelzője oly változatlan és csalhatatlan delejtű, mely az Isten fiában lett váltság s örök idvesség felé mutat, jelezve, hogy a tagok irányzata se lehet más, különben tagsági mivoltuk és joguk önmagától megszűnik. így a keresztyénség nagy összességét határolja a Jézusban lett tökéletes kijelentés. A különböző felekezeteket irányítják az ő különleges hittételeik, melyeknek ama tökéletes kijelentésből kell eredniök s annak teljesen alárendelve lenniök. Ez egyetemes és részletes törvények szerint szerveződnek az egyházi kormányzatok, hogy Istennek az ő országára vonatkozó akaratát foganatosítsák a Krisztus katonaságának, (ecclesia militans) a lelkipásztoroknak s a közmunkában illőleg résztvevő híveknek fölvétele s megbízatása által. Egy ország területére kiterjedő misszió, megfelelő terjedelmű szervezetet kíván. De hangzik a domináló akarat parancsa : „Elraenvén, tanítsatok minden népeket . . .“ tehát az egész földet. Ily világraszóló miszszió az egész földet átfogó szervezetet s a főcélban egységes akaratot követel. A csalhatatlan s egyedül üdvözítő Romával, hamár az anathéma alatt álló (?) többi felekezetek nem egyesülhetnek, annak evangeliom ellenes volta miatt, de egymás között igen. Maradjon meg szabadon zászlaja különböző formája, színe, jellemző felirata mellett — csak egy felirat legyen közös: A Krisztus által a Krisztusért. Sőt maradjanak meg részletszervezeteik, csak a világra szóló egész munkában egyesítse őket belsőleg az egy fundamontumhoz való hűség, az egy fő alá tartozás tudata, a közösen támogató s egyetértő szeretet. Külsőleg pedig bizonyos egybefüző szerves kapocs, a mai presbiteri szövetség, bibliaterjesztő társulatok, a misszionáriusokat képző iskolák, universális segélyegyletek, a kongresszosoknak egy teljes tartalmú, határozott, állandó közös szervvé való kifejlődése tartaná egy oél alatt eggyé a különbözőkből álló összest. Tehát ne csak sporadikusan tünedezzenek esetlegesen elő az itt-ott összekapcsoló gyürüzetek, melyek talán, mint a víztükrén fölvert gyüriizetek, csakhamar el is tünedeznek bizonytalan körvonalokat írva le. Legyen ez egyezség a szenteknek olyan egyesülése, mely elválaszthatatlanul szilárd a közös fő alatt, de ismétlem úgy, hogy mindenik megtartja sajátosságait. Vagyis nem az egyesek kényszeríttetnének Róma példájára egy és ugyanazon uniformis alá, hanem a már kifejtett különböző evangéliomi felekezetek, mint ilyenek egymással unióba. E világra szóló uniónak ama jeruzsálemi zsinatait a Jézus pápasága s a Szentlélek majd elintéznék, szervezetében tökéletesítenék a föld minden tájáról összesereglő 12 ők, 70-ek satöbbi atyafiak ezrei. Egy közös oél alatt, egy közös akaratban való egyesülés lenne ez. Ami pedig a részletmunkákat illeti, az egyes felekezeteknek, az ezeket alkotó egyes egyházközségeknek intenzivebb működést kell kifejteni. Az igehirdetés kiadja a jelszót s a gyülekezet s az ennek kebelében alakult csoportosulások (belmissiói egyesületek) foganatosítják azt munkanemek szerint. Nem az egyházi szószék gyengítése ez, sőt inkább annak erősítése, nem szétdaraboltság ez, sőt inkább erősebb összefoglalás több munkás-ágazatokkal. E támogató szervezetek, egyletek, mint a központtól kiküldött határőrök, azon fáradnak, hogy a tagok el ne vesszenek s akikhez már az ige el nem juthat, megkerüljenek s megmaradjanak. Kisebb körben ilyen feladata van a családnak az ő tagjaival s végre az egyéneknek önmaga és felebarátjával szemben. így ama domináns isteni akarat szerint működik a nagy összesnek s a nagyobb kisebb köröknek és az egyesnek akarata. * * * így valósulhat csak meg Isten országa az ész, szív s akarat kellő kifejtése, irányítása utján egy összhangzatos, józan keresztyénségben, a mely teljes tárgyilagossággal, minden történelmi s felekezeti elfogultság s érzékenykedés nélkül nem néz sem hátra, sem oldalt, hanem csak előre, még az ellenségtől is eltanulva s elfogadva azt, ami jó, ő még cselédeinek kezéből is kicsavarván azt, ami helyébe jobb tehető, ami nem életrevaló vagy rossz. Ez a keresztyénség az elfogult, féltékeny, érzékeny, önző s korlátolt földön aligha fog valaha teljesen megvalósulni. Jegyzet. Tanulmányra ajánlatos könyvek : Dr. Harnack : Christe. Gottesdinst (Apóst, und alt Kath. Zeit.) — Rietschl: Liturgik. — Lie. Ebrard : Vollständige Sammlung. —Spitta: Zur Reform, des ev. Kultus. — Böhme : Geschichte des Oratorien. — Lortzing : Liturgie. — Craran : Die Liturgie des J. Chrysostomus. Augusti: Chr. Aroheologie. — Rausch: Religion und Aesthetik. — König : Psychophysik des Geschmahksinnes. Liebetrut: Vom Schönen und vom Schmuck. — Rosenkranc: Aesthetik des Hässlichen. — Wrzecionka : Die Metaphys. d. Gefüls.— Ziemssen : Die Religion im Lichte d. Psychologie.— Dr. Pohl : Altchristi. Malerei.— Mauer-17*
