Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-27 / 13. szám
211 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 212 csak a ,,Hit temploma" régebbi folyamának 3 kötetére utalok, melyekben a világhírű baptista Spurgeon beszédeinek egy részét ültette át szerencsés kézzel irodalmunkba. Akik e munkát ismerik, s mily kevés lehet azoknak száma, kik nem ismerik ! . . . bizonyára osztatlan rokonszenvvel üdvözlik az újabb folyam megjelenését is. Ez a darab a korábbi folyam két első kötetének tartalmától eltérőleg nem mind a külföld hírneves egyházi szónokainak beszédeit tartalmazza, hanem túlnyomó részben K. T. K. eiedeti szerzeményeit. De valamint ezeken meglátszik a külföldi mesterek tanulmányozásának nyoma, úgy a fent irt külföldi prédikátorok átvett remekei is magukon viselik K. Tót Kálmán irói egyéniségének jellemvonásait. A legtöbb esetben ezeknél csakis a felosztás s néhány eszme a kölcsönzött, de az egész a magyar, a magyaros eredetiség köntösében jelenik meg. Különben az egész füzet 23 egyházi beszédet foglal magában. Ezek közül 2 adventi, 1 ó-évi, 2 farasngi, 1 böjti, 1 nagypénteki, 1 húsvéti, 1 tavaszi, B nyári, 5 őszi, 2 iskolai, 1 téli, 1 munka idején való s 2 közönséges. Jobbnál jobb beszéd, valamennyi úgy a külalak, mint a béltartalom tekintetében. Nem hiábavaló világi bölcseséget, hanem hamisítatlan evangéliomi igazságokat hirdet mindenütt, finoman oktató, szelíd, lágy modorban, de mindig teljes hűséggel a ref. dogmatikai állásponthoz. Kitűnő biblia-ismerő, aki a magok mélységeiben s magasságában érti s átérzi a biblia mondásait s annak kenetes kifejezéseit, erővel teli szólamait, festői képeit, hasonlatait mindenütt a maga helyén is ügyesen alkalmazza. Kitünően ért ahhoz is, mint kell az életből ellesett s a történelemből vett példákkal a hatást fokozni s ily módon a beszédet minél épületesebbé tenni. Nem kevésbé mestere a nyelvnek is, melyet egy kiforrott nyelvtalentum virtuozitásával s teljesen kialakult irói egyéniség sajátosságával kezel. A bibliásság mellett nyelve színes , zamatos, erőteljes, szabatos, lendületes nemcsak, hanem az ünnepélyesség csillogó zománcával is bevont, mely utóbbi tulajdonság azonban néhol mintha némi feszességet okozna stílusában. Egyébként nyelvezete oly világos, minden előkelősége mellett is oly könnyen érthető, hogy bármilyen műveltségi viszonyok között levő gyülekezet hivei is épülhetnek a beszédeiből. Szónoki műalkotás dolgában angol mesterei példáján indul, mihez képest nem igen szabja magát a homiletika törvényeihez. Textusai érdekesek, tárgyválasztásában nagy a leleményesség. Kár — mert az egész összhangjának rovására történik, hogy a főtétellel nem sokat gondol. Alapige bevezetés, kivált az első és 18-ik beszédben, nincsenek benső összeköttetésben az egyes részekkel és a tárgyalással. Ha még megemlítem, hogy a felosztás nem mindenhol sikerült: végeztem kifogásaimmal, melyek együttvéve sem cáfolják meg azt a tényt, hogy a kezünk alatt levő füzet megjelenés irodalmi esemény s nagy nyereség igazán remek egyházi beszéd gyűjteményekben még mindig eléggé szegény magyar prédikáció-irodalmunkra nézve. Mindezeknek okáért jó lélekkel ajánlom e müvet nemcsak kartársaimnak, de az egyházi beszéd-irodalom barátainak is valóban megérdemelt figyelmébe. Az illusztris szerzőnek pedig szivem szerint kívánom, Taten tartsa meg soká ereje, egészsége, műn' akedve birtokában, hogy dicséretes tervét: ez új folyam megigért további öt kötetének kiadását megvalósíthassa az Ur dicsőségére és sok ezer éhező és szomjuhozó lélek nagy hasznára. Mezőlak. G. Szabó Mihály, ref. lelkész. Az Ember fogalma.*) Irta : K e n é z’y Csatár a lévai ev. ref. egyház egyik presbitere, pénzügyigazgató helyette*. Midőn a korral együtt, az évek elsuhanván fejünk fölött, indulataink, szenvedélyeink elcsitulnak és úgy erkölcsi, mint szellemi világunk tisztultabb formát nyer : sejtelmes vágyakozással, önkénytelenül vonzódunk a természethez, ahol nincs szeceszió, bántó hangszerelés, lehetetlen ornamentika, hazug poezis, — hanem vannak csak egyszerű, becsületes fényük, illatozó hársak, tisztes tölgyek ; koronáik alatt pedig a boldogság fészkei s a töveikben tarka virágok. . . . A törékeny, pusztuló emberi test, ez a mindenféle szilárd és folyó anyagrészekből összegyúrt, remek alkotmány, művészi organizmusával, a fáradt, már szabadulni óhajtó lélek, az anya-természet ölén mégis csak pihenőre talál, új erőt szerez, új vágyakra kél. Elfeledkezik azokról a nagy fizikai és logikai törvényekről, melyek összetörnek minden illúziót, minden hitet; kiégetik belőlünk a kedély himes virágait és zokogásba fullasztják az életöröm csattogó, mámoros dalát. Mert van élet, de van halál is, megsemmisülés.. Lét és nemlét. A mikrokozmosz elpusztul, csak éppen úgy, mint a nagy égitestek szétrobbannak és a világűrben rohanó más égitestben eltemetkeznek.......... De mi lett volna az emberiségből nélkületek, tudományok martirjai ? Ti nagy gondolkozók, ég és föld kutatói ! Kik a természet erőinek, tüneményeinek hatását é» okait előttünk felfedeztétek s égő fáklyával kezetekben, vezettetek ki bennünket a sötétség labirintjából, az igazságok világos útjára ? És mi lenne az ember-világ, ha nyomdokaitokba nem lépnének bátor, lángszellemü utódok, akik folytatják a még ismeretlen, eddig föl nem talált igazságok keresését, csupán az emberi nem fejlődésének előbbre viteléért, az emberiség boldogulásáért ? Ti adjátok nekünk a tudomány kohinoorjait, ti nyitjátok föl előttünk a tudás tárnáit, megtermékenyítve szivünk és agyunk rendszerét. De vájjon adtok-e lelkűnknek is nyugalmat, hitet és vigasztalást ? * * * íme, itt bolyongok a begy magasán. Eölöttem a hatalmas égboltozat, elébem a távol “) Felolvastatott Léván, a „Bethlen Katalin—keresztyén nőegylet“ által rendezett 4-dik „protestáns estélyen.“
