Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
Tizennegyedik évfolyam.10. szám. Pápa, 1903. március 8. DUNÄNTÜLI PROTESTÁNS LAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatiók Faragó János tőmunkatárs ozimére küldendők. Az egyházi közmunka megváltása. „Hullatja levelét az idők vén fája“ igy énekel a költő. A mi egyházunk terebélyes, hatalmas fája is egyenkint válik meg régi leveleitől. Szomorú dolog látni, hogy a régi ékes lombozat mint tűnik el, mint válik sárguló, lehulló levéllé 1 Egyházi életünk terén én határozottan azon a nézeten vagyok, hogy a régi alapoktól, s attól a régi magyaros, vallásos szellemtől, — a mely a közelmúltban : a patens korszakában lelkesítette egyházunk minden fiát — sohasem szabad eltávozunk. Régi szabadságunkhoz, régi bástyáinkhoz ragaszkodjunk ! Kálvin szellemétől el ne távozzunk ! Hiába akkor a belmissio, hiába a pietismus, hiába a mindenféle vallásos egyesület: ha az ősmagyar vallásos szellemet, mely tulajdonképpen egy a puritán calvini szellemmel, megrontjuk, akkor elvesztjük vallásunk népszerűségét, elvesztjük hiveink ragaszkodását ! Hogy igazam van, bizonyítja az a feljajdulás, mely általánossá vált s a mely a lelkészektől Calvin institutioinak tanulmányozását, a régi bástya: a heidelhergi káténak a hívek előtt való magyarázatát sürgeti Bocsánat, tisztelt olvasóim, ezen kitérésért. Bocsánat, hogy ezen tárgyamhoz nem szorosan tartozó, sokak előtt talán túlzó nyilatkozat, lelkemből önkénytelen előtört; de hát mintPál apostolnak mondatott: „nehéz az ösztön ellen rugódozni.“ Ha azt látom, hogy régi szokásaink közül egy-egy hulló levéllé, száradó ággá változik s elszakadni készül a régi törzstől: fájó szívvel nézem elmúlását. A közmunka is egy ilyen száradó ág egyházi szokásaink fáján. De nem kell azt várni, mig egy vihar erőszakosan letöri, mert akkor zuhanásában azt a szép lombot: a lelkész nyugalmát s a hívekkel való egyetértését is magával rántaná. Azt hiszem, alig van olyan paptársam, kinek ne volna panasza a közmunka ellen ; alig van olyan, ki észre ne vette volna, mint unják azt jobban-jobban a bivek ; alig van olyan, ki ne óhajtaná annak méltányos rendezését. De nézzük az okokat, a melyek kívánatossá teszik a közmunka rendszernek teljes megszüntetését. Igen sok helyen az a titkolt, de azért elő-előtörő nézet él a nép fejében : hogy a robot a jobbágysággal együtt megszűnt, az egyházi közmunka pedig a jobbágyi kötelezettségek egy maradványának tekintetvén, ellenszenvvel vagy immel-ámmal végzi el azt a nép. Sok helyen a népességi és birtokviszonyok hozzák magukkal a közmunka lazulását. A nép szegényedése, az igaerő kevesbbedése, az Amerikába való kivándorlás folytán kevesbbedő munkás kéz, mind olyan tényezők, a melyek miatt a még meglevő, kevesebb számú vagy elszegényedettebb nép súlyosabban érzi a közmunka terheit. Viszont a mai gazdálkodási rendszer intensivebb munkát kiván, a művelés alá vett szántóföldek is itt ott területileg nagyobbodtak — de ezekhez a munkaerő maradt a régi. Végül az egyházi hivatalnokok kezében nincs meg az a hatalom és jog — mely volt a régi időben és nagyon bajos az engedetleneket kényszeríteni a közmunkának pontos és lelkiismeretes végrehajtására. Van ennek még számtalan több oka is, de azt hiszem, hogy ennyi oknak a felsorolása teljesen elegendő arra, hogy még a földdel nem biró, készpénzfizetésü paptársaink is vállvetve buzgólkodjanak azon, hogy a közmunka általánosan megszüntessék, annál is inkább, mert a mai közmunka rendszer káros, sőt egyházi létünkre valósággal bomlasztó hatását a következőkben bátorkodom kimutatni. Sok egyházban gondnokot, de kivált egyházfit, valósággal úgy kell kötéllel fogni, mert mindent megpróbálnak, hogy ezen kötelezettség alól szabaduljanak. Ezer ürügy, ok soroltatik fel, sőt 3 — 4 pénzzel váltja meg magát, mig végre egy akad, a kire nagy nehezen rá lehet erőszakolni a tisztséget. Pedig az olyan gondnok, a ki uem lelkesedéssel, csak úgy kényszerből, immel-ámmal végzi teendőit, hogy milyen baj az egyházi életben a lelkészre nézve, azt felesleges bővebben kifejteni. Es a legtöbb esetben ott kapható ilyen nehezen gondnok és egyházfi, a hol közmunka van, mert a közmunkára való sikertelen 5—6-szori kirendelés, huzalt) * Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. . megjelenik minden vasárnap.
