Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-15 / 7. szám
Tizennegyedik évfolyam.7. szám. Pápa, 1903. február 15. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. A. lap szellemi részét illető közleményei! a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czlmére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiék Faragó János fómunkatárs cziinére \z. ii 1 d. e ii d ő li. Halottak ünnepe-Valaki a „Magyar Szó“ deo. 19-iki számában „i. n.“ jel alatt szerelmi vallomást tesz a pápista „halottak napja“ iránt. Semmi közöm se volna e vallomáshoz, ha ehez semminemű megrovást, kárhoztatást nem fűzött volna a t. cikkező a ref. papok ellen, azok ellen t. i. a kik a jellegzetes pápista ünnepet nem szívelhetve, protestálnak annak ref. területre való becsempészése ellen. De mivel igénytelenségem is azok közé a ref. lelkészek közé számítja magát, a kik eféle merénylet meghiúsításán teljes erejokből dolgoznak : kénytelen vagyok e megrovást magamra venni, azt méltatlannak bélyegezni s „i. n.“ ur kijelentéseit kellő értékökre leszállítani. Nem tudom, papi vagy „laikus“ egyént rejt-e az i. és n. hetük jótékony homálya ; de azt nyilván látom, hogy bárki légyen is, a kálvini hitelvek rendszerének ismeretében vajmi laikus. Különben nem kockáztatna meg olyan állítást, mintha a ref. papok azért idegenkednének az egyptomi eredetű halottak napjától, mert az katholikus (talán azt akarta mondani : róm. kath.) ünnep. Óh, kérem, kérem ! . . . a ref. papok nem aféle vásott gyerekek, a kik a „csak azért se“ jelszavának vesszőparipáján nyargalódzanának és a „se hall, se ért“ zűrzavarában lelnék kedvüket. Ilyen sértő feltevést máskorra kikérünk magunknak s joggal megvárjuk, hogy komolyságunkról bárki fia is jobb véleményt nyilvánítson. Mert lám ilyen megrovó támadás után jogosan kérdezhetném „i. n.“ úrtól : „Uraságod talán idegen“, hogy nem tudja, miszerint nem a gyerekes dac, hanem mélyreható hitelvi szempont képezi kútfejét a ref. papság ellenszenvező magatartásának a „halottak ünnepe“ kérdésében?! És kérdezhetném: „Uraságod azt sem tudja, hogy mi ref. lelkészek az énekléstől, imádkozástól nem idegenkedünk, sőt erre híveinket erősen buzdítjuk, — pedig hát a pápisták is énekelnek és imádkoznak; hisszük és hirdetjük az Isten személyiségét a háromságban és egységét a lényegben, a Fiú is*) E cikk már jan, közepén érkezett, de eddig nem került rá a sor. S z e r k.-Deianeira ruhája.*) tenségét stb. stb., — pedig hát véletlenül ezek egyúttal róni. kath. tanitmányok is?! Hiszem, hogy tudta, de elfeledte ama pillanatban, mikor e szavakat papírra vetette : „Többen a ref. papok a halottak napja ellen prédikálnak, mert az katholikus szokás. De hát kenyeret enni is szokás a katholikusoknál, te miért eszel ? Mikor az ember esufolódni akar, jól tenné, ha elébb körültekintne. „i. n.“ ur is vehette volna magának a fáradságot, hogy elmerüljön a kálvini hitrendszer, illetve a biblia mélységeibe. Mert ha a „halottak napját“ a kalvinismus és a biblia latjára veti, bizonyára belátja, hogy minden igaz hűségű, minden hittanilag, symbolikailag képzett ref. lelkész legelemibb kötelességét teljesiti, midőn egyéb pápistás, pogányos szokások között a „halottak napja“ megünneplése ellen is szívós kitartással küzd. Azt tetszik szemünkre hányni, hogy a társadalom, a korszellem óhaját e tekintetben tisztelhetnők . . . Itt ismét feledni méltóztatik, hogy mi ref. lelkészek „verbi vivini ministri“ vagyunk, nem pedig a máról-holnapra változó, gyakran bolondabbnál bolondabb jalszavaknak hódoló társadalmi korszellem uszályhordozói. Igenis, mi szives készséggel meghajtunk az előtt a korszellem előtt, ha az evangéliummal nem áll hadilábon ; különben pedig avatatlanok gáncsával nem törődve: ostorozzuk, ostromoljuk azt épen az emberi társadalom javáért. Mindenkor inkább fogunk engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek, a kik igen sokszor saját romlásukra törnek. Az Isten örök kijelentése: a biblia, s az ebből kivont „helv. hitvallástétel“ pedig nekünk ilyen ünnepet nem parancsol, sőt inkább kárhoztatja mindazt a felfogást, melyből mint forrásból ez ünnep táplálkozik ; mindazt a tant és szertartást, mely .vele összefüggésben van. (Purgatorium, gyászmise, szentek tisztelete). Symbolikai fejtegetésekbe nem bocsátkozom. A ki kiváncsi: alapos leckét vehet e részben Erőss Lajos debreceni hittanár cikkéből, mely a „Debreceni Protestáns Lap“ 1899 évi folyama 6-ik számában jelent meg. Ma-REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR PÁPA
