Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
833 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 834 Fedezet 4434 kor. Vagyon-mérleg 1902. év végén: Érték főösszege 26.492 kor. Teher főösszege: 10.080 kor. Tiszta vagyon : 16.412. Vagyon-szaporulat a múlt évhez képest 1897 kor. Templom-alap : 5715 kor. Adósság és kamatfizetésre fordíttatott 890 kor. Segélyek, adományok és alapítvány címén a következők jegyeztettek fel : Nyitra várostól évi segély 500 kor, pénzintézetektől 90 kor. Nagyméltóságu özv. herceg Odescalchy Gyuláné úrnőtől 200 kor. Szegény gyermekek felruházására karácsonykor közadakozás 92 kor. A Nagymélt. földmivelési minisztérium utalványozott ültetés pótlásra 650 drb. szőlőojtványt, újtelepítésre 4000 amerikai sima vesszőt, melynek elhelyezése céljára alulirt lelkész és neje alapítványul letettek 900 koronát, hogy azon a lelkész! javadalom gyarapítására vásároltassák meg az egyházi szőlő szomszédságában lévő 1264 □ öl terület. Ennek betelepítése az évfolyamán keresztül is vitetett. A nyitrai színháznak templom céljára leendő megvásárlási ügye függőben van s új színházi telek megszerzése előtt nem foganatosítható. Ezekben feltárva már a lefolyt évnek egyházunk körében felmerült mozzanatait: jelentésemet s egyházunk további hathatós támogatását hatóságaink s nagylelkű pártfogóink szives figyelmébe és jó indulatába ajánlom. Sedívy László. lelkész. A banai ev. ref. egyház rövid története. Az évet, amelyben Bana községben az ev. ref. egyház keletkezett, egész biztosan megállapítanunk nem lehet. Nem lehet megállapítanunk azt sem, hogy ki volt az első lelkész és a világi pártfogó, a Bölcs Frigyes. Nem tudjuk még azokat a bátor egyéneket sem, akik elvetették az emberi találmányokat, kihányták templomukból a képeket, istentiszteleti nyelvül — a régi deák nyelv helyett — a magyar nyelvet választották, szemök előtt tartván az írásnak eme szavait: „inkább egy szót értelmesen, mint százat értelmetlenül“, egyszóval, akik a kér. egyházat ebben a községben az ős apostoli formára visszaállították. Lampe szerint régebben Bana, most tatai traktushoz tartozó 13 gyülekezet társával, a komáromi traktushoz tartozott. Ha azonban keletkezési és rendes egyházzá való rendezkedésének évét biztosan nem tudjuk is, de van egy tárgy, még ma is használatban levő urvacsorai kelyke, mely azt mutatja, hogy Bana egyike legelső gyülekezeteinknek, azt mutatja, hogy népe magyar volt és bátor, mely a magyar természettel nem egyező római egyház misztikus tanaival tudott szakítani s a kálvini egyház nyílt, minden titokzatosságtól ment szertartását és tanait elmerte fogadni. Ezen urvacsorai kehely alján belülről ezen fölirat olvasható: „Költ anno 1619- ben, renováltatta a Banai ref. szt. eklésia 1757-dik esztendőben Die 1. Aug. T. N. Nagy István uram idejében.11. Ezen feljegyzés bizonysága tehát annak, hogy J 619-ben már Banán voltak reformátusok, mert kellett nekik urvacsorai kehely az úri szent vacsorában valé részesüléshez. így tehát ma a banai ref. egyház legalább 284 éves. Nem messze van ahhoz az időponthoz, midőn 30U éves évfordulóját ünnepelheti. A most választott új lelkész megérheti és egyengetheti az utat e nevezetes évforduló megünnepléséhez. Az első anyakönyv és nevezetesebb okiratok, melyek elvezetnének bennünket az egyház keletkezésének ismeretéhez — fájdalom, elvesztek. Egyik anyakönyv hátlapjára fel van jegyezve, hogy már ezelőtt volt egy első anyakönyv, de ez elveszett. A feljegyzés különben igy szól: „Komáromi István prédikátor úr előtt, volt Némedi úr két ízben is banai prédikátor, ki a kurutz háborúban ezen banai helvetika Confession levő parochialis kerített udvarban, az eklézsiának ládacskáját, leveleit és Mátrikuláját egy verembe tette (a verem még ma is áll) a maga féltőbb jószágocskájával eggyütt, de a Rabutinnak alámentében, a vele menő németség és ráczság a parochialis házat felverték, a vermet is felvették és a ládát felhasogatván, kit elszaggatott és szélylyel szórt, kit elragadozott. Az elszórt és elhányt leveleket, mit összvekopózhatott, a láda darabjaival kötényében az akkori bíróhoz Bocsor Istvánhoz elvitt Pócs Anna leányzó. Lehet, hogy abban a boldogtalanidÖben, a régibb Matrikula, melyet sajnálni lehet, vagy a hatalmaskodó néptől elvitetett s elvesztegetödtetett vagy valami más idegen kézre jutott, hol titokban, maradott, vagy irigységből vagy csak tudatlanságból s gondviseletlenségből is megsülyedt és lappang. Ezen Némedi úr pedig akkor magát leányához Tompa lstvánnéhoz recipiálta.“ íme ez a feljegyzés az első anyakönyvre nézve. De milyen sok feljegyzés és mennyire útbaigazító. Útba igazít arra, hogy a banai egyház tehát már a 17-dik században létezett. Ezen feljegyzés annak az anyakönyvnek hátlapján van, mely 1709 évvel Komáromi István predikátorságával kezdődik. Útba igazít a tekintetben is, hogy a banai egyháznak már a 17-dik században kiváló lelkészei voltak, kik anyakönyvet vezettek, mit abban az időben pedig nem minden lelkész teljesített. A kuruc és labanc világ a XVIII-dik század vége felé és a XVIII-dik század elején volt virágjában. Ha az anyakönyv : Komáromi István előde : Némedi úr lelkészsége alatt pusztult el, akkor ez körülbelül 1706 körül történt, miután Rabutin 1704-ben küldetett stájer hadakkal a kurucok megtámadására és 1706-ban vonult el — ezen az u. n. marha-hajtő utón, melybe Bana is beleesett — Pest felé, hol Stahrembergel egyesült első József királysága alatt. A legelső anyakönyv tehát kevéssel a mostani első anyakönyv előtt pusztult el, vagyis csak 3—4 évvel. Hogy mily nagy kár érte ezzel a banai egyházat, ki sem lehet mondani. Az az anyakönyv, azok a levelek, azok a feljegyzések, az okmányok, mik a ládácskában voltak, miket a szél elhordott, sok mindent beszéltek volna. Talán elmondották volna, ki hirdette elsőben a megtisztított vallás tanait,
