Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-15 / 11. szám
Tizennegyedik évfolyam.11. szám. PPápa, 1903. március 15. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére biliden dók. »-----------------------------ft Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiők Faragó János íomunkatárs ozimére küldendők. «-----------------------------ft Az egyházi törvények újabb tervezetéhez. Kezünkben van immár az egyetemes konvent által még ez évben tartandó országos zsinatunkra készített előzetes törvénytervezet. Sőt egy kis időnk is volt rá, hogy átnézzük és vizsgáljuk. A mivel egyébiránt ugyancsak sietnünk kell ám, mert a mily húzódozva készültünk a zsinat tartására: most ép gyors tempóban kell az egyházmegyéknek és kerületeknek véleményt mondaniok a tervezet fölött. Azt hiszem, a terjedelmes munkálatot velem együtt mások is vegyes érzelmek között lapozták át. Egy részről a jól eső bizonyosság, hogy csakugyan össze fog ülni a zsinat: más. részről ott az aggály, hogy megfogja-e oldani azokat a problémákat, melyektől egyházunk élete és virágzása függ. Vájjon elégséges-e erre nézve törvénykönyvünk ilyen átdolgozása, mint a milyen, ez a tervezet? Vájjon egyáltalán szükséges-e törvénykönyvünket minden ezutáni zsinatunknak elejétől kezdve újra szövegezni, csupán azért, hogy ugyanazt a tételt más szavakkal fejezzük ki, talán kevésbbé szabatosabban, mint előzőleg volt? Egyik-másik tételt fölösleges betoldásokkal, avagy szükségtelen kihagyásokkal módosítani? Majd ismét homlokegyenest álló rendelésekkel experimentalni? Kézetem szerint a törvény szövegén változtatni csak az esetben volna szabad, a mikor az élet föltétlenül kényszerit rá. Nincs szándékomban a jelen tervezetet pontról-pontra megbírálni s úgy mutatni ki a még érvényben levő törvényeinktől eltérő szükségtelen, fölösleges, sőt sok esetben gyarlóbb módosításait. Bizonyos vagyok a felől, hogy az egyházmegyék, kerületek és a zsinati atyák árgus szemeit nem fogják azok kikerülni. Sokkal inkább érdekel az egész munkálatban megnyilatkozó szellem, mely sajnos, tulajdonképpen a mi lanyha egyházi életünknek, elsatnyult gondolkodásunknak visszatükrözése. A mohó paragrafusgyártás mi egyebet jelent, mint hogy érezzük, valami hiányzik, olyan valami, a mi fődolog s azt akarjuk pótolni? De hát lehet az a törvénycikkely akármilyen szépen kicirkalmozott, kiesztergályozott, kicsiszolt, azt a hiányzó valamit, a lelket, a szellemet nem pótolhatja. A római egyház intő például szolgálhat, az is igy lett a j u s canonicum egyházává. A hogy az életet adó evangéliumi szellem kiköltözött belőle, az egyház egyszerűen külső jogi intézménynyé vált. Úgy látszik, mi is ráléptünk már erre az útra. De miért kellene átmennünk ezen a processuson? Az egyháznak külső jogi intézményként való felfogása nyilvánul már az állami és vármegyei közigazgatás utánzásában és az egyház szerveinek ezekhez való idomitásában. A centralisatio erősen nyomakodik előre s ennek megfelelőig a gyülekezet jogainak, Önállóságának mind szükebb körbe való szorítása. Hogy egy példát hozzak fel, a tervezet 31. §. szerint a presbyter választás idejét az esperes tűzi ki. Tiz év múlva — ha megérjük — bizonyosan ben fog lenni majd az akkori tervezetben, hogy az esperes elnöklete mellett lehet csak gondnokot és presbytert választani, miként a községek a szolgabiró vezetése alatt választhatnak bírót és elöljárókat. Azt hiszem, a községi szervezet alapos tanulmányozásának tudandó be, hogy a ter-11 Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.
