Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-13 / 50. szám
819 DUNANTLI PROTESTÁNS LAP. 820 cselekszünk, amint számunkra megiratott, reánk nézve is valósággá leszen, mint az volt Jézusra nézve e mondás : „Mindez azért lett, hogy bételjék az írás!“ . . . S erre komolyan törekedve, mind közeiéi)!) jutunk ahhozmódszerhez, amellyel 0 tudakozta ar írásokat, mert kikerülhetlenül elvezet ez bennünket ama főeszméhez, mely az egész biblián elejétől végig átvonulván, minden mást magába foglal. S mi ez ? Nem egyéb, mint maga a Krisztus. Az ó-testamentom egész folyama és iránya egyenest a Krisztus keresztje felé halad. S az egész új-szövetség nem egyéb, mint a Krisztusnak képmása. A ki Isten igéjében keresi életének valódi vezérét, kikerülhetlenül el vezérli az Krisztus keresztjéhez, hogy mint veszendő bűnös kegyelmet keressen az Ö sebeiben s a ki innét szintén elindulván, még távolabb keresi élete pályáját: az az egyén bizonnyal megfogja látni álmélkodással és mintegy elbüvölten, de mind közelébb vonva őt magához — fent a magasságban — a tökéletesség képmását az ember Jézus Krisztusban. Miklós Géza, ev. ref. lelkész. KünyvismEijtEtés. A „Protnstáns Szemle» 6-ik füzete szokás szerint gazdag tartalommal jelent meg. Igazolja ez állítást mindjárt első közleménye, melyet Váró Ferenc irt ily cim alatt: „Betlen Gábor academioum eollegium“-a. A Betlen-collegiumnak jelentősége és dicsősége — mondja szerző — abban az alakító erőben van, mellyel a nemzeti társadalomra hatott. Köz-sorsuak gyermekeit emelte fel százával a közélet tényezőivé, tette jobb családok alapítóivá s ily módon Erdélyben a nemzetiségi viszonyok folytán örökös rengésnek kitett magyar földet szilárdította, E hires főiskola a magyar ref. egyházkerületek egyesülése s az erre következő országos középiskolai törvény rendelkezései miatt előbbeni jelentőségének magaslatáról ma már sok részben alászálott ugyan, de fényes múltjánál, hiven és hathatósan teljesített nemzeti küldetésénél, elhivatásánál fogva s úgy is mint a vallásos, tudományos messze elvilágító tornya, — méltó a kegyeletes emlékezésre, alapítója pedig minden igaz hazafi hálájára és dicsőítésére. Váró Ferenc is a kegyelet és hála szent érzéseinek melegségével szólaltatja meg Kliót a halhatatlan fejedelem emez egyik nagy alkotása felett. Kezdi az előkészités, megalapítás körülményeinek, mozzanatainak előadásával; aztán az államélet akkori viszonyainak megfelelő keretében találó jellemzéssel sorra veszi mindazon nagynevű tudós férfiakat, kik az akadémia megalapítása munkálataiban részt vettek s felvirágoztatásának többé vagy kevésbé tényezői valának. A történelmi fonalat levezeti ; de már a Szemle 7-ik füzetében — egész az ezernyolcszázkilencvenes évek derekáig, amikor is az akadémia életében döntő fordulat állott be, amennyiben — ha vagyonjogiig érintetlen maradt is — theologiai tanszékeinek megszüntetésével eredeti rendeltetésétől elvonatott az akadémia. Ez érdekes és értékes értekezést követi egy nem kisebb érdekességei és nem kevesebb értékű tanulmány, mely Stromp László tollát dicséri. Benne Stromp L. Miiekének, a pápaság egyik alapos ismerőjének és kemény kalapácsának egyik röpirata nyomán feleleveníti Péter apostol állítólagos római piispökösködésének kérdését és talpraesetten, az ügyesen csoportosított evangéliumi, történelmi, logikai tanúbizonyságok és érvek hatalmas erejével kimutatja, hogy bár a vallásos költészet szempontjából szép és érdekes legendáitól veszi eredetét, de különben mese beszéd, merő hazugság azon állítás, mintha Péter római püspök lett volna s mint ilyen Rómában mártírhalált halt volna , mihez képest a pápaság világuralmára vonatkozó minden igény a tudodomány és a való igazság itélőszéke előtt mint a pára, elenyészik. Kár, hogy az efféle igazán tárgyilagos fejtegetéseket nem olvassák a r. kath. nagygyűléseken tüntető, egyébként józaneszü világiak. Kissé talán alsóbb hangnemből szónokolnának s restelve restelnék, hogy ilyen oszlopos hazugságnak érett fővel hitelt adnak* Ámde az is kár, hogy e kérdést nem taglaljuk a mi protestáns nagy közönségünk előtt népszerű modorban ; szenvedély nélkül, de egész mezítelenségében. Kár, mert egyre jobban erőlködnek az ellentáborban elhitetni e magát sokszor és sokban megosalattatni szerető világgal, hogy a pápaság, mint isteni intézmény, minden keresztyén lélek hódolatát követelheti. Hallunk — borzalom — olyan istenkáromló beszédet, mely lényegében nem egyéb, mint Idvezitő Urunk eme szavainak a pápaság által történő kisajátítása : „Senki se mehet az Atyához, hanem csak én általam !“ Ezután Lencz Géza tiszaroffi lelkész fejezi be már az előbbi füzetből ismeretes magvas tanulmányát „Sabatier dogmatikai rendszeréről.“ Majd Thúry Etele pápai hittanár felel meg alaposan azon kérdésre : mi okból és mikor történt Patay Istvánnak, a dunántúli helv. hitv. egyházkerület egykori hírneves püspökének Belényesbe menetele. Az esztergomi hecegprimási levéltárban tett kutatásainak eredménykép minden kétséget kizárólag megállapítja, hogy nevezett püspök bucsutlan távozásának oka nem egyéb volt, minthogy „Diofanes és Scotodolus beszélgetése a ref. vallásról“ c. hitvédő iratával magára vonta a vakbuzgó nádornak, Eszterházynak haragját, ki őt különféle kellemetlenségek okozásával erősen megfenyegette. Különben is régóta égett a vágytól, hogy Betlen Gábor fejedelemnél fényes állásban levő legidősebb fiát: Mátét láthassa. Fia közbenjárására aztán a felséges fejedelem a belényesi egyház lelkészi állására hívta meg. Eltávozott pedig Pápáról, illetve kerületéből 1628 novemberében. A tárca-rovatban „j. v.“ munkáját olvashatjuk „az ó-testamentom maradandó jelentőségéről.“ Kautsch, a hallei egyetem hirneves tanára vetette fel e kérdést a szász egyházi konferencián az ó-testamentomuak a kér. egyházban való használata ellen intézett támadásokkal szemben. E támadások ugyan már régebbi keletűek, amennyiben már Marcion, Kant, Schleiermacher felléptek ezekkel. A megújult támadásokat Dagy készültség
