Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-01 / 9. szám
141 DUN ANT ÜLI PROTESTÁNS LAP. 142 köteles egyházta gokat és a kivetett tartozásokat jegyzőkönyvi határozattal megállapítja, adófököni/vbe beiktatja s az adókötelesek egyházi adókönyvecskéjébe bejegyezteti és azok beszedésére, illetőleg teljesítésére a kebelében fennálló szabályok szerint egy vagy több határnapot tűz ki. A beszedést, illetőleg ellenőrzést saját gondnoka, avagy a kebeléből választott megbízottak által eszközli. A fizetést szedők az átvett fizetéseket az adókönyvekbe mindenkor nyugtázni tartoznak. Az eképen beszedett fizetések az illető belhivatalnokoknak, gondnokoknak és egyházi pénzkezelőknek a helyi szabályok által kitűzött időben haladék nélkül kézbesítendők és azok által rendeltetésükre fordítandók. 308. §. (255. §.) Lelkész, tanító és énekvezér az őt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül nem szedheti. 309. $. (250. §) Az év végével az egyházgondnokok számadásaikat lezárni s ott, a hol főgondnok nincs, a lelkész segélyével elkészíteni (90. §. h), és azokat a presbyteriumhoz beterjeszteni tartoznak. Ezeket a számadásokat első fokon a presbyterium vizsgálja vagy vizsgáltatja meg saját bizottsága által — azokra észrevételeit, helyeslő vagy elmarasztaló határozatát reájok vezetteti; a számadás eredményét az egyház közönségének a szokott módon tudomására hozza és a számadást hitelesítő okmányaikkal együtt az espereshez beterjeszti, ki azt tüzetes fölülvizsgálás végett az egyházmegyei számszékhez átteszi, mely azt a fennálló szabályok értelmében véglegesen megvizsgálván, jelentése alapján az egyházmegyei közgyűlés határozatot hoz és abban a számadó gondnokokat felmenti vagy elmarasztalja. Elmarasztalás esetében közigazgatási bírói eljárásnak van helye. (300. §. 10. pont.) 310. §. (257. §.) Mindennemű kirótt egyházi tartartozások minden év november hó végéig fizetendők, esetleg behajtandók. A polgári év végén túl bármi okból hátralékban maradt egyházi tartozások behajtását köteles a presbyterium a következő év oly szakában eszközölni, melyben a nép a fizetés teljesítésére a helyi viszonyok közt leginkább képes. Vélemény László József gymnasiumi alapítványa felett. A Dunántúli Protestáns Lap ez évi 5-ik számából olvasom, hogy a január 29-én tartott főiskolai igazgató tanácsülésben nagy vitára adott alkalmat az, hogy a László József kocsi fiuk részére tett alapítványok odaítélése kinek a jussa. Mint ez időszerinti kocsi lelkész, nem annyira a magam érdekében, mint inkább utódaim érdekében óhajtok szót emelni és azt a jogot védelmezni, a mit a nagy humanitárius, a kocsi egyház időről-időre leendő lelkészei és gondnokai kezébe helyezett. Ha fel nem emelem szavamat, könnyen megérdemelhetem a Dobzse László nevet s miután én a kerületi gyűlésnek tagja nem vagyok, a hova ez a vitás ügy fel fog terjesztetni, szerény nézetemet ezen ügyben csak itt e becses lap hasábjain — a szerkesztő úr becses engedelmével — nyilvánítom, kérve egyszersmind azokat, kik a jogokat tisztelik, kik egyházunkat szeretik, ennek békéjén — boldogulásán munkálkodnak, legyenek szívesek e vitás ügyben becses nézetüket és szavokat „Sine ira et studio“ akár e becses lapban, akár a főtiszteletü kerületi gyűlésen nyilvánítani. De lássuk a vitás ügyet. A Dunántúli Protestáns Lap ez évi 5-ik számának, a főiskolai igazgató tanácsüléséről irt cikk 5-ik bekezdésében ez olvasható: „Nagyobb vitát a László József-féle, kocsi illetőségű, szegény tanulók számára tett alapítvány kamatjának odaítélése keltett. A kocsi ev. ref. egyház preßbfyteriuma' ugyanis azt vitatja, hogy az alapítvány kamatjának odaítélése az ő jussa, a főiskolai tanári kar csak a folyamodók előmenetelére nézve nyilatkozhatik ; a főiskolai tanári kar meg azon nézetben van, hogy a kocsi ev. ref. egyház lelkésze és gondnoka csak a folyamodók anyagi viszonyaira nézve kérdezendők meg, az odaitélés a tanári kar javaslatára a főiskolai igazgatótanács jogkörébe tartozik. A kérdés végleges tisztázás céljából a kerületi gyűlés elé kerül.“ Hogy eligazodhassunk, lássuk az alapítványt: „Miután már a kocsi egyházban munkaképtelen szegény öregeink és gyámoltalan árváink részére egy szerény alapítványt (ezer korona) tettem, most az ily szüléknek is óhajtanék segitségökre lenni. E célból kétezer korona alapítványt teszek, melynek évi kamatja ev.- ref. vallásu oly kocsi család atya vagy anya Pápán tanuló fia tanittatási költség terhe enyhítésére lessz kiadandó, kit a gyülekezet lelkésze és gondnokai gyenge anyagi erő fölött rendelkezhetönek ismernek el és a kinek fia szaktanárai bizonyítványával igazolja, hogy jó erkölcse, tehetsége, szorgalma s ez által folyton növekedő képessége méltóvá teszik az igénybe venni óhajtott segélyre. Ezen alapítványomat, melynek kamatját csakis Kocsról Pápán tanuló növendék élvezheti, emlékül hagyom a kocsi ev. ref. egyházban már a 60-ik évet is meghaladott szolgálatomnak stb.“ Az alapítványban egész praecise nincs megállapítva, hogy az odaítélési jog kié ? A kocsi lelkész és gondnokoké, vagy a tanári karé-e vagy pedig a főiskolai igazgató tanácsé. Helyesen cselekedett tehát a főiskolai igazgató tanács, midőn ezen ügyet a kér. gyűlés elé viszi a kérdés végleges tisztázása céljából. Nézetem szerint az alapítványból azonban egy kivehető. Kivehető nevezetesen az, hogy a kocsi lelkész és gondnokoknak az alapítványban van jog biztosítva, ha talán a megállapítás joga nem is, de igenis a kijelelés vagy ajánlás joga, még pedig ezen szavakban: „az alapítvány oly család atya vagy anya tanittatási költség terhe enyhítésére lessz kiadandó, kit a gyülezet lelkésze és gondnokai gyenge anyagi erő felett rendelkezhetönek esmernek el.u Ha a pápai tanári kar azon nézetben van, hogy ő javasolhat, a kocsi lelkész és gondnokokat a kijelölés vagy ajánlás még inkább megilleti. Sőt nézetem szerint a legnagyobb jog ő nekik van biztosítva.
