Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
151 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 152 vona, pörpatvar, ellenszegülés, elkeseríti még a leglelkesebb s buzgóbb gondnokot is. Sok helyt valóságosan megbotránkoztató az az állapot, a miben a lelkész! és a tanitói földek vannak. A rossz, felületes, későn végzett munka, a sekély szántás, a gazos, trágyázatlan földek elszomorító jelenséget mutatnak. Voltam olyan helyen is, a hol az egész község termelt búzát és árpát, de az egyházi hivatalnokok földje soványsága és rossz munkája miatt csak a rozsot és zabot termette meg. Egy jólelkü, buzgó, köztiszteletben részesülő paptársamnak régi istállója roskadozóban volt. A nép megtagadta űjnak az épitését a következő okoskodással : ne építsünk másikat, mert akkor papunk több marhát tarthat s nekünk több trágyát kell kihordanunk! Utoljára is az egyházmegye kényszeri tette rá őket az építésre. Igaz, hogy sok helyt a hivatalnokok nem törödömsége az oka ezen szomorú állapotnak, de vájjon lehet-e minden lelkésztől és tanítótól követelni, hogy értsen a gazdálkodáshoz vagy passióval űzze azt? S kell-e említenem, hogy a hivatalnokoknak mennyi bosszúsága van e miatt, hányszor jönnek a hívekkel ellentétbe, hányszor zavartatik meg a hívek nyugalma?! Ha valemelyik pap vagy tanító megöregszik vagy nem ért a gazdálkodáshoz vagy népes egyházban lévén, nincs ideje gazdaságának utána nézni; sem bérbe, sem feles munkára nem adhatja ki földjeit, mert akkor a közmunkát — aminek értéke pedig bele van számítva fizetésébe — elveszti. Azt hiszem, ezek után mindenki beláthatja, hogy ezen az állapotokon segíteni kell. A múlt években igen sok egyház megváltotta a közmunkát, belátva az eddigi állapotok tarthatatlanságát. Általánosan, minden egyházban sziintettessék meg tehát az egyházi közmunka ! Ne állapítsunk meg magunknak meddő cikkekben 1200 és 1500 frtos fizetéseket, — hiszen még az 1600 koronás állami kiegészítés sincs teljesen végrehajtva! Sürgősebb a közmunka megváltása. Erről cseréljük ki gondolatainkat és eszméinket. Segitsünnk a népen és magunkon ! A nép egyházi adóval úgyis agyon van már terhelve ; hogy minden egyháznál az váltsa meg kivetés által : azt kivánni nem lehet. Most már több mint bizonyos az, hogy az 1848. XX. t. c. nem lesz szó szerint végrehajtva. Az is bizonyos, hogy az állam nem zárkózik el a reform, egyház fokozottabb támogatásaitól. Legelső s legégetőbb szükség az egyházi adóval agyonterhelt egyházaknak az államsegélyből való támogatása. A közmunka, mint adónem, vétessék fel teljes pénzértékben és igy számíttassák hozzá a többi adónemhez és a hol az igy összevett egyházi adó az állami adó 25°/0-át meghaladja, ott pótoltassák a többlet az államsegélyből; a hol pedig az egyházi adó nem haladja meg az állami adó 25°/0-át, ott a hívek fizessék a hivatalnokoknak a megváltást. Ezt azonban nem csak a papiroson kell megállapítani ! Az adórendezés érdekében, ha jól tudom, már 5 különböző rovatos iv látott napvilágot s még Isten tudja, hányféle adószámítást s rovatos ivet küld ki hozzánk a convent és a kerület, mig rendezve lesz az adóügy s akkor is majd végül kisül, hogy nem pontos és megfelelő a munkálat. Bizottságot kell mindenütt a helyszínére kiküldeni, a mely a helyi viszonyok alapul vételével számítsa ki a közmunka pénzértékét s csatolja azt a többi adónemhez. Hassunk oda egyértelemmel mindannyian t. olvasóim, hogy zsinati képviselőink minden tehetségükkel működjenek azon, miszerint a zsinat általánosan, az egész országra kimondja kötelezőleg: az egyházi közmunka megváltását, illetve megszüntetését. Ezt nem lehet a másik zsinatig elodázni ! Erre nem lehet conventiink sablonos kifejezését alkalmazni : „az előmunkálatok még nincsenek kellőképpen kidolgozva.“ Előre megmunkálta már a sirt az egyházi közmunkarendszer a maga számára, a következő decenniumra ! Ha — a mit remélek is — ezen a dolgon segit a zsinat, igen sok lelkésztársam kebléből nem fakad fel többé a keserves sóhajtás: „Quousque tandem abutere . . .?“ etc. Csukás Endre, ref. lelkész. A mi talán egy kissé mégis csak sok?! I. Komárom vármegye hivatalos lapjának febr. 26- diki számából olvastam, hogy a XIII. Leonek 25 éves pápai jubileumát nagy fény nyel ünnepelték meg Komáromban. Kiemelte a referáda, hogy a középületek nagyrésze fel volt lobogózva ; zászlóikkal jelen voltak a róm. kath. egyesületeken kívül, az önkéntes tűzoltó egylet, az ács és kőmives ipartársulatok. Az ünnepi istentiszteleten ott voltak a katonai hatóság tábornagy képviselőin kívül, a vármegye képviseletében a református vallásu főispán, a város képviseletében a református vallásu polgármester, az árvaszék képviseletében a református vallásu árvaszéki elnök. Vajon ez nem tüntetés-e a róm. kath. vallásnak államvallás jellege mellett ? A vele a törvény betűi szerint egyenlő és viszonos jogú vallásfelekezetek remélhetnének-e bármi fontos alkalomból hasonló kitüntetést? Nem emlékszem, hogy olvastam volna valahol arról, hogy Kun Bertalan püspökünknek akár 25 éves püspöki, akár 50 éves lelkészi jubileuma alkalmával a katonai és polgári hatóságok, testületek vallásfelekezeti különbség nélkül ily tüntetőén képviseltették volna magukat. Pedig a magyar nemzeti érdekek szolgálatában Kun Bertalan sokkal többet tett XIII ik Leo római pápánál. Szeretném megérni a reformációnak 400 éves jubileumát, hogy összehasonlítást tehetnék a hitjavitásnak nemcsak vallási, de magyar nemzeti és közművelődési szempontokból örökbecsű mozgalmának megüneplése és az idei római pápai jubileum külső fénye között! Ámde az eddig előadottak olyan általánosan ismert, majdnem köznapi dolgok, hogy nem tartottam volna érdemeseknek felemlíteni, ha a Komáromban tar-
